2015. augusztus 29., szombat

De Molen Hemel & Aarde


De Molen Hemel & Aarde (10,0%): Koromsötét, a felszínen kissé átlátszó színű, sima állagú testét kezdetben pezsgő szénsavtartalom borzolja, az így előálló bézs habnak azonban percek alatt nyoma vész. Mivel a címkén szereplő információk és egyéb források alapján már értesülhettünk róla, hogy a sör egyik kiemelkedő összetevője a Bruichladdich-maláta (már amennyiben itt vélhetően a Bruichladdich készítéséhez felhasznált gabonáról van szó), a whiskys hangulat előtörését készpénznek vehetjük, azt azonban inkább az erre utaló adatokból, semmint a gabonapárlatok terén szerzett jártasságból állapíthatja meg a magamfajta sörszerető közönség, hogy ez esetben a márkanév hozadéka az erősen füstös jegyek jelenléte a főzetben.
Amennyiben így készülünk, nem fogunk csalódni akkor, amikor az édesen lágy, vaníliás zamatok helyett egy nagy adag tőzeges, hamus, pácsós aroma csap arcul bennünket. Vad, földes és fás illatok kúsznak fel a szaglójáratainkba, kissé próbára téve az óvatlan fogyasztó felkészültségét a marcona bevezető utáni ízhatásokat illetően. Akik azonban örömmel állnak a kihívás elé, nem várt élményekkel gazdagodhatnak, amikor a több fronton támadó faháncsos, dohányos, hamuszerű és sülthúsosan fűszeres fergeteg ellenállhatatlan egyvelegét alulról egyenlíti ki egy Black Alberthez hasonló túlérett cseresznyés, feketegyümölcs-kompótos likőrszerű kávéfolyam. 
Igazi ízkavalkád robban szét a szánkban, melynek valódi lénye megfejtéséhez minden egyes korttyal közelebb kerülünk, teljesen azonban valószínűleg soha nem érthetjük meg zseniális összetettségbe burkolózó jellegét. 
(Ratebeer link)

2015. augusztus 23., vasárnap

Emelisse Crème Brulee Stout


Emelisse Crème Brulee Stout (8,0%): Az előző Emelisse főzethez képest ez a darab már az illatából ítélve is a különlegesebb stílust képviseli, pohárba töltés után éjfekete, szinte átlátszatlan színű testére telepedő cappuccino-szerű habja alól rendkívül megnyerő aromák szállnak alá. 
Ezek között a hangsúly mindenekelőtt a vanília különböző árnyalatain van, melyek egy két szippantás erejéig össze-össze ugranak egy angolosan malátás illatnyalábbal, végül azonban győzedelmeskednek a műfajidegen aromákon - már amennyiben a créme brulée-illatorkánt egy imperial stout esetében nem tekintjük annak. Különleges főzet lévén nyilván nem, így ezt a szakaszt mindenképpen a javára írhatjuk sörünknek, jómagam azonban továbbmennék, és egyenesen fantasztikusnak nevezném az általa árasztott hangulatokat. Egy régi ismerőst, a Mikkeller Beer Geek Vanilla Shake-et juttatja eszembe, a kellő hőmérséklet és levegőztetés mellett legalábbis egészen elegáns jegyeket csillogtat meg, és immár a kezdetben csak remélt testesség biztos tudatában élvezzük az erős alapokon porcukorszerűen végighintett leheletvékony, de annál intenzívebb kakaós, csípős vaníliás és tejszínhabos aromakoronát. 
A fűszeresség az ízének is szimpatikus velejárója; a kellően testes, pörkölt malátás, kávés alapokat ügyesen korbácsolja fel a bizsergető szénsavtartalom, izgalmas környezetet képezve a dohány, a pikáns vanília jelenlétének és a hatalmas terjedelménél fogva komótosan búcsúzó keserű étcsokoládés zárásnak. 
Bár az általam legkevésbé tolerált sörtípusok azok, melyeknél a cukros és alkoholos édesség vékonyka és semmitmondó, vizes testhez kapcsolódik, ez ebben az esetben még véletlenül sincs így, éppen ezért nem fogom erre a sörre azt mondani, hogy túlságosan édes, amellett, hogy nyilvánvalóan az. Aki tehát az ilyesmit nem szereti, kerülje... Aki azonban vevő a kifinomult édességre, melynél a szimpla cukrosság helyett egy megbolondított változat kerül előtérbe, amit ráadásul kielégítően tompít a nyers keserűség ellenakkordja, az ne sajnálja érte a pénzt! 

