Westmalle Tripel - Chimay Bleue - Samuel Smith Oatmeal Stout - Schneider Aventinus Weizen Eisbock

Kóstolás időpontja: 2012.01.20

Westmalle Tripel (9,5%): Világos színű főzet erőteljes komlós, kissé gyantás illattal, melyekhez aztán csatlakozik egy élesztős, gabonás jellegzetesség. Kóstolása után elégedetten nyugtázzuk, hogy ez a főzet a belga tripelek minden jóságát felvonultatja, a megszokottnál azonban némileg intenzívebb formában. Ízvilágában a keserédesség mesterien eltalált harmóniája a meghatározó a komló és egy kevés banános-vaníliás zamat formájában. A kategória egyik legnagyobb királya. 

(Ratebeer link)

Chimay Bleue (9,0%): Illata szinte előrevetíti, hogy nem fogunk csalódni benne: édeskés, élesztős aroma bontakozik ki, teret engedve némi aszalt gyümölcsös, datolyás jellegnek. Keserédes keretben pörkölt ízjegyek rajzolódnak ki vaníliás, dohányos beütéssel gazdagítva az összképet. Tulajdonképpen útjának minden egyes szakában előad magából valami különlegeset, alig győzzük befogadni az impulzusokat. Változatos ízvilágú, igazán különleges főzet, mely valóban nem érdemtelenül foglal el előkelő helyet a stílus képviselői között. 

(Ratebeer link)

Samuel Smith Oatmeal Stout (5,0%): Tömör és világos bézs színű habja rátelepszik a sötét főzetre, melyből intenzív, pörkölt gabonás illat árad némi vaníliás beütéssel. Ez a visszafogott, süteményes édesség ízében is megjelenik, és kiegészül egyfajta égetett cukros, karamellás jelleggel, mely mintegy ellensúlyként szolgál az erőteljes, stoutos karakterhez.

(Ratebeer link)

Schneider Aventinus Weizen Eisbock (12,0%): Olajos testtel csordogál a pohárba az est utolsó versenyzője, mely később aztán borszerű lenyomatot hagy a pohár falán. Habja nem sok van, illata annál inkább: a masszív alkohol elrejtőzésére természetesen esély sincs, azonban a túlérett trópusi gyümölcsök jegyeit is magában hordozza, valamint egy különleges aromát is, melyet leginkább egy cukrozott paradicsomlé keltette illathoz tudnék hasonlítani, és amellyel korábban a Verboden Vrucht kóstolása során már találkoztam. Íze legalább ennyire gazdag és változatos, intenzív sör, melyben az alkoholos alapot egy erőteljes gyümölcságy fedi, már-már likőrszerű benyomást keltve. Nem egy mindennapi darab ez sem.

(Ratebeer link)

Chimay Blanche Tripel - St. Bernardus Abt 12 - Robinson’s Chocolate Tom - Guinness Foreign Extra Stout

Kóstolás időpontja: 2012.01.07

Chimay Blanche Tripel (8,0%): Habja dús és tömött, illata pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy hibátlan darabbal állunk szemben. Elsőként egy vajas, tejszínes aroma bontakozik ki, melyhez hamarosan csatlakozik egy élesztős, gabonás zamat egy leheletnyi vaníliával megspékelve, végül pedig a komló szinte menetrendszerű felbukkanása és igencsak hosszas utóíze zárja le a sort. Egyszerre szomjoltó és laktató, remekbe szabott főzet.

(Ratebeer link)

St. Bernardus Abt 12 (10,5%): Mélyvörös színű, pörkölt aromájú ital intenzív ízjegyekkel, melyek tökéletesen kerek kompozíciót nyújtanak a maláta pörköltségével, az édeskés, kissé vaníliás aromával és a komló jól érvényesülő, határozott jellegével. Az alkohol remekül beleolvad az ízvilágba. Azt hozza, amit várunk, de azt rendkívül magabiztosan, a tökéletesség megnyugtató érzetét keltve.

