2016. október 30., vasárnap

White Pony The Oracle BA Sassicaia/Glenmorangie


White Pony The Oracle BA Sassicaia/Glenmorangie (11,5%): Ennek az olasz főzetnek lényegében csak a címkéje az, amire a "visszafogott" jelzőt lelkiismeret-furdalás nélkül ráaggathatjuk. Párszor már megesett ugyan, hogy a felnyitást követően hirtelen felgyorsultak az események, ehhez fogható habkitöréssel azonban talán még sohasem találkoztam… Értékes milliliterek vesztek kárba, mire sikerült megfékeznem a katasztrófa-közeli helyzetet. Karamell színű teste az előzmények fényében nem meglepő módon tekintélyes méretű habréteget támaszt alá, mely szinte az utolsó kortyokig megmarad figyelemreméltó mértékben. 
Már illatai alapján is közelebb érezzük egy quadrupelhez, mint a Ratebeer oldalán szereplő barley wine-besoroláshoz. Diós, fekete gyümölcsös, kekszes aromáit szinte túszul ejti egy remek fahordós, whisky-s háló, ami ráolvad az illatjegyekre. Illatból ötös, így egyre izgatottabbá tesz ízét illetően. 
Magával ragadó a dinamizmusa és tiszteletre méltó az igyekezet, ezért azt a fázist, amit a kevésbé koherens szerkezet, kissé elkülönülő szakaszok, illetve az alkohol ámokfutása gerjesztette érzések alkotnak, elegánsan átugrom, s leginkább tarkasága, különleges összhatása előtt emelném meg a kalapom. A stílusorgia, amit a scotch füstösen malátás, vaníliás-kókuszos jegyei, majd a száraz vörösboros fanyarság, illetve a trappista nyalánkságok karakterei biztosítanak, szinte szemet gyönyörködtető, már amennyiben hajlandóak vagyunk elvonatkoztatni művészi éleslátásunktól, s szemet hunyni egy-két bárdolatlan jellemvonása fölött. 

2016. október 26., szerda

Struise Ignis et Flamma


Struise Ignis et Flamma (7,0%): Opálos borostyán színe fölött krémes, közepes méretű hab húzódik, amely alól nemkülönben masszaszerű aromák röppennek fel, természetesen a komlógyantás, kandiscukros jelleg mentén kirajzolódva. Fantasztikusan sima, a közepesnél is alacsonyabb szénsavtartalmú testbe ágyazva lépnek a színre a tejszínes, belga élesztős jegyekkel megtámogatott, udvarias kesernyével dolgozó zamatok, nem annyira a gyümölcsös, mint inkább a karakteres, az édesség mértékét remekül kiegyensúlyozó, hosszú életű keserűség jelenléte mellett. 

2016. október 21., péntek

De Dochter van de Korenaar Embrasse


De Dochter van de Korenaar Embrasse (9,0%): A papírzacskótól megszabadítva címke nélküli üvegéből egészen mély, gesztenyebarna színű sör robban ki az üvegből a kupak eltávolítása után, egészen pontosan egy vulkanikus habfröccs zubog szinte megállíthatatlanul a palackból, hosszú percekig megőrizve a vehemenciáját. A kitöltés aztán lefékezi, így csodálhatjuk meg egy sebtében elvégzett takarítást követően az előbb már említett árnyalatú színét, melyben rubinvörös reflexek is megcsillannak tündöklően. 
Akárcsak egy ódon quadrupel, a rumos-diós, süteménytöltelékes, mazsolás és kelt tésztás, karamellás aromák szinte arcul csapnak minket, valóban egy remekbe szabott trappista ital illatait hordozza magán. Így merülhetünk el aztán mélységeiben, aminek első lépcsőfokához a végtelen buborékhálón át vezet az út. 
Aromáinak megtestesülése gond nélkül következik be, a felsorolt komponensek ízeit is alkalmunk nyílik megtapasztalni, azt azonban érezzük, hogy ennél magasztosabb mondanivalóra készülhetünk, több az ennél, amit a főzet adni szándékozik. Tényleg rendkívül komplex, figyelemreméltóan tág keretek között mozgó ízvilág. 
A rumban áztatott gyümölcs-aszalványok, diókrémes massza elegáns savassággal találkozik, pikantériáját mégis egy füstös, erősen pörkölt, tölgyfahordós karakter vonala adja, majd tovább cifrázza benyomásainkat a meghökkentően hosszú utóélete, keserédes búcsúszava. Sokan megtalálhatják benne számításaikat, kezdve a stout-szeretők táborától egészen a trappista sörök hódolóiig. 