2015. augusztus 10., hétfő

De Molen Hel & Verdoemenis Bunnahabhain


De Molen Hel & Verdoemenis Bunnahabhain (12,0%): Rendkívül megnyerő küllemű, waxszal bevont üvege igazi különlegesség jelenlétét fémjelzi, aminek bizonyosságáról a továbbiakban remélhetőleg magunk is meggyőződhetünk. Kitöltve a közepesnél valamivel testesebb ital képe formálódik ki a konyakos pohárban, tetejére egy vékonyka habfoszlány feszül. Legnagyobb specialitása valószínűleg illatában érhető tetten, ami azonban nem feltétlenül a szó legnemesebb értelmében értendő. 
A Bunnahabhain whiskykkel való közeli ismeretségem hiányában tapasztalati anyaggal ez esetben nem tudok szolgálni, mindenesetre a hivatkozott scotch presztízséből eredően valamiféle magasztos nedű testet öltésére bátorkodunk számítani. Azt nem állítom, hogy az előzetes számításainkat gond nélkül húzzák keresztbe az illatok terén produkált benyomások, ha ugyanis ezt mondanám, azzal óhatatlanul is megvillantanám a füstös stílusú, haragos whiskyk terén meglévő járatlanságomat. Ami számomra kémiaszertár és orvosi rendelő illatmolekuláinak körvonalazódása, másnak esetleg a gabonapárlat tőzeges füstösségének elegáns megnyilvánulásai. Aki pedig nem viseltetik elutasítóan az újdonság erejével bíró hatásokkal szemben, ezt a bőr, dohány, sötét szójaszósz és szalonnasütés hamujából táplálkozó illatáradatot mindenképpen pozitívumként könyvelheti el. 
Füstösen édeskés jellege csak az idő előrehaladtával tolja előtérbe az alkohol erőteljes jelenlétét, a whiskyzés hatása azonban kezdetben nem annyira az erejétől, mint inkább a minden receptornak szerepet osztó, összetett ízhatást produkáló, félhomályos lényét csak apró kortyonként előadó karaktere által válik érezhetővé. 
Talán nem a legkifinomultabb, de mindenképpen az egyik legmarkánsabb ízélményt eredményező érlelés, ami sörrel történhet. 

2015. augusztus 1., szombat

De Molen Kopi Loewak


De Molen Kopi Loewak (11,2%): Olajos, ám leginkább közepesen telt, nem az a motorolajszerű főzet. Vékonyka, tört fehér habot gerjeszt kitöltés után, ami egy keskeny gyűrű formájában marad meg a továbbiakban. Az illata lenyűgöző, a kávé szerelmesei most érezhetik igazán, hogy élnek, ilyen aromákkal szembesülve még Frei Tamás is a levegőbe csapna. Őrölt kávészemek pörkölt hangulata járja át a levegőt egy cseppnyi alkoholos fűszerességgel párosulva, száraz faháncs és fekete föld jelenléte érződik, mely komponensek illatának intenzitása a hőmérséklet emelkedésével egyenes arányban növekszik. 
Lényegében szénsavtartalom nélküli kortyok következnek ezután, desszertszerű, olajos testét zamatos kávészemek ízhatása tölti meg egészen különleges tartalommal, ami percek múlva is a garatunkban tevékenykedik. Krémes puhaság és kezdetben igen visszafogott, szinte észrevehetetlen alkoholos szál élesíti a képet, hogy aztán lenyelve egy megfejthetetlen, ételszerűen tartalmas és összetett ízvilágú kép rajzolódjon ki, aminek a középpontjában nyilvánvalóan a kávé pörkölt malátás, karcosan kesernyés jellege áll, az ízek viszont mindeközben olyan helyeken és formában bukkannak fel, ahol és ahogyan nem minden esetben szembesülünk élményekkel sörözgetés közben. 

2015. július 25., szombat

De Molen Moord & Brand Rum Barrel Aged


De Molen Moord & Brand Rum Barrel Aged (10,8%): Az az állítás, hogy a De Molen mesterei tagadhatatlanul értenek a hordóérleléssel cifrázott vehemens imperial stoutok előállításához, már korábban sem volt minden alapot nélkülöző a számomra, ez a példány azonban a lehető legékesebb példája annak, ahogyan két különböző ital mesterien olvad egy testbe. Az étcsokoládéba mártott rumos kakaómassza egészen új értelmet nyer e főzet által, bármely oldalról közelítjük is meg azt. 
Soha nem tapasztalt aroma szabadul fel egy sörös palackból, ennél elemibb rum illatot talán csak maga a rum képes kiadni, ha igaz... Az olajos és szirupszerű testnek lényegében már a látványa is bódító, a ragacsos öntet csípős alkohollal társul, a lehető legveszedelmesebb kombináció, amit egy imperial stout produkálni tud. Márpedig aki ezeknek az ízeknek a szeretője, könnyedén helyezheti ezt a főzetet a klasszisok táborába. 
Hangos és tolakodó ízek, édes füstösség, rumos kávé négy cukorral, az aromák parádéja... Ennek ellenére nem fordul át giccsesbe, vagy ha mégis, művészien csinálja. Mindaz, amit az ember egy De Molen-különlegességtől elvárhat, megvan ebben a főzetben. Az pedig, amire nem számítanánk, szintén megtalálható benne... 