(Ratebeer link)

Robinson’s Chocolate Tom (6,0%): Vörösesbarna színe van és rendkívüli illata, melybe belesimul egy kakaós, tejcukros aroma, mintegy előre megédesítve az utat az ízleléshez. Belekóstolva rafinált ízélményben lehet részünk: a kezdeti élénk, malátás és komlós aroma a végízben fordul át egy tejcsokoládés, vaníliás és mazsolás, desszertszerű ízvilágba, melyet aztán markáns keserűség kísér végig utóízében. Mindenféle túlzásoktól mentes, ritka különleges ízélményt nyújtó sör. 

(Ratebeer link)

Guinness Foreign Extra Stout (7,5%): Intenzív, pörkölt aroma lengi körül e mélyfekete színű főzetet, melynek ízében felfedezhetők a Guinness Draught-tal való rokonság szálai azzal a cseppet sem kárára váló eltéréssel, amit a komló rendkívül határozottan érvényesülő karaktere, az alkohol nagyobb százalékban megtalálható jelenléte és némi tejes, édeskés zamat okozta különbség nyújt. Azoknak, akik a Guinnessben nem találták meg számításaikat, mindenképpen érdemes kipróbálniuk.

(Ratebeer link)

Oberdorfer Weissbier - Chimay Rouge - EKU 28 - Guinness Draught

Kóstolás időpontja: 2012.01.06

Oberdorfer Weissbier (4,9%): Dús, ám gyorsan elillanó habbal és komlós aromával rendelkezik. Világos színű főzet, mely zamatos, azonban a legkevésbé sem élénk, annál inkább élesztős, savanykás ízvilágú, és kissé testetlen, vizes állagú, száraz utóízzel. Összességében egy egyedi karakterrel rendelkező, érdekes főzetről van szó, korántsem vagyok azonban biztos benne, hogy eme különlegességét széles körben pozitív kicsengéssel említenék. 

(Ratebeer link)

Chimay Rouge (7,0%): Vöröses, meggybefőttet idéző színű főzet vastag, sűrű habbal. Illata meglehetősen visszafogott, az idő múlásával sem válik túlságosan részletgazdaggá, mintha összetettsége nem engedné egyik elemnek sem, hogy túlságosan hivalkodó legyen. Némi pörkölt maláta és egy kevés komló azonban érezhető benne, melyek határozottan jelennek meg lekerekített, gömbölyded ízjegyei között némi édeskés, vaníliás aromával és zárásképpen egy réteg komló kesernyéjével kiegészülve. Harmonikus trappista ale.

(Ratebeer link)

EKU 28 (11,0%): Gyönyörű színben pompázó ital, melynek likőrösen édeskés, gyümölcsös, tejszínes aromája van hasonlóan változatos zamatokkal, melyeket remekül egészít ki a komló adta markáns végíz. Az alkohol jelenlétéről sem nehéz tudomást szereznünk, enyhe csípőssége még inkább felpezsdíti az amúgy sem egyhangú ízvilágot.

(Ratebeer link)


 

Guinness Draught (4,2%): Elsőként a dobozos változatával hozott össze a jószerencse, és bár általában némi előítélettel közelítek a dobozos kiszerelések felé, ennél a típusnál ezt korántsem értékeltem negatívumként. Hamarosan teljes mértékben elfeledtem ilyen irányú gondolataimat, ugyanis a sör szépen lassan a pohárba került. Mikor elkészült a remekmű, az eredmény teljesen lenyűgözött. Krémes, cappucino-szerű habja annyira szép látványt nyújt, hogy rajzolni sem lehetne szebbet. Legszívesebben kezet ráztam volna a kis nitrogéngolyóval. Pörkölt, kávés aromájú, kissé vizes állagú, de rendkívül karakteres sör, enyhe édeskés beütéssel. Az ettől eltérő ízvilághoz szokott sörfogyasztók számára talán különösnek tűnik, mint ahogyan én sem éreztem teljesen a magaménak ezt az ízvilágot, bár selymessége kellemes, megjelenése pedig annyira magával ragadó, hogy bármikor képes lennék fogyasztani már csak azért is, hogy közben gyönyörködhessek benne. 