2016. október 16., vasárnap

De la Senne Brussels Calling


De la Senne Brussels Calling (6,0%): Pöffeszkedő habot gerjeszt, bár ami azt illeti, a tulipán-pohár ebben hathatós segítségére van. Tripeles kinézet, sápadt mézszín, IPA-szerű illatok. Komlós aromafelhők támadnak, kandiscukros lepelbe burkolóznak a gyantás, marcipánnal színezett fanyar gyümölcsök illatai. Nem feltétlenül erre lehetett számítani, bár a címkén játékos figyelmeztetés jelzi a keserűség jelenlétét a főzetben. Az bizony ott is van, ugyanis ízében tántoríthatatlanul továbbviszi a komlós, tartalmasan kesernyés jellegzetességeket, az élénk és közepesen malátás keretben vadul rajzolódik ki az india pale ale-szülők gyermeke. Számomra legalábbis inkább ez, mint belga ale, de nyilván ahogy vesszük. Azért mind a két stílusból kiveszi a részét, így valóban tekinthetünk rá úgy, mint egy vastag kontúrokkal komlózott, gabonás-élesztős tartalommal bőkezűen megtöltött világos belga sörkülönlegességet. 

2016. október 12., szerda

Almanac Biere de Chocolat


Almanac Biere de Chocolat (5,5%): Ha illatainak elemzésével szeretném kezdeni, rögtön igen kedvező kritikával nyitnék... Sós aszalt szilva, csipkebogyó lekvár aromája rajzolódik ki, kakaópor, vanília bársonyossága puhítja szét még jobban a barátságos környezetet. Kortyai selymesek, közepesen szénsavas testben lágyan füstös, fekete bogyójú gyümölcsök emlékei, porszerű zamatok fészkelődnek be szánknak minden egyes szegletébe, a vanília pedig minduntalan ott munkálkodik az ízélmény csemegeszerűvé varázsolása érdekében. Az egyébként kissé unalmas karakterű porter, mint stílus egyik izgalmas hangvételű példányához lehet szerencsénk jelen tesztalany személyében.

2016. október 7., péntek

Westbrook 3rd Anniversary Chocolate Orange Stout


Westbrook 3rd Anniversary Chocolate Orange Stout (9,1%): Meseszép textúra rajzolódik meg az üvegből kifelé jövet, kávészerű test zubog olajos sűrűséggel, borhoz hasonló súllyal a pohárba. Az aromáját van szerencsém tapasztalati anyagra is támaszkodva úgy jellemezni, mint a legfinomabb narancsos belga étcsokoládé illatát. Porszerűen sima, kakaós jegyek kerekednek ki, egy telt, kávébabos jelleg által elmélyített szerkezetben. Nagyszerű felhők, igényesség, elegancia, prémium kategóriás élmények hirdetői. 
Mennyei krémesség ejt rabul ízlelése során, folyékony csokoládé és robusztus kávé zamatai ölelkeznek egymásba egy leheletnyi gyümölcsös fátyol jótékony pártfogásában; zavarba ejtő mélységeivel lehetetlen betelni. Idővel pikáns csípősség és vaníliás könnyedség társul komplex ízeihez, így alkotva egy csodásan kerek atmoszférát a komponensek sokasága. Lassú folyású, kimért modorú ital, megéri minden egyes cseppnek külön figyelmet szentelni. 