2015. július 19., vasárnap

Emelisse Espresso Stout


Emelisse Espresso Stout (9,5%): Egy espresso stout esetében talán nem tűnik túl vakmerő vállalkozásnak határozott elvárásokat támasztani a főzettel szemben, már amennyiben annak általunk elképzelt masszív szerkezetét, robusztus felépítését, kőolajszerű testességét kívánjuk vendégül látni ízlelőbimbóinkon. Nyilván a kávé megjelenési formáinak minden egyes eshetőségére fel vagyunk készülve a kóstolás pillanatait megelőzően, az általunk nagylelkűen előirányzott útvonalhoz képest azonban már a kitöltést követően jelentős eltérést tapasztalhatunk. 
A hasonló tulajdonságokkal felvértezett főzetekhez viszonyítva meglehetősen vékonynak tűnő test mindezek ellenére egyre markánsabb illatokat áraszt: karamella, étcsokoládé, könnyed pirítottság, bőr és gyümölcs-aszalványok kórusa tölti be a teret. A vizuális élmény keltette kételyt hamar feloldja ízének teljessége, melyben lényegében megvan minden, amit egy efféle típusú sörtől elvárhat az ember. 
Olajos textúrája gyengéd hálóként terül el a komponensek masszív súlya alatt, melyek között leginkább a sötét tónusú aromák diadalmaskodnak; az étcsokoládé, a kávészemek pörkölt karaktere, a keserédes, hosszan elnyúló ízek komor játéka... 
Szívet melengető hangvétellel zárul az előadás, mely amellett, hogy igen fajsúlyos mondanivalót tartalmaz, egyszersmind könnyen emészthetőnek tűnő, amolyan csendes gyilkos karakterű. 

2015. július 10., péntek

Nøgne Ø Imperial Stout


Nøgne Ø Imperial Stout (9,0%): Hosszú idő elteltét követően az első imperial stout, melyre sikerült rátennem a kezem, ami már csak azért is elszomorító, mivel a kedvenc típusomról van szó. Azt hiszem, az ismételt ráhangolódáshoz ennél jobbat nem is igen választhattam volna. Üdvözlendő az is, hogy egy eddig még ki nem próbált főzde egyik mannájáról van szó, amit éppen ezért még a melegebb idő beköszönte előtt igyekeztem is minél hamarabb letesztelni (a kóstolás 2014-ben történt)
Az amerikai imperial stoutok holdudvarában egyre megbecsültebb helyet foglalnak el nálam a skandináv térség alkotásai is, hála a dán Mikkeller-féle vonulat áldásos hatásának, mely alapján elmondhatom, hogy ezekre a főzetekre egyre inkább, mint etalonra tekintek. A mostani norvég darab iránti, előző logikából kiinduló bizakodásom azonban majdhogynem a szükségtelennel lesz egyenlő, ha vetek egy pillantást a sörrajongók szavazatai által kialakított elhelyezkedésére a stílus képviselői között. 
Az illatok, melyek ezután következnek, végleg eldöntik a kérdést, miután büszkén hirdetik: a műfaj egyik ékkövével állunk szemben. Ódon, mégis elegáns aromák ezek, fás és olvasztott étcsokoládés, kávés és pillecukros hangulatok adnak találkozót egymásnak. Bársonyos, krémesen lágy kortyai simogatóan hatnak, letaglózó erejéről bizsergető, lélekmelengető hatása tesz tanúbizonyságot. Amolyan palackból szabadult szellemként éli meg az elkövetkezendő perceket, kegyeinkért küzdve, minden porcikájával a kedvünkben járva, mégis a leghalványabb kételyt sem ébresztve bennünk annak tekintetében, hogy ki is az úr ez idő alatt. 

2015. június 27., szombat

Belgium 2014 (Brüsszel - Brugge)

2014 augusztusában történt, hogy alkalmam volt eljutni a legtöbb sörszerető pályafutása megkerülhetetlen állomásának számító belga sörök hazájába. Utamat természetesen mesés dubbelek, tripelek, quadrupelek szegélyezték, egy-két legendásnak számító helyen pedig pár perces kitérőként nemzetközi vizekre eveztem a belga folyamban történő fürdőzés utáni megpihenés jegyében. Ezekről a főzetekről ejtek pár szót az alábbi sorokban.

Üveges sörök


St. Bernardus Tripel (8,0%): Fátyolos színe édes malátás, s egyszerre fanyar, citrusos illatokat rejt. Vibráló ízeit a gabonásan telt malátás alapokon kiteljesedő élesztős, citromfüves, pikánsan alkoholos és határozottan kesernyés szálak hímzik ki. Egyfajta középmérték a tripelek világában, legalábbis számomra, amennyiben a szimplán tökéletes és a szerényen izgalmas tengelyek alkotta koordináta-rendszerben szemlélődünk.


St. Feuillien Brune (8,5%): Ánizsos karakterű, kissé likőrös beütésű illatai egy rendkívül savas, szinte már csípősen élénk főzetet takarnak, melynek stílusjegyei között az édesgyökérszerű zamatok, medvecukros jelleg és egy nagy adag, mazsolásan malátás karakter érhető tetten. Jómagam a nyugodtabb dubbelekért jobban odavagyok, bár a főzet vadsággal teli jelleme is elismerésre méltó értékeket rejt.

De la Senne Jambe-de-Bois (8,0%): Élettel teli aromák, opálos küllem, az élesztős-gabonás iskolák legelemibb tanításait magán hordozó főzet. Igen vehemens, fűszeres és pezsgő jellegű sör, szimpatikus egyensúlyban tálalva azokat a komponenseket, amik egy ehhez fogható italt arra predesztinálnak, hogy kifogástalan tripel legyen.


Struise St. Amatus - Oostvleteren 12 (10,5%): Cappuccino habja alatt mahagóni színéhez vörösboros, kávés és mazsolás illatok társulnak. Telt jegyei tonnás súllyal nehezednek a nyelvünkre, egy igazi íztemplomot jelenítve meg, melynek klasszisa halandók számára szinte befogadhatatlanul összetett. Selymes kortyait diós likőrösség szegélyezi, barnacukros malátaszirup indul meg magasztos útjára. Utóíze egyenes folytatása az élményeknek, maximálisan összhangban van az egész kompozíció. Kiváló ital, a csend ízei ezek...


Dupont Avec les Bons Voeux (9,5%): Bár azt nem állítanám, hogy a tripel, mint stílus áll hozzám a legközelebb az összes típus közül, ez a darab teljes mértékben levett a lábamról tökéletességének bájával. Méz színben pompázik, krémes habot gerjeszt, fenséges szegfűszeges, vaníliás illatokkal ajándékoz meg gabonás aromája; igazán karakteres, valóban lenyűgöző megtestesülése egy már unalomig ismert stílusnak. Bár csípősen élénk, pezsgően szénsavas, nem túl terpeszkedő, szerethető a karakter, amely teret enged az élesztő cifrázta, selymesen malátás, tejszínesen krémes ízvilágnak. Számomra ilyen a tökéletes tripel.


Stillwater of Love & Regret (7,2%): Karamellszínű főzetünk klasszikusan elegáns grafikával megáldott címkéjű üvegből érkezik a pohárba, majd ugyanilyen stílusú megjelenésével ejti ámulatba gyanútlan fogyasztóját, még azelőtt, hogy varázslatos illatait felfedné. Vadvirágok, vadon termő gyümölcsök, kökény, borsmenta, kamilla, levendula aromája fogad minket, mely utóbbiak jelenléte éppen azért olyan valóságos, mert személyükben a főzet valódi ízesítőit üdvözölhetjük. Ehhez csatlakozik aztán egy élesztős lepel, hogy némileg árnyalja az amúgy sem fakó összképet; kész remekmű az illatszerkezet, nincs mit szépíteni. Egészen visszafogott szénsavtartalma épp csak egy leheletnyit élénkíti meg az illatok által megfestett ízkompozíciót, amiben bámulatos módon elevenedik meg a kamilla, levendula virágos íze egy almás, diós, fahéjas, karácsonyi fűszeres keretben. A belga sajátosságokról nem is beszélve, melyek a mélységét adják a főzetnek. Bravúros újragondolása ez egy klasszikus stílusnak. 


Vicaris Generaal (8,8%): Ezerféle színben tündöklő illatai között leginkább a kékszőlő, szilva, mazsola, rumos dió, sült gesztenye aromája az, amit a krémes habpaplan alól a rendelkezésünkre bocsát. Mustos, borszerű jegyek, amikkel az ízlelés során is találkozhatunk. Krémes állagú, testes, ideális szénsavtartalmú ital, ízei között a likőrös, aszalt gyümölcsös, harapható élesztős alapvetésekkel, pirított karácsonyi nyalánkságok képeivel. Nagyszerű dubbel, a kategóriában véleményem szerint mindenképpen top 10-es alkotás.


Troubadour Obscura (8,5%): Tejszínes krémhab, presszókávés, diós illatok, selymes állagú, csordultig telt test. Egy belgian strong ale, dubbel és imperial stout határán bravúrosan egyensúlyozó főzet azok rumos diós, mazsolás, étcsokoládés hangulataival. Gazdagsága valósággal gyönyörködtető.


Verhaeghe Duchesse De Bourgogne (6,2%): A legszárazabb pezsgők, almaecet és must aromája; előjelei egy igazi fanyar élménynek. Szájat összehúzóan savanyú, ecetes jellegű ale, erjedt és élénk ízei minden egyes szegletet betöltenek. Éretlen gyümölcsök karaktere húzódik meg minden egyes korty mögött, pezsgő jellege még inkább felerősíti a fanyar vonásokat. A végletek itala, valakinek vagy ízlik, vagy nem, de semmiképpen nem hagy minket benyomásmentesen. Egy újabb strigula a sour ale-ek szereplőinek számához.


Maui Brewing Sobrehumano Palena’ole (6,0%): Karamellszínű főzet, két gyártó együttműködésének gyümölcse a szó legszorosabb értelmében is, amennyiben a felhasznált alapanyagokat tekintjük. Azok ugyanis michigani meggy és hawaii passiógyümölcs képében jelentkeznek. Savanykás illatokat hordoz, üde, egyben igen mély, érett aromák. Komlóval kevert meggy és alma, savas gyümölcsök zamatai rajzolódnak ki, majd egy szép adag virágos jelleg ölt testet ízében; meglehetősen komplex jelenség. Frissítő, laktató, könnyed nyári desszerthez fogható főzet.


Struise Westoek XX (8,0%): Marcipános, mazsolás illatokba burkolózik, krémes és kissé fanyar kezdéssel indít. Számomra ideális mértékben szénsavas, illetve pont, hogy a nélküli, íze pedig erjedt hangulatokkal teli, éretlen gyümölcsös, édes malátás, mandulás-marcipános; összetetten finom.


Grottenbier Bruin (6,7%): Az utánozhatatlan rágógumis aromák után hasonlóan csintalan zamatokkal tölti el kóstolóját; az élénkebb fajtából való, így élesebb változatban tűnnek fel a mazsolás, kenyérhéjas, szögletesen malátás árnyalatok a dubbelek egy vibrálóbb, mégis kiegyensúlyozott változatát nyújtva.


Troubadour Westkust (9,2%): Csak dicsérni tudom ezt a főzdét, a korábban kóstolt két sörről is ódákat zengenék, s ez a típus, ha lehet, még kevésbé okoz meglepetést ízét illetően. A komlóra épülő, angolszász stílust nagyszerűen képviseli, egyszersmind tagadhatatlanul belga alkotás. Quadrupeles aromái nagyszerűen hordozzák magukon a marcipános, gyantás, túlérett gyümölcsök, füge és mazsola illatait. Speciális és rendkívüli módon szerethető black ipa, melynek íze tartalmas, likőrben úszó aszalt gyümölcsök, tűlevelű komló vonalait viseli, élesztőtől duzzadó kortyai kirobbanóan teltek. Marcipános lágyságát egy szigorú komlós zárás tereli más irányba, feledhetetlen élménnyel gazdagítva fogyasztóját.


Struise Pannepot Reserva 2009 (10,0%): Sötétbarna teste fölött csinos bézs színű habköntös húzódik, csodás külleme magával ragadó. Időnk azonban alig van csodálkozni, illatai ugyanis hamarosan még magasabbra teszik a mércét. Lenyűgöző aromáira számíthatunk ugyan, mégsem lehetünk felkészülve egy ehhez hasonló kavalkádra: cseresznyebefőtt, rumos meggy, csokoládéjégkrém, tölgyfás füstösség; maga a csoda... Ezt követően pedig már nincs megállás; tejszínes alapokon csúsznak a fűszeres kávés, konyakmeggyes, krémes süteményes zamatok, likőrös fürdőt vesznek a vaníliás-kókuszos ízjegyek, majd egy perzselő zárás pecsételi meg az összbenyomást. Ez utóbbi persze nem az alkoholfok testet öltésére értendő, mert az teljesen beleolvad a környezetbe, szinte észrevétlen marad. A Struise ezt egyébként is mesterfokon űzi. Ezt a főzetet lényegében bármely típus királyának kikiálthatnám, ez esetben legyen a 'belgian strong ale' kategória mindenkori dobogósa.

Csapolt sörök


High Water Hop Logic: Imperial IPA a javából, annak minden vad eleganciájával, megnyerő stílusával, utánozhatatlanul amerikai jellegével. Selymesen csúszik, bársonyos kortyaiban gömbölyű, gyantás ízjegyek keverednek trópusi gyümölcsök zamataival, mindezt igen letisztult csomagolásban tálalva. A keserűség foka nem uralkodik el, az ízletes aromáké a főszerep, melyek kirobbanóan teltek, izgalmasan sokszínűek.


Dupont Monk’s Stout: Pörkölt maláta sugárzik illatából, száraz ízei pedig tovább nyújtják a pirított benyomásokat, melyekhez aztán egy óvatos kékszőlős, mazsolás árnyalat is csatlakozik idővel. Érdekes, hogy a belga jelleg szinte teljes mértékben felülíródik az egyébként minden tekintetben kiváló italban.


Troubadour Magma: Igazi meglepetéssel szolgál már az illata is, az ugyanis a legkarakteresebb amerikai ipákat idézi gyantás hangjaival, zömök és kerek aromáival. Szirupos íze ugyancsak magával ragadóan tengerentúli, őszibarack kompótos, trópusi gyümölcs-koktélos zamatai mézédesen terjednek szét a szánkban. Egy árnyalatnyi élesztős lepel alatt teljesedik ki a műalkotás, melyből a markáns, ám üde kesernyésség sem maradhat el zárásképpen.


Hornbeer Caribbean Rumstout: Sóskávé illata, rumos étcsokoládé aromája szökik a légtérbe a kakaó-barna habpaplan alól, ízében pedig visszaköszön a rum csípős éle, ami a földes, kávébabos kesernyésséget öleli körül. Megnyerő kompozíció, remek dán imperial stout.


Maredsous 8: Vörösesbarna színe fölött pihe-puha habfödő csücsül, míg aromája a jól bevált fügés, mazsolás, belga élesztős jegyeket ontja. Parányi buborékokkal alaposan teletűzdelt teste összességében közepes teltségű, azt a szénsavmolekulák könnyítik ki leginkább. Ízében ugyancsak ismerős zamatokat üdvözölhetünk, malátás-élesztős központúság köré szilva, mazsola, barnakenyér és karamell karaktere rétegződik. Mérsékelt vérű, a belga sörök iránti tisztelet nélkül azt mondhatnánk, hogy szinte unalmasan kifinomult alkotás, amely azonban pont azokra a pillanatokra nyújt remek megoldást, amikor meglepetésektől mentes, klasszikus ízekkel szeretnénk találkozni.

2015. június 10., szerda

Mort Subite Oude Gueuze


Mort Subite Oude Gueuze (7,2%): A gueuze talán az egyik tőlem leginkább távol álló műfaj, és egyáltalán nem azért, mert esetleg kellemetlen emlékeim kötődnének ehhez a stílushoz, leginkább azért, mert nem is igen kerültem kapcsolatba még a lehetőségek egy akkora tárházával, mint amit a spontánerjesztés útján kialakított főzetek képviselnek. 
Éppen ezért ebben az esetben kissé óvatosan bánnék a szavakkal, és leginkább némileg sötétben tapogatózva azt a mozzanatot emelném ki a sörből, amit a pezsgő jellegű, vibrálóan élesztős és gyümölcsös illatok alatt meghúzódó harsány, meglehetősen komplex, gabonás és eleven élesztős, kijózanítóan savanykás, elegánsan száraz ízjegyek nyújtotta pillanatok összessége fémjelez. 

2015. június 5., péntek

BrewDog/Oskar Blues Shipwrecker Circus


BrewDog/Oskar Blues Shipwrecker Circus (10,5%): Vörösesbarna megjelenéséről kiált a tartalmasság, illata nemkülönben az összetettségtől hangos. Erős komlózottság, csipetnyi alkohol, túlérett gyümölcsök és borókabogyós fűszeresség jelenléte a meghatározó, melyhez karamell, juharszirup, fenyő és melaszos maláta íze társul. Hasonló karakterisztikával rendelkezik, mint a Watt Dickie, melengető jellege és fűszeressége, olajos textúrája alapján mindenesetre egy karcosabb barley wine-ra számítsunk. 

2015. május 29., péntek

Lambrate Ghisa

Lambrate Ghisa (5,0%): Kakaós, étcsokoládés illata van és sebesen fejlődő, majd gyorsan tovatűnő, bézs színű habja. Élénk ital, mindemellett egy robusztus stout, pörkölt malátás hangsúllyal, füstös jellege leginkább némi levegőztetés után bújik elő a maga valójában. 

2015. május 23., szombat

’t IJ IPA


’t IJ IPA (7,0%): Akácfanedves, friss, faháncsos illatok, telt, opálos mézszín, pöffeszkedő habkorona, nyers és természetes ízek. Karakteres jelleg, utózöngéktől mentes, egyenes ízvilág, telt ízű kesernye gyümölcsös kicsengés nélkül. Élesztős és erősen komlós, de nem túlzottan, amolyan ivó-IPA. 

2015. május 18., hétfő

De Molen Rasputin

De Molen Rasputin (10,7%): Mélybarna színű, meglepetésre leginkább élesztős sajátosságokkal bíró főzet mind illatában, mind ízében. A maláta uralmától összeroskadó imperial stout-jellegzetességeket ez esetben hiába is keressük, ez a sör ugyanis lágy harmóniában olvad össze az alkotóelemek mindegyikével, kezdve a belga stílusú élesztő fanyar, édeskés hangulatától a mazsolás ízjegyekig, melyek teljességgel behálózzák a főzetet. Karakteres ital, annak ellenére, hogy sem az alkohol, sem a maláta testessége nem mértéktelen, így az egyik legkiegyensúlyozottabb imperial stout, amit valaha kóstoltam... 

2015. május 7., csütörtök

BrewDog / Evil Twin Hello My Name is Sonja


BrewDog / Evil Twin Hello My Name is Sonja (8,2%): A BrewDog "My name is" sorozatának első, általam kóstolt darabja egy tekintélyes mennyiségű feketeribizli hozzáadásával készült norvég koprodukció, a főzésből ugyanis az Evil Twin Brewing is kivette a részét. 
A hozzáadott bogyós gyümölcs mentén éli hát az életét ez a dupla IPA, fantasztikusan tiszta borostyán színe és vékonyka habja alól elsőként egy gyantás, amolyan keménykezű pale ale-es aroma szűrődik ki, amit perceken belül felvált, vagy legalábbis onnantól kezdve dominál egy jól érezhető feketeribizlis illatáradat. Kellemesen fanyar, szegfűs jegyek ezek, és mivel ez a fajta ribiszkés aromahangulat egyébként is sok IPA sajátja, remekül illik a sör karakteréhez, természetesen olvad bele az összképbe. 
Illatának testet öltése aztán egy igen elegáns, visszafogott, mégis érezhetően tartalmas ízkompozícióban történik meg, élénk, trópusi gyümölcsös zamatait remekül színesíti a kissé mentás, ekképpen ízesített rágógumik aromáját idéző feketeribizlis árnyalat. A keserűség foka is egészen baráti, minden elem teret hagy a másiknak az érvényesüléshez. Alkalmas lehet tehát az elmélkedős, tesztelős irányultság kielégítésére, hiszen izgalmakban bővelkedően sokszínű, mégis nagyszerűen komplett alkotás.

2015. május 2., szombat

Maui Brewing CoCoNut PorTeR


Maui Brewing CoCoNut PorTeR (6,0%): Gesztenyebarna, szivacsos habszerkezetű főzet, melynek illata a jól ismert scotch ale-szerű kakaóporos, étcsokoládés krémesség aromája, az elvárt kókuszos vonulat pedig kókuszdió-héjas formában érkezik. Ízre a legremekebb porterek egyike, letisztult, gazdag és izgalmas ízjegyektől hangos. A kókusz árnyalta kép meglehetősen összetett, benne a fekete csokoládés, kakaóbabos karaktert tejszínes hangulat lágyítja, mely által a kortyok simává és bársonyossá válnak, mintegy csemegeként hatnak. A porter jelleget ugyanakkor egy robusztus pörköltség erősíti, teltsége pedig tartalommal tölti meg. Élvezetes, éppen annyira izgalmas, amennyire egy még jólesően iható főzetnek lennie kell, örömteli dolog ilyesfajta söröket kóstolni. 

2015. április 24., péntek

Ska Decadent Imperial IPA


Ska Decadent Imperial IPA (10,0%): Régóta a vágyaim tárgya volt már egy waxszal borított üvegű sör levadászása, mely korábban a De Molen Larie & Apekool esetén már egyszer összejött, ezúttal méginkább. A lehetőségek tárháza úgy gondolom egyik ital esetében sincs olyannyira kihasználva, mint amit a sörök forradalmának terepén tapasztalhatunk. Ez vonatkozik az üveg formájától annak címkéjén át az olyan finomságokig, mint a jelen darabot eredeti megjelenéssel felvértező viaszos megoldás. Ezzel egy sör szinte már önmagában leteszi a névjegyét, hiszen nyilvánvalónak véljük, hogy az ehhez hasonló fogásokkal élő főzdék nem a mainstream kategória képviselőire pazarolják a dizájnelemek ilyetén formában történő testet öltését. 
Az, hogy egy bővérű IPA-val van dolgunk, már a címkéjén szereplő információk, legfőképp az alkoholfok mértékének megjelölése is sejtetni véli, mély tónusú, méz színű teste, ujjnyi vastagnál tovább nemigen terjeszkedő habfedele pedig csak tovább erősíti a keményvonalas india pale ale-benyomást. Illata puding és almakompót, aszalt trópusi gyümölcsök és természetesen gyanta alkotta kompozíció, íze pedig egy közepesen élénk testben teljesedik ki, amint a szánk különböző szegleteiben hinti szét csípőskés, édes és krémes, karcosan keserű és alkoholosan bizsergető jegyeit. 
Előbb a nyelvünk tövén, majd szélein telepszenek meg az erejét sugalló tónusok, majd lenyelve csatlakoznak hozzájuk azok az árnyalatok, melyek kerekké teszik a képet, úgy, mint a likőrösen édes és keserű, alkoholban áztatott, majd kiszárított gyógynövények maradandó hangulata, az alkohol férfias karaktere. 
Tagadhatatlan, hogy egy nehézsúlyú amerikai fenegyerek ez is, de szépségeit valószínűleg minden komlófanatikus észlelni fogja. 

2015. április 18., szombat

BrewDog Old World Russian Imperial Stout


BrewDog Old World Russian Imperial Stout (9,5%): A BrewDog hagyományőrző IPA-ja után a másik, nem kevésbé klasszikus stílusban fogant alkotásukat is volt szerencsém kipróbálni, mely egy eredeti russian imperial stout a műfajra jellemző minden sajátossággal, kezdve éjfekete színétől bézs habján át a rumos csokoládés, faháncsos, pörkölt kávébabos, alkohollal szőtt aromájáig. Ezek után gyanítható, hogy ízében hasonlóan fajsúlyos zamatok köszönnek majd vissza, ilyen bevezető után ugyanis meglehetősen ritkán csalódik az ember. 
Olajos, sűrű textúrájú, komplex teste méltóságteljesen töri magának az utat, melynek kezdetén édeskés, porcukorral hintett kakaós, vaníliás ízjegyek telepednek meg lustán a nyelvünkön, majd sietve oszlanak szét, hogy megtarthassák a fahordó és kilós földesség súlyát, a maláta pörkölt vehemenciáját, kimondottan füstös szerkezetét, melyet az előző alapokon túl alkoholos habarcs fog össze. 
Nagyszerű felépítmény ez, melyben minden fontos összetevő helyet kap, bizonyára a műfaj egyik mintapéldányát szolgáltatva. 

2015. április 12., vasárnap

Victory Hop Devil


Victory HopDevil (6,7%): Réz szín, krémes hab, gyantás és sütőélesztős illatok alkotják az első benyomások tárházát, melyekhez hamarosan az apró, de hegyes szénsavbuborékok és a malátás alapokon nyugvó, szájpadlásra felkapaszkodó kesernyével megjelenő komló csatlakoznak. Voltaképpen ennek a két komponensnek a vonatkozásában értékelhetők leginkább az ital jellegbeli sajátosságai, tehát a főzet jegyei a maláta-komló tengely mentén muzsikálnak, az ekként nyert szimfónia pedig bár nem különösebben meghökkentő, az alapvető fokmérőket előtérbe helyező közönség számára valójában minden igényt kielégítő értékű. A komlós keserűség ez esetben nem az édeskés, dzsúszos jelleget ellensúlyozandó van jelen, leginkább önmagáért élvezhető. Visszafogottnak tekinthető, mégis hosszan megmaradó karaktere gondoskodik továbbá utóéletének ápolásáról is. 
Az előzőek alapján tehát nem egy formabontóan sokszínű, vagy kirobbanó erejű főzetről van szó, elegáns és kiegyensúlyozott jellemvonásai az úgynevezett "egyszerű" india pale ale-ek között magabiztosan előkelő helyre ültetik. 

2015. április 4., szombat

Ommegang Abbey Ale


Ommegang Abbey Ale (8,2%): Gesztenyebarna színű, apátsági jellegű főzet New Yorkból, az Ommegang Brewery tisztelgéseként a belgák dubbele előtt. Kemény, hibát nem tűrő terep ez, hiszen a belga főzetek legnagyobbjai közül sokan ennek a műfajnak a gyermekei. Ha már a stílus szellemiségét megidézni kívánó italról beszélünk, annak leghitelesebb fokmérőjeként a hasonlóságot tekinthetjük a kategória uralkodóival, s ebből a szempontból tekintve azt kell, hogy mondjam, az Ommegang akár ezzel a főzetével is igencsak letette a névjegyét. 
Habja mintha csak laboratóriumi körülmények között véghezvitt reprodukciója lenne a világhírű dubbeleknek, mennyeien krémes és lágy, áthatolhatatlanul sűrű és puha. Illatai a titokzatosság cseppjeiként hatnak a lenyűgözött szaglószervekre, a tejszínes élesztősség, korianderes pikánsság, gyümölcsös édesség és gyümölcshéjas fanyarság egyszerre van jelen az elegánsan visszafogott karakterben. Bársonyos kortyai rég nem tapasztalt ízélményt nyújtanak, mindenféle kiugró jellegzetesség nélkül, lágyan krémesek, aszalt gyümölcsös, halványan medvecukros színezetűek. 
Az a fajta ízvilág, amelyet mindig ismerősként üdvözölünk, megfejteni azonban nemigen tudunk. 

2015. március 30., hétfő

BrewDog Watt Dickie


BrewDog Watt Dickie (35,0%): Habja egyáltalán nincs, illata azonban annál gazdagabb: gyantaszörp, sült hús és rozmaring, borókabogyó és tüdőig hatoló, orrkidugító alkohol. Ez utóbbi alkotóelem leginkább levegőztetve mutatja meg igazi erejét, az első illatok még átlagos belga quadrupelek alkoholtartalmát sejtetik, idővel egyre átütőbbé válik ez az intenzitás. A pohár falára felkapaszkodó olajos test tovább feszegeti a jellegbeli határokat, ekkor már nem tudjuk türtőztetni magunkat, lefetyelünk hát egyet a csodanedűből. 
A sültes jellemvonások ekkor erősödnek fel igazán, némi vadhúsos, de leginkább gombás karaktert tapasztalhatnak a megriadt ízlelőbimbók, kis festékes jelleggel körítve. Leírhatatlanul olajos, egy csepp szénsav nélküli, fenyőből főzött pálinka jellegű ital, aminek a sör mivoltát tulajdonképpen egy bivalyerős IPA-ként fogyasztva véljük kissé felfedezni, amit az a sajátossága erősít, mely az alkohol csípős megtestesülése mellett a komló kissé gyámoltalan kesernyéje által válik biztosítottá az utóíz során. Nem mindennapi sör nem mindennapi alkalmakra.