Az üveges változat esetében maradéktalanul teljesülnek a korábban leírtak azzal az árnyalatnyi különbséggel, ami a hab állaga és a csapolórendszer hiánya okozta eltérésből adódik.

(Ratebeer link)

Flying Dog Raging Bitch - Harviestoun Ola Dubh 18 Special Reserve - BrewDog Tokyo*

Kóstolás időpontja: 2011.12.31

Flying Dog Raging Bitch (8,3%): Borostyán színe elképesztő illatokat takar: gyantás, citrusos, ananászos és még egy tucat egyéb, könnyen odaképzelhető illattal operál. Ízében is legalább ennyire összetett, üde és gyümölcsös. Feltűnik némi bodzavirág is, majd becsörtet a komló, és végigszántja maga után az utat, hosszú percekre éreztetve jelenlétét mindenhol, amerre járt. A kezdeti könnyedségét remekül ellensúlyozza és egy markáns keretbe ágyazza karakteressége és vadsága, igazi remekmű.

(Ratebeer link)

Harviestoun Ola Dubh 18 Special Reserve (8,0%): Olajos testű, sűrű főzet rendkívül komplex, édeskés, diós, füstös aromával, melyből minden további nélkül kiérezhetünk egy olyan tölgyfahordó biztosította karaktert is, melyben korábban 18 évig whiskyt érleltek. Íze legalább ennyire összetett, konyakmeggy édessége, dió és rum aromája burkolózik egy füstös köntösbe, mely hosszas utóízt biztosít. Igazi ritkaság, melyet ennek megfelelő odafigyeléssel éri meg leginkább fogyasztani. 

(Ratebeer link)

BrewDog Tokyo* (18,2%): Olajos állagú és egészen mély, fekete színű főzet, mely fény felé tartva csillant csak meg egy enyhe, bíboros árnyalatot. Igazán szigorú, masszív illat csapja meg orrunkat, melyben fás, fanyar, zelleres, gyógynövényes és édeskés, égetett cukros aromák keverednek. Először egy tömény és szirupos, édes, kávés zamat fogad minket, melyhez gyorsan csatlakozik egy gyógynövényes, keserűlikőr-szerű érzet és az alkohol kirobbanó erejű színre lépése, majd melengető hatása egy nagy adag komlós kesernyével karöltve, hosszan elnyújtott utóízt produkálva. Az a 18% alkohol nem marad észrevétlen, lassanként kortyolgatva érdemes megbirkózni vele, hatalmas ereje van. Markáns és egészen egyedi darab, a sör határai feszegetésének egy belépő szintű mintapéldánya.

(Ratebeer link)

Flying Dog Snake Dog IPA - Abbaye Des Rocs Brune - Trappistes Rochefort 10

Kóstolás időpontja: 2011.12.30

Flying Dog Snake Dog IPA (7,1%): Borostyán színnel és világos, bézs színű habbal hömpölyög a pohárba fenyő illatot árasztva magából. Ez a gyantás, fás hangulat az ízlelés során is megmarad egészen addig, míg a komló meg nem mutatja markáns karakterét. Nagy robajjal közelít, aztán szépen elterül a szánkban, és ezt követően meg is telepszik a nyelvünk és garatunk biztosította szálláshelyen, a háttérben enyhe karamellás zamatokkal kiegészülve. Egyszerre lágy és kemény, elegáns és karakteres ízvilág.

(Ratebeer link)

Abbaye Des Rocs Brune (9,0%): A háromszoros erjesztés utolsó lépcsőfokának tekinthető palackban történő továbberjedés hatására igencsak óvatosan kell eljárnunk felnyitása során, a habja sietve próbál meg távozni az üvegből. Az élesztőtől kissé zavaros főzet erős édességet sejtet, mely be is igazolódik, azonban kellőképpen lekerekített ahhoz, hogy az édes íz bizonyos változatait is felfedezhessük benne. Igen intenzíven hajaz a diós sütemények ízére - mintha zserbót iszogatnánk -, valamint a kávé zamata is megjelenik benne, mégpedig az elkészített és édesszájú fogyasztója által ízesített kávéé. Összességében talán egy kicsit túl tömör, de mindenképpen érdekes és különleges darab.

(Ratebeer link)

Trappistes Rochefort 10 (11,3%): Sötét gesztenyebarna, feketébe hajló színű főzet, melyről illata alapján - kezdetben legalábbis - a megszokott jellegzetességeken kívül nem sok mindent tudunk megállapítani, az azonban szinte borítékolható, hogy édeskés ízre számíthatunk. Ez valóban így is történik, 8-as számú testvéréhez képest mindenképpen édesebb. Súlyosan testes sörhöz van szerencsénk, melyben felfedezhető némi rumba mártott dió aromája, valamint kávés csokoládé íze és vörösbor zamata. Édessége az idő múlásával azonban nem lesz egyre nyomasztóbb, kellemes marad mindvégig, így figyelmünk egy percig sem lankad mély komplexitásának felfedezése közben. 

(Ratebeer link)

Heather Ales Alba Scots Pine Ale - Trappistes Rochefort 8 - La Trappe Quadrupel

Kóstolás időpontja: 2011.12.29

Heather Ales Alba Scots Pine Ale (7,5%): Bár nem kifejezetten karácsonyi darab, a fenyő jelenléte okozta párhuzam miatt az ünnep utolsó, még pislákoló sugarainak felélénkítése érdekében vettem elő ezt a különlegességet, melynek speciális összetevői teljes mértékben beváltották a hozzá fűzött reményeket. Már kitöltéskor olyan mennyei illatokkal tölti meg a levegőt, hogy alig győzzük kivárni a kóstolás pillanatait. Mintha egy erdőt szegélyező tisztáson járnánk, olyan üde és friss aromájú. Fenyőgyanta, virágméz, bogyós gyümölcsök illata repít minket a természet lágy ölére, mely illatjegyek az ízlelés során valósággal megtestesülnek. Csodálatosan különleges ez az ale, mely egyediség ez esetben nem sokkhatásként éri ízlelőbimbóinkat: megnyugtató, pihentető és egyszerre ámulatba ejtő az összhatás. Egyik ízjegy sem válik eltúlzottá, vagy giccsessé, túlságosan terpeszkedővé, minden kortyot lágy harmónia leng körül. Azt kell, hogy mondjam, ez az egyik, ha nem a legjobb, mindenesetre a legkülönlegesebb sör, amit valaha kóstoltam. 

(Ratebeer link)

Trappistes Rochefort 8 (9,2%): Színe egészen mély, sötétbarna, szinte már fekete, habja pedig sűrű, krémes és az egyik legtartósabb, amivel valaha találkoztam. Masszív testesség és krémes állag, fűszeres, korianderes, karakteres és gömbölyded ízjegyek jellemzik. Nem hétköznapi darab. 

(Ratebeer link)

La Trappe Quadrupel (10,0%): Mahagóni színű főzet rendkívül gazdag aromával, melyben rágógumis, érett gyümölcsös jegyek keverednek tejkaramellás, likőrös zamatokkal. Különlegesen telt ízekben bővelkedő, igazi csemege. Ha az est egyik szereplőjének korábban már odaítéltem a legjobbnak járó elismerést, e sör jellemzése során kissé visszafogottabbnak kellene lennem, de egyszerűen nem tudok. Embertelenül jól sikerült alkotás ez is. 

(Ratebeer link)

Karácsonyi sörök: Anchor Christmas Ale - Delirium Christmas - Scaldis Noël

Kóstolás időpontja: 2011.12.27

Anchor Christmas Ale (5,5%): Sötét, barnásvörös színe van a tetején egy vastag, krémes és szűnni nem akaró, bézs színű habpaplannal, valamint fás, pörkölt és enyhén füstös aromája. Igen intenzív pörkölésű, határozottan füstös és erősen komlós ízvilág jellemzi, melyet megtámogat egy réteg étcsokoládé bársonyos jelenléte is.

(Ratebeer link)

Delirium Christmas (10,0%): Vöröses színe és aszalt gyümölcsös illata van némi vörös gyümölcsökből főzött lekvár aromájával vegyülve. Az ízjegyek egy pezsdítően élénk, savas keretbe ágyazva jelennek meg egy kellemesen, nem eltúlzottan édeskés jelleggel és szinte meghatározhatatlan sokszínűségben, mégis olyannyira összetetten, hogy ez a megnyugtató harmónia az, amit a leginkább kiemelnék a sör tulajdonságai közül.

(Ratebeer link)

Scaldis Noël (12,0%): Már a felnyitásakor olyan illatáradat kényezteti orrunkat, mely még kívánatosabbá teszi ezt az amúgy is különleges hatású sört. Rendkívül gazdag aromával rendelkezik: édeskés, mézes - mandulás, marcipános jegyekkel és likőrösen édeskés, kellemesen bizsergető alkoholos ízzel. Meghitt hangulatot varázsoló, az ünnepet megkoronázó főzet. 

(Ratebeer link)

Karácsonyi sörök: Kapuziner Winter-Weissbier - Gouden Carolus Christmas - De Dolle Stille Nacht

Kóstolás időpontja: 2011.12.26

Kapuziner Winter-Weissbier (5,4%): Világosbarna színű búzasör édeskés, leginkább banánra emlékeztető aromával és gabonás alapízzel. Selymesen gördül és laktatólag hat, összességében pedig egy kellemes darab a búzasörök alapvető és leginkább elvárt jellemzőivel. 

(Ratebeer link)

Gouden Carolus Christmas (10,5%): Egészen sötét, vörösesbarna színű ital különleges, negrós, medvecukros aromával, melyek egészen fantasztikus módon ízének is meghatározói. Minden korty egy újabb élményt jelent, melyek során idővel kisimul az íze, de ez az ánizsos vonulat mindvégig alapvető jellegzetessége marad, és kellőképpen egyedivé varázsolja a főzetet. 

(Ratebeer link)

De Dolle Stille Nacht (12,0%): Mézszínű ital krémes habbal és aszalt gyümölcsök illatával, melyben leginkább aszalt sárgabarackot vélünk felfedezni, amint tejszínes-mézes öntetben fürdőzik. Íze  nemkülönben fantasztikus élményt nyújt. Az édes jelleg, mint vélelmezhető alapíz természetesen megfogalmazódik bennünk az illat alapján, de ez az édességnek olyan mesterien lekerekített formáját adja elő, hogy csak ámulunk. Amikor az első korty a szánkhoz ér, valamiféle szirupos, ragacsos jellegre számítunk, mely azonban a legkevésbé sem lesz az, az édesség foka ugyanis hirtelen megáll egy bizonyos ponton, még időben visszafogja egy kellemes kesernyésség, mely ízek tökéletesen összefonódnak, és bár idővel némiképp intenzívebbé válik édeskés karaktere, mégsem lesz túlságosan nehézkes és lehengerlő. Meghitt esték italaként szolgáló valódi különlegesség.

(Ratebeer link)

Karácsonyi sörök: Corsendonk Christmas Ale - Weltenburger Kloster Winter-Traum - Samichlaus Classic

Kóstolás időpontja: 2011.12.25

Corsendonk Christmas Ale (8,5%): Barnásvörös színű főzet fűszeres, sokat sejtető, selyemcukorkás, vattacukros illattal. Ízében is visszaköszönnek ezek a nyalánkságok - vagy legalábbis nem esik nehezünkre odaképzelni őket-, de korántsem eltúlzottan, mindent lehengerlően, hanem elegánsan, teret hagyva más ízeknek is, melyek krémesen, fűszeresen olvadnak össze a szánkban. Kitűnő ünnepi ital, így visszatekintve pedig azt kell, hogy mondjam, hogy számomra a karácsonyi felhozatal egyik, ha nem a legízletesebb darabja, ami viszont korántsem csak az ünnepi sörök között állja meg remekül a helyét.

(Ratebeer link)

Weltenburger Kloster Winter-Traum (5,4%): Kellemes, gabonás illatú, selymes állagú, könnyen iható darab. Annak ellenére, hogy nagyon itatja magát, megéri várni vele egy keveset, hiszen idővel olyan újabb aromák sejlenek fel illatában, mint a mazsola, vagy a vanília, íze pedig határozottabban élesztőssé és komlóssá válik. Klasszikusan finom sör.

(Ratebeer link)

Schloss Eggenberg Samichlaus Classic (14,0%): Vörös színű főzet, melynek habja szinte alig van, ennél az alkoholfoknál ezen meg sem lepődhetünk. Tekintélyt parancsolóan hömpölyög a pohárba és közben közelebbi kontaktus nélkül is árasztja magából illatfelhőit. Ebben aztán van minden: likőrös, konyakmeggyes édesség, duplabakos pörkölt jelleg, erdei gyümölcsök jelenléte. Mézédes ital, melybe különböző piros gyümölcsök és pörkölt maláta aromái keverednek. Sörhöz képest valóban arczsibbasztóan erős, különleges megkoronázása az ünnepi estéknek. 

(Ratebeer link)

Karácsony sörök: Barbar Bok - Mönchshof Weihnachts Bier - Bocq Christmas

Kóstolás időpontja: 2011.12.24

Barbar Bok (8,0%): Az ünnepi sörök sorát ezzel a gyorsan fejlődő, tömött habkoronájú és egészen mély vörös, inkább már fekete színű főzettel nyitottam. Illatában a pörkölt maláta jegyeit hordozza egy cseppnyi méz aromájával, mely ízében is fellelhető, csakúgy, mint az aszalt gyümölcsök és némi kékszőlő jelenléte. Ráhangolódásként tökéletes választás lehet.
(Ratebeer link)

Mönchshof Weihnachts Bier (5,6%): Aranyszínű sör puha habkoronával a tetején. Illata enyhén komlós, mely idővel élesztőssé és alkoholossá válik. Íze némiképp visszafogott, lágyan komlós és kissé krémes textúrájú. A karácsonyi hangulathoz azonban remekül hozzájárul. 

(Ratebeer link)

Bocq Christmas (8,1%): Egészen mély, rubinvörös színéhez édeskés, cukorkás-süteményes illat társul enyhe füstös aromával, mely karakterek tökéletesen érvényesülnek mustos jellegű ízében is, némi komlós utóízzel megtámogatva. Fajsúlyos darab. 

(Ratebeer link)

Kasteel Tripel - St. Bernardus Prior 8 - Aecht Schlenkerla Rauchbier Urbock

Kóstolás időpontja: 2011.12.23

Kasteel Tripel (11,0%): Rendkívül élénken, pezsgő módjára érkezett meg a pohárba sistergő habot csiholva, mely viszonylag hamar búcsút is intett. Élesztős, gabonás illata van némi fanyarsággal és alkoholos jelleggel, mely ízében is igen erőteljesen megnyilvánul: a megszokott alapjegyekre rányomja bélyegét az alkoholos test, mely idővel szépen kisimul, ám mindvégig megadja ellentmondást nem tűrő, markáns karakterét a sörnek.

(Ratebeer link)

St. Bernardus Prior 8 (8,0%): Mélyvörös színben pompázó apátsági remekmű, mely rendkívül titokzatosan kezd, illata legalábbis meglehetősen visszafogott, alig árul el valamit a főzetről. Édeskésen hömpölyög a szánkba, melyet a tapasztalás útján egy pörkölt malátás aroma követ, amúgy belgásan, végül némi komló jelenléte zárja a sort. Az ízek azonban annyira együtt vannak, hogy szétválasztani és külön kiemelni őket felesleges volna, tökéletesen összetett, masszív darab. 

(Ratebeer link)

Aecht Schlenkerla Rauchbier Urbock (6,5%): A "különleges" jelző azt hiszem kevés volna, ha e sör jellemét hűen tükrözve szeretnénk megragadni lényegét. Ha becsukott szemmel közelítünk felé, minden bizonnyal valamiféle füstölt, kötözött sonka lenne az első, ami eszünkbe jutna illata alapján. Ezek után erőteljes várakozással latolgatjuk, milyen íz lesz az, ami végül fogad majd minket. A füstölt vonalat természetesen messzemenőkig továbbviszi egy leheletnyi édességgel, de nem tagadja meg sör mivoltát sem, a komló aromája ugyanis mintegy belekapaszkodik az intenzív füstösségbe, mely idővel csakúgy, mint a korábbi, megszokottól eltérő ízvilágú darabok - legalábbis számomra -, kissé talán túlságosan is intenzívvé válik. 

(Ratebeer link)

Young's Special London Ale - Primátor Double 24° - Pardubicky Porter - St. Peter’s Cream Stout

Kóstolás időpontja: 2011.12.22

Young's Special London Ale (6,4%): Krémes állagú, rézszínű főzet, melynek kellemes, pörkölt malátás illata van, ízében pedig aszalt gyümölcsök sejlenek fel egyre intenzívebben, ám fokozatosan haladva a pörkölt, füstös ízjegyeken keresztül egészen a komló végállomásként köszöntő megjelenéséig. A belga sörök karaktere is felfedezhető zamatában, mely idővel likőrös édességbe burkolózik és egyre kerekebb lesz.

(Ratebeer link)

Primátor Double 24° (10,5%): Ha azokat a főzeteket, melyekből kikacsint némi édeskés aroma édesnek véljük, jelen darabunk jellemzésére szinte már nem is pazarolnánk ezt a szót. Annyira intenzív, hogy az első pillanatokban ízlelőbimbóink rögvest fedezékbe vonulnának: mintha konyakmeggyet szürcsölgetnénk némi rummal meglocsolva. Idővel kezdünk hozzászokni az ízélményhez és kissé elkülönültebbnek érezzük az egyes ízjegyeket, ám ez az erőteljes sziruposság mindvégig uralkodó marad. Egy jó adag befogadókészséget igénylő sörről van szó, mely esetemben úgy gondoltam, teljes mértékben megvan, ám a kezdeti sokkhatást pozitívan értékelve idővel mégis azon kaptam magam, hogy visszafogottabb lelkesedéssel kortyolgatom.

(Ratebeer link)

Pardubicky Porter (8,0%): Kellemes, pörkölt illatot áraszt magából e kávészínű,  testes főzet, kezdetben enyhébb, majd idővel egyre intenzívebb, szánkat betöltően édes ízzel és egy adag kávés, pörkölt malátás, étcsokoládés aromával.

(Ratebeer link)

St. Peter’s Cream Stout (6,5%): Különleges formájú üvegéből mélyvörös, feketébe hajló színű, selymes jellegű sör bukkan fel pörkölt malátás, édeskés zamattal, melyben némi kékszőlő aroma is felfedezhető. Lágy és teljes értékű főzet, testességét remekül ellensúlyozza halványan kesernyés lezárása.

(Ratