Köztudott vagy sem, Barcelona az egyik legszélesebb körű igényeket kielégítő helyszín sörözés tekintetében európai viszonylatban, ezt pedig javarészt 3-4 italárusító hely meglétének köszönheti, melyek közül az egyik, nevezetesen a Biercab nevű bár jelenleg a világ 3. legjobb sörözője a Ratebeer adatai alapján. Ottjártamat megelőzően még a 2. helyen tanyázott, egy minden bizonnyal sértődött / vigasztalhatatlan / életunt / részeg vendég szavazata segítette hozzá a visszaeséshez.
Jómagam tehát leginkább a Biercab vendégszeretetét élveztem, itt és az ennek közelében található 1-2 sörözőben koncentrálódtak sörös élményeim, mégis kimagaslik a kínálat terén nyújtott szolgáltatások utáni elégedettség érzete.
Az ott töltött idő rövidsége bár ellenem játszott az elfogyasztott sörök mennyiségének tekintetében, mint ahogyan az előbb említett változatos felhozatal ténye sem könnyítette meg a dolgom választás-ügyileg, pár olyan darabot azért sikerült elcsípnem, amelyek tökéletessé tették az egyébként is mesés barcelonai kiruccanást.
Toppling Goliath pseudoSue (5,8%): A Toppling Goliath egy főzetének levadászása az egyik legnagyobb hírértékkel bíró cselekedet volt eddigi sörös pályafutásom során, a márka nevéhez ugyanis a legjobb darabok köthetőek a legtöbb stílus esetén.
Nincs ez másképpen az american pale ale kategóriájában sem, s ahogyan annak lennie kell, valóban kiemelkedő italról van szó a maga nemében, arany színe alatt ugyanis lehengerlően telt, mégis üdítő aromák bújnak meg azok minden virágosságával, citrusos jellegével, melyek az ízében egy természetes, letisztult, gazdag és kiegyensúlyozott szerkezetben találnak magukra. Fűszeres, lime-os jegyek uralkodnak kifogástalan módon egy száraz, mégis telt zamatokkal teli környezetben.
Amellett azonban, hogy hiányérzetünk semmi esetre sem lehet, számomra csak annyit nyújt, amennyit egy egykomlós american pale ale nyújtani képes, azt azonban maradéktalanul megteszi.
Surly Coffee Bender (5,1%): Surly főzetet elcsípni sem a legunalmasabb dolgok közé tartozik, amit egy sörissza elképzelhet magának, ez esetben pedig kávéval főzött sörről van szó, az élénkítő hatás tehát már csak emiatt is garantált.
Ez utóbbi tulajdonságát kár is lenne tagadnia, az őrölt, pörkölt kávé jelenléte ugyanis ott munkálkodik mind színében - mely a fény felé tartva azért borostyán árnyalatokat is megcsillant -, mind illatában, ami bármely kereskedelmi forgalomban kapható kávé tasakjában megállná a helyét. Pörkölt, világos földes aromáit természetesen eszpresszós zamatok követik, ahogyan arra az alkoholtartalom tudatában számítani is lehet, könnyed, kevésbé testes, cseppet vizes és átérezhetően pörkölt malátás szerkezetben. A lecsengése kiegyensúlyozott, hosszú utóízt produkáló.
Kávés sört inni, de még inkább készíteni manapság nem nagy kunszt, a Surly főzete azonban valószínűleg példaképpen szolgálhat egy efféle mezőny számára.
De Molen / Zombier Skulls & Tentacles (11,5%): Brutális barley wine - hirdeti magán az üveg címkéje, s ebben a tekintetben maradéktalanul igazat kell adnunk a marketingeseknek, ez ugyanis nem akármennyire különleges főzet.
Már a kinézete sem az, ehhez foghatóval ritkán találkozni. Fekete tea, vajkaramella színében pompázik a legkevésbé sem áttetsző ital, miközben frissen vágott növények, fenyő, gyanta aromáit árasztja magából egy tejszínes, karamellás színezettel. A szerkezete sűrű, szirupos jellegű, frissen facsart zöldségleves állagú, telve aromás komlókkal, krémes és lágy, iszonyatos súlyú jegyekkel. Karamell, vajas keksz és fenyőgyanta képe, szegfűs, mangós hangulatok tömkelege fogadja gyanútlan fogyasztóját, intenzitása lehengerlő.
A végletek barley wine-ja, melynek érdemei azonban vitathatatlanok.
Siren / Cigar City Caribbean Chocolate Cake (7,4%): Selymes állagú, sűrű, fekete színű, folyékony desszert, melyet már az illata is előjelez: porcukros kávés, tejszínes, kakaós aromái vannak. Ízében beköszön egy vékony mentás hálóval bevont, tamarindos, vaníliás, kókuszos egyveleg, faháncsos és étcsokoládés jegyek gondoskodnak a komplexitásról. Nem az a kiugró alkoholfok jellemzi, mégis testes és intenzív, mintha csak egy 'imperial' verziót kortyolgatnánk, melyhez a visszafogott szénsavasság ugyancsak hathatós segítséget nyújt. Jól megbolondított stoutot hoztak össze a készítők.
Magic Rock Ringmaster (3,9%): Könnyed golden ale, friss, gyümölcsös aromákkal, üde és száraz, ropogós ízekkel. Simulékony, lágy jegyek jellemzik, alma és barack halovány képével, fanyar, élesztővel betakart, selymesen malátás alapokkal, valamint egy karakteres, hosszú életű komlós zárással. Semmi extra, de lényegében minden rendben van a sörrel, a kategóriabeli követelményeknek maradéktalanul megfelel.
Struise Zombination (17,0%): Hát, ha valami nem az a könnyed ivósör, amit a különleges darabokkal még csak most ismerkedők részére is nyugodt szívvel ajánl az ember, a Zombination valóban nem az.
Démoni színe alatt olyasmi lakozik, amire felkészülni bár tanácsos, teljes mértékben nemigen lehet. Ezt a fajta hamus, feketeszeresznye-befőttes illatorkánt nehezen lehetne még csak körvonalazni is, eget rengető aromákról van szó. Olyan súlyos illatjegyek ezek, hogy egyszerre csak kis adagokat érdemes szimatolni belőlük, csak hogy az orrunk nehogy zavarba jöjjön.
Ezután talán nem meglepő módon kezdi meg ízbeli pályafutását a csokoládéfagylaltra bőszen locsolt cseresznyeszirup, enyhén füstös likőrökben ázó trópusi gyümölcs-aszalványok, túlédes presszókávé szürreális játékának egyvelege, mely által a desszertek szolgálnának a sörhöz ideális kísérőül, nem pedig fordítva.
Ha azt mondom tehát, hogy édes, nem mondtam semmit, ez valóban az a fajta ital, amely csak az ilyesféle nyalánkságokra különösen fogékonyak számára válik legendássá, részükre azonban egyfajta mennyei mannaként szolgál.
Mikkeller Black Hole (13,1%): Éjfekete, sűrű ital a Mikkeller alkoholfok terén súlyos, mégis elegáns és kifinomult stílusú imperial stout-palettájáról, amelynél a füstös, nehéz és fekete aromáké a főszerep, s bár testesség tekintetében nyilvánvalóan semmi oka sincs a szégyenkezésre, azért mégiscsak egy, a szokásosnál jobban komlóra hangolt szörnyetegről beszélünk.
Zsíros, hamuban sült ízjegyek, melyek gazdag, kávés alapokon terpeszkednek, miközben a gazdag, vadvirágos és túlérett gyümölcsös hangulatok egymással vetekszenek. Fölénybe azonban egyikük sem kerül, ugyanis rendkívül kiegyensúlyozott a kép. Egy fekete ipás végszó éles zárása tesz aztán rendet, szigorúan vési be a névjegyét a szerkezetbe, maradandó nyomokat hagyva azon.
De Molen Rasputin Eisbock (18,0%): Szédítően mély, gesztenyebarna színű főzetünk zavarba ejtő aromákkal, ízvilággal, de még inkább alkoholfokkal bír, jellegzetességei alapján embert próbáló feladat kategorizálni az italt. Megvan benne az imperial stoutok félelmetessége, a barley wine-ok komplexitása, csakúgy, mint a quadrupelek antik karaktere.
Illatra mazsolás, aszalt sárgabarackos, fügés aromahalmaz, mézben érlelt diófélék hangulatát idézi. Ízvilága megfejthetetlen, megzabolázhatatlan, vad és sokszínű, túlsúlyos és agresszív, minden figyelmet magára irányító. Temérdek ízjegy képviselteti magát, a sebes sodrású malátafolyam bőszen hömpölyögve veti ki magából a keserűlikőrös, fahordós, aszalványokkal teletűzdelt, csonthéjas darálványok juharsziruppal meglocsolt masszájában fürdőző jegyeket; szinte befogadhatatlan az összkép.
Az arcunkba tolt szörnyeteg tehát csillapíthatatlan, ne is próbáljunk meg felülkerekedni rajta, úgy talán könnyebben enged a szorításából.
Lervig Brewers Reserve Konrads Stout (10,4%): Ébenfekete színű, bézs habot produkáló főzet, illata a tartalmas imperial stoutoktól megszokott, túlérett meggyes, pörkölt malátafolyamos, csokoládé jégkrémes, íze hasonlóképpen, némi vizes bukéval keverve, a testességre azonban még így sem lehet panasz. Édesgyökér, étcsokoládé, kevés földesség, így lesz kerek a kép. Szokásos, egy hajszálnyival inkább éles, mint lágy és nehéz ízek, de természetesen így is remek imperial stout.