2016. szeptember 24., szombat

Dogfish Head Palo Santo Marron


Dogfish Head Palo Santo Marron (12,0%): A Dogfish Head főzeteiben ha akarnék, sem tudnék csalódni, nem is volt ez másképp ezzel a típussal sem. Külleme elemi erőről árulkodik, rikítóan fekete színe és bézs habja festményeket idéz. Ősereje az aromák terén is beigazolódni látszik; ha a túlérett gyümölcsök aszalványait brandyben és whiskyben áztatnánk, majd nemes fa füstjén pörkölnénk meg kissé, ezt követően pedig csokoládé-vanília fagylalt legjavában hempergetnénk meg, akkor kapnánk valami hasonló végeredményt. Tovább nem is ragozom...
Az a fajta ital, ami teret enged a tapasztalásnak, korlátoktól mentesen indulhatunk el az ízlelés ösvényén, majd minden korty alkalmával szakíthatunk egyet az utunkat szegélyező termésekből. Az olyan exkluzív adalékok, mint a paraguayi Palo Santo fán történő érlelés megtette a hatását; stílusos és kifinomult ízvilágát körülöleli egy klasszikus eleganciát biztosító fahordós karakter, amelyből aztán vaníliás, dohányos, prémium kategóriás alkoholok jegyei szűrődnek ki, hogy ezekhez sejtelmesen csatlakozzon egy jótékony imperial stoutos, kávés-étcsokoládés karakter annak földes jellemvonásaival, majd egy mogyorós, diós, pirított magvas szerkezet az édeskés hangulatokat magán hordozva. 

2016. szeptember 17., szombat

Firestone Walker Velvet Merlin


Firestone Walker Velvet Merlin (5,5%): Sejtelmesen áttetsző, kólaszínű testén egy vékonyka habfedő pihen meg hosszasan, mely alól pörkölt kávés, földes étcsokoládés, tölgyfacsipszes aromák indulnak útjukra a palack felnyitását követően. Vagy nagyon régen, vagy még sohasem ittam ennyire krémesen lágy, tejszínesen selymes, bársonyosan puha sört, állagra tehát az egyik legjobb, amivel valaha találkoztam. Pirított karaktere kenyérhéjas, kávébabos jegyeket hordoz, majd füstös szárazságra és étcsokoládés kesernyére vált, mindezt azonban jótékonyan öleli körül az a zabos krémesség, ami az egész benyomást magával ragadóvá teszi. Bár a szimpla stoutok nem a gyengéim, ezt a típust bármikor örömmel kortyolgatnám újra. 

2016. szeptember 11., vasárnap

BrewDog Clown King


BrewDog Clown King (12,0%): Rozsdabarna színű főzetünk ontja magából a mézesmázos illatokat, a marcipános, aszalványos nyalánkságok aromáit. Selymes teste szinte szénsav nélküli, vagy legalábbis mikroszkopikus méretű buborékokkal tarkított, vakítóan édes, különösen hőmérsékletének emelkedésével. Az alkohol lába bár itt-ott kikandikál, semmiképpen nem ormótlan, lényegében végig úriember tud maradni. A likőrös édességek világából aztán megérkezünk egy földesebb, morcosan kesernyés vidékre, amit azonban még véletlenül sem tudunk komolyan venni, egy efféle csemege még a végkifejletet is szivárványba képes öltöztetni... 

2016. augusztus 7., vasárnap

Malmö - Koppenhága 2016

A tapasztaltabb sörkedvelők komolyabb sörös túráinak célpontjaként a jelenlegi helyzet szerint Európában valószínűleg nem kínálkozna tökéletesebb helyszín Skandináviától, Koppenhága pedig az elérhetetlennek tűnő sörök beszerezhetősége szempontjából minden bizonnyal bárhol a világon megállná a helyét. A sörözésnek hódolás nagyszabású tervében bár Malmö leginkább ugródeszkaként szerepelt, itt is érdemes volt felkeresni egy pár helyet, betérni néhány bárba, mert igazi kincsek lelhetőek a városban. 

A szerencse viszont fontos tényezőnek bizonyult a vállalkozás során, hiszen a felhozatal oldaláról közelítve talán nem a legerősebb időszak volt az az öt nap, amíg az északiak vendégszeretetét élveztük, korábban ugyanis olyan különlegességek tömkelegének a nevét tartalmazták a kiszemelt bárok csaplistái, hogy a szemem azonnal könnybe lábadt, mire azonban odaértünk, a szerencsésebbek felhörpintették a készleteket. 

Így volt ez a Mikkeller Stefansgade esetében, ahol azonban csapról mégis sikerült elcsípni egy-két durvább főzetet, míg az olyannyira várt Himmerigetben a csapolt felhozatal nem igazán találkozott a felkorbácsolt elvárásaimmal. Ez persze nem jelenti azt, hogy a ritkaságok levadászása terén nem a legtermékenyebb kalandnak bizonyult az utazás, korábban álmodni sem mertem volna olyan darabokról, amiket a legtöbb esetben valószínűleg kizárólag itt, leginkább Koppenhága kézműves sörtől pezsgő városának mélyén tapasztalhattam meg. 

Így esett, hogy üveges kínálatával az utóbbi helyszín adott otthont a Ratebeer-en az eddigi legmagasabb pontszámommal jutalmazott sör értékelésének, természetesen egy imperial stout, egy nagy kedvenc bourbon-érlelt változatának személyében. 

Alpine Beer Company Hoppy Birthday (5,3%): Cukormázas borítású, frissen vágott zöldek illatával játszó komlós aromákkal kezd, amolyan kortyolgatós stílusú, így ezt követően sem durvul el a hangulat. Éles ízjegyei kiegyensúlyozottak, ropogós komló hangulatát hordozzák. Selymes, homogén komponensek halmaza, könnyen csúszik, barátságos ital. 

Malmö Coconutters (7,0%): Halovány színben ül meg a pohárban, ananászléhez hasonlatos külleme érdekes, alapvetően szegfűszáras komlós, kissé azonban kartonos beütésű aromákat rejteget, egy megfejthetetlen édeskés színezettel. A kortyok bevezetője szintén édeskés, valahogyan itt adja magát kissé a kókuszos hangulat, ha erősen gondolunk rá, majd éles szerkezetbe ágyazott, közepes testességű jegyek következnek, a zárás azonban igencsak sántít, szinte kivehetetlenek a benyomások. Itt is kartondobozosan száraz, háncsos elemek bukkannak fel, kezdetben legalábbis faragatlannak tűnik a zárás, majd idővel hozzászokunk, s az ízjegyek is simulnak némileg, így alakul ki egy összességében szimpatikus, halványan valóban pina coladás jelleg. 

Hill Farmstead Dorothy (2015-) (7,0%): Bámulatos illata virágoskert hangulatát idézi, selyemcukros, szénás, mentás nyalábok szövődnek egybe a levegőben. Üde, ropogós zamatai teltek, aromákban gazdagok, fűszeresek, szalmaízű malátás, száraz lecsengésűek. Igazi minőség, amit képvisel, minden kortya mérnöki módon megtervezett. Kissé már túlságosan is steril, egyszerűen hibátlan a maga nemében. 

Angry Chair German Chocolate Cupcake Stout - Coffee (7,5%): Ilyen névvel egyszerűen egy sörnek sem szabad átlagosnak lennie, s ha csak ránézünk erre a kitöltött csodára, szinte a szánkban érezhetjük a világ összes süteményének zamatát, aminek bármi köze van a kávéhoz, amennyiben vannak ilyenek. Márpedig lenniük kell, hiszen ilyen illatot úgy hihetnénk, egy sör nem képes produkálni. Bár már éreztem hasonlót, azok általában imperial stoutok voltak, s még azt is megkockáztatnám, hogy a "Beer Geek Brunch Weasel" szavak is szerepeltek a nevükben. Ez esetben azonban egy sweet stout-ról van szó, amelynek karaktere dúskál a jelzőkben, hiszen mind illata, mind íze eleven csokoládé-, és kávébomba, brownie, vanília, kis rum és konyak az aromái között, súlyos jegyek a forró csokoládés, kakaós, kávélikőrös ízfolyamban. Felesleges is túlragozni a dolgot, zseniális ital, nehézsúlyú főzet könnyednek nevezhető alkoholfokkal. 

Stone 20th Anniversary Encore Series: 6th Anniversary Porter (8,0%): Éjfekete színben érkezik, bézs színű habot fejleszt, imperial porterektől nem éppen szokatlan módon marcipános, étcsokoládés, tejszínes illatokkal operál, krémesen édes, konyakosan-likőrösen alkoholos aromákat áraszt. Tejszerű, sima és lágy zamatai érett jegyeket rejtenek, fahordós, vaníliás, kissé pörkölt, pisztáciás karakter bújik meg a krémes, közepes teltségű szerkezetben. Az alkoholfok már nem ennyire észrevétlen, noha nem a legdurvább mérték, amelyhez valaha szerencsém volt. Összességében azonban remek főzet, bár nem a vérmesebb imperial porterek közül való. 

AleSmith Speedway Stout - Hammerhead (12,0%): Csinos külleme egy jó erős fekete arculatát idézi, valójában minden a kávé körül forog. Eszpresszó aromái krémesen ölelik körbe a mélyebb rétegekben rejlő fűszeresen pörkölt kávészemek markáns illatát, de a magas kakaótartalmú étcsokoládé haraphatóan telt karakterének megjelenéséhez sem kell sok képzelőerő. Igazán masszív, feketén buja aromák, melyhez hamarosan csatlakoznak a barnacukorban ázó, keserű likőrben fürdőző ízjegyek is, a képet természetesen itt is a kávéspecialitások földes, afrikai stílusú hangulata határozza meg. Mindez egy tökéletesen krémes, puha és gazdag szerkezetben. Igazi mélyről jövő, strukturált, rendkívül komplex ízélmény. 

Terrapin Moo-Hoo Chocolate Milk Stout (6,1%): Konyakmeggyes, kakaóporos aromák, belga csokoládés, rumos jegyek röppennek fel a pohárba töltést követően, melyet krémes alapokon elkent, közepes szemű szénsavbuborékokkal tarkított test feltűnése követ. A műfajtól nem túl idegen jellemvonásként enyhén vizes szerkezetbe ágyazottak az ízjegyek, a tejcsokoládés színezetű, édeskésre pörkölt maláta tejesen krémes vonalai mégis lágyan simulnak a nyelvünkre. Édesszájú fogyasztókra tervezett, a minőséget azonban nem másodlagos szempontként kezelő főzet. 

Evil Twin Imperial Doughnut Break (11,5%): Égett kólaszínű teste olajos benyomást kelt, megforgatva egyértelmű lenyomatot hagy a pohár falán. A kávészerű jelleg hamar körvonalazódik a levegőben, a fahéjas, keserédes, étcsokoládés, pisztáciás jegyek is rögtön megcsillannak, átütő erőben ezúttal sincs hiány. Szirupos kortyai feszesek, "imperial" jelleghez mérten közepesen testesek, nem mázsás, inkább kilogrammban mérhető súlyúak, nem terpeszkedőek. A könnyen rámondható fánkos, fondüs karakter mellett a borítékolható csokoládés, marcipános jelleget sem nélkülözi, kirobbanó erővel azonban talán nem bír, inkább méltóságteljesen közvetíti a nyalánkságokba csomagolt mondanivalót. Mindemellett a hírnevének maradéktalanul eleget tesz, teljesebb értékű imperial portert nem könnyen találni. Mégis kicsit többet vártam tőle, így alakult ki a fenti pontszám. 

Ballast Point Grapefruit Sculpin (7,0%): Bár ez első "Sculpin-élményem" már nem most volt, s az ital megkaparintása miatt érzett elégedettségem hatása akkoriban talán a pontozás során is kitartott, önmagában valóban remek sörről beszélünk, s ez nincs másképpen a grapefruit-verzió esetében sem. Megkapó, krémesen gyümölcsös illatai gondoskodnak a kellemes bevezetőről, a kesernyés trópusi gyümölcs jelenléte azonban leginkább ízében érhető tetten, amely hirtelen, éles, mégis simulékony. A brit vonal itt is hamar felfedezhető, a pattogós trópusi ízjegyeket krétaporos, enyhén nemespenészes szárazság tereli egy helyre. Az alap verzióhoz képest talán nem olyan kiemelkedő mértékű a speciális-jelleg, emellett természetesen kimagasló india pale ale lapul az üvegben.

Oskar Blues Ten FIDY (10,5%): Úgy folyik ki a dobozból, mintha az ördög főzte volna, ennél sűrűbb, olajosabb és feketébb imperial stout-tal nem sűrűn találkozni. Pirított, pörkölt, de leginkább égetett, grilles illatok mordulnak fel kis idő múlva, miután kicsit akklimatizálódott, s megszokta a helyét. Tonnányi maláta súlya nehezedik hamarosan gyanútlan fogyasztójára, szinte szétfeszíti a pohár falát. Vészjósló, füstös, fekete ízek, melyek mégis lágyan pörkölt, olvadékony jegyek szövevényét alkotják, faháncsos, földes, sültes elemek férfias karakterét, a hosszan elnyúló kesernye masszív jellegét hosszú perceken át élvezhetjük. Keményvonalas imperial stout. 

Great Divide Yeti Imperial Stout - Chocolate Oak Aged (9,5%): Átlátszatlan színű főzet koromfekete, fahéj színű habbal, igen csinos küllemű imperial stout. Az alap verzió okozta sokkszerű benyomások ezúttal is korai, sörfronton tapasztalatlanabbnak számító időszakomban zúdultak rám, e téren némi jártasságot szerezve manapság több kell egy sörtől, mint az átlagon felüli minőség, hogy igazán meghasson a dolog. Ez esetben is megfelel az ital minden, imperial stoutokkal szemben támasztott elvárásnak, miután a feketeség ömlik mind illatából, mind ízéből; csokoládé, kávé, pörkölt, tölgyes jegyek garmadáját zúdítja ránk. Íze telt, robusztus, valódi behemót, az igazi trükköt pedig a pikáns, bizsergetően csípős végjáték jelenti. Több az átlagosnál, de már-már unalomig ismert, persze fantasztikus karakter. 

Cantillon Blåbær Lambik (5,0%): A sokszor emlegetett animális illatok ezúttal számomra is kézzel foghatóvá váltak, ehhez hasonló buké valóban lovastanyák környékén lelhető. Használt szalma, lópokróc, istálló hangulata: az alap tónusát adják a sörnek. Mindez ecetes gyümölcsösséggel karöltve, meggyes, zöldalmás, málnás, éretlen bogyós gyümölcsök jegyeivel elsimítva. Komplex ízélményt nyújt, vibrálóan savanykás zamatokkal, vad és fanyar gyümölcsösséggel, élénk karakterrel, száraz vörösboros kicsengéssel, majd egy mosdatlan utóízzel, melyet percekig elemezhetünk, s amelyre a vadélesztős ízjegyekhez nemigen szokott ízlelőbimbók talán választ sem találnak. Nem mondanám egysíkúnak semmiképpen, de némi plusz mélységet még szívesen felfedeztem volna. A felhajtást az ital körül persze megértem, de az én hazám az imperial stoutok világában van. 

Cigar City Marshal Zhukov’s Imperial Stout (11,0%): Igazi motorolaj-jelleggel köszön be a tábornok itala, szirupos, ragacsos, éjjeli folyadék keskeny bézs karimával a tetején. Dörgedelmes illatai diós, hamus, faháncsos vonalakat rajzolnak a levegőbe, hordós jegyek sötét tónusai olvadnak az eszpresszós, kandiscukros, melaszos folyam áradatába. Tekintélyes súlyú kortyaira oda kell ám figyelni, nem zöldfülűek számára keverték ki a mesterek. Szójaszószos jellege a legteltebb étcsokoládéval megpakolt, kakaóbabos malátalikőr benyomását kelti, tekintélyt parancsoló, harcias formátumú főzetünk nem szűkölködik a feketén vibráló ízjegyekben. Amire egy imperial stout képes, azt ez a sör mind tudja, magasabb szintre emelni fizikailag talán csak további érlelés útján lehetséges, a kategória királyai között tehát mindenképpen érdemes számon tartani. 

AleSmith Speedway Stout - Bourbon Barrel Aged (12,0%): Valószínűleg ez lesz a sörözés magasfoka, gondoltam magamban az ital pohárba töltését követően, majd kissé hátrébb ültem, hogy az aromafelhők arcul csapása elől menedékre leljek. Ilyen illatokról eddig ugyanis még nem sokszor hallottam, erre nem is lehet felkészülni, már ha sörre számít az ember. Némely bourbon talán képes ilyesmit produkálni, de én már abban sem bízom. Whiskyben ázott fahordó szeletei, vaníliás, kókuszos, kávés fergeteg, mennyei aromák táncra perdülése. Ilyesmi a mesében sincs... Könnyed vonalakkal felvértezett, elegáns szerkezete mérnöki csoda módjára tartja meg a behemótul gazdag szerkezetet, amelyben összepréselődik minden, amit az illatai előjeleznek. Olvasztott csokoládé-vanília-kókusz fagylalt kikönnyített, alkohollá varázsolt verziója, mazsolával megszórt, whiskyvel locsolt kávéfolyam, mennyei malátalikőr. Nem a hétköznapok itala, de hozzá illő alkalom nem sok van egy átlagember életében. A jellemzés megírása itt már kevésnek bizonyul, ezt egyszerűen érezni kell.

2016. július 29., péntek

BrewDog Moshi Moshi 15


BrewDog Moshi Moshi 15 (5,2%): Tört fehér habja alatt mély-narancs színű, malátás és amolyan citrusosan komlós illatú főzet húzódik meg. Könnyed, nyári ital hangulatát idézi, közepesen testes és átlagos szénsavtartalmú, ízre gyantásan komlós, grépfrútosan kesernyés, kekszesen malátás kicsengésű, fűszeresen száraz végszavú sör. 

2016. június 25., szombat

Vysoký Chlumec Demon 13°


Vysoký Chlumec Demon 13° (5,2%): Élesztős, porcukros aromák kandikálnak ki a borostyán színű test alól, meglehetősen visszafogott, sejtelmes jelleggel érezhetünk csak illatokat. Bak színezetű kortyok következnek ezután, süteménytésztás, vajkaramellás karakter bontakozik ki, tulajdonképpen keserű utóíz nélküli végszóval int búcsút. 

Černá Hora Pater 11°


Černá Hora Pater 11° (4,4%): Kristálytiszta, átlátszóan sárga színe vékonyka hablepellel rendelkezik, illatai a hőmérséklet emelkedésével bontakoznak ki óvatosan, halvány élesztősséget, lágy malátás és enyhe gyógynövényes jelleget hordozva magukban. Mérsékelt szénsavasság, a testességéhez pont ideális intenzitású íz, melyben nem türemkedik ki a kenyeres beütésű maláta, úgy, ahogyan az sok esetben megtörténik édeskésebb hangulatú darabok esetében. Növényes jegyek színezik, majd jelzés értékű kesernyével búcsúzik. Összességében egy igen szimpatikus főzet. 

Uherský Brod Premium 12°


Uherský Brod Premium 12° (5,0%): Aranysárga sör gyorsan tovatűnő habbal, pirított kenyérhéjas illatokkal, kiegyensúlyozott malátás alapokra hintett édeskés réteggel, valamint kerekded kesernyés jelleggel. 

Rychtář Premium 12°


Rychtář Premium 12° (5,0%): Aranyszínű testén hófehér habocska pihen, édes gabonás, zöld színezetű illatokkal operál. Íze malátától vezérelt, kifejezetten telt, gazdag. Óvatos kesernyével búcsúzik, kellemes emlékeket hagyva maga után. 

Lobkowicz Premium


Lobkowicz Premium (4,7%): Virágméz színű főzet kenyérhéjas illatokkal, éles, szögletes ízekkel, amik között az összegyúrt tésztás malátásság, zöldfűszeres hangulatok, csípős, orvosságos keserűség jegyei bukkannak fel leginkább. Könnyen fogyasztható, különösen szembetűnő tulajdonságok nélküli, mégis összetéveszthetetlenül cseh ital. 
 

Platan Schwarzenberg Výčepni Pivo 10°


Platan Schwarzenberg Výčepni Pivo 10° (4,0%): Fakó színű, édeskés, füves és kelt tésztás aromája van, amelyhez kissé metsző élű, egyszerre lágy és kemény ízek csatlakoznak. Igen élénk, üde karakterétől egyenes út vezet a cukros, malátás alapokig, ahonnan továbbhaladva már csak a komló zöldséges jellege tud újat mutatni, amint villanásnyi időre tiszteletét teszi. 

2016. június 11., szombat

Ballast Point Sculpin IPA


Ballast Point Sculpin IPA (7,0%): Kristálytiszta, rézszínű italt rejteget a tengeri élőlények portréit magára öltő márka egyik leghíresebb főzete. Kóstolásakor még a világ negyedik legjobb IPA-ja volt, azt tehát nem állítanám, hogy ímmel-ámmal láttam hozzá az elfogyasztásához. Olyannyira nem, hogy e pár sor összeállításához szükséges kapacitást is elvesztegetett energiának tekintettem, ez a sör ugyanis megérdemli, hogy kizárólag vele foglalkozzunk. 
Azt azonban feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy mennyire csodás az az összkép, amit varázslatos aromái és tökéletes ízjegyei hoznak létre. A trópusi gyümölcsök üde és fanyar frissessége, a barack harapható teltsége, a fűszernövények pikantériája és a sejtelmes, kekszes malátaalap adta illatok lenyűgözik érzékszerveinket. Ízének produkciója legalább ennyire bámulatos: kellően fűszeres, gyümölcsösen édeskés, lágyan malátás és mondanivalóval teli módon, ívesen kesernyés. Minden egyes molekulája mértani pontossággal megtervezett, összekarolásukat apró tűzijátékok kísérik; lézerrel faragott kompozíció ez... 

2016. május 31., kedd

Dogfish Head 90 Minute Imperial IPA


Dogfish Head 90 Minute Imperial IPA (9,0%): Hófehér habkorona, tiszta, átlátszó borostyán szín, marcipános, kissé konyakos beütésű, gyantás-mézes árnyalatú, vehemens illatok jelzik érkezését a világ egyik leghíresebb, stílusteremtő főzetének. 
A 60 perces testvéréhez hasonlóan egy jó adag brit karakter jegyeit hordozza magán, a vajas-kekszes maláta beton-szilárd alapjain vaskos szerkezetű építmény kezd kibontakozni. Alkoholban ázó aszalt gyümölcsök jelenléte, majd halovány belga élesztős emlékek teszik igazán nemzetközivé a képet, mely azonban leginkább mégis egy amerikai IPA benyomását kelti annak minden vadságával és utánozhatatlanul izgalmas stílusával. 
Az a fajta sör, amelynél érezzük, hogy a kortyok mennyiségből adódó keret elégtelennek bizonyul majd egy átfogó jellemrajz elkészítéséhez, azonban az ebbéli tulajdonságából adódó izgalmak megteremtik a lehetőségét annak, hogy az alatt a pár perc alatt sikeresen adózzunk a mennyei élvezetek oltárán. 
Kirobbanó ízek tárháza, a komponensek igazi tűzijátéka szórakoztat minket percekig, anélkül, hogy bármely összetevőjét nyomasztóan dominánsnak éreznénk. Ha valamihez mindenképpen kötni szeretnénk, az "imperial" jelzőt ez esetben sokkal inkább az összbenyomás monumentalitása, az egész kompozíció fajsúlyos jellege, esetleg az alkoholfok mértéke, semmint a keserűség lehengerlő foka támasztja alá. 

2016. május 22., vasárnap

Mikkeller Koppi Coffee IPA Citra & Michiti


Mikkeller Koppi Coffee IPA Citra & Michiti (6,9%): Gyöngyöző, nagy szemű buborékokból álló hab és narancslekvár szín jellemzi küllemét, élettel teli, friss illatában pedig trópusi gyümölcsös és kakaós-kávécserjés jegyek vegyülnek; igazán egyedi a kompozíció. A speciál-stout és IPA stílusjegyeinek találkozása meghökkentő, ugyanakkor igen természetesnek ható, rendszeridegen benyomásoktól mentes végeredményt hoz; a telt, kellően pezsgő test fantasztikusan sima, izgalmas ízjegyeket hordoz, majd a kesernye színre lépésénél azt mind az őrölt kávé, mind a komló karakterének probléma nélkül betudhatjuk, olyannyira lágy szálakkal kapaszkodnak egymásba az komponensek. 
Valóban izgalmas alkotás, mely a karakteres, szárazabb IPA-k alapvető jellemvonásait - mint a mangós gyümölcsösség, virágos tarkaság - is magán hordozza, felvértezve emellett a stoutok markáns pörköltségével, megszabadítva ugyanakkor azok nehézkes voltától, frissítő árnyalatban elénk tárva mindezt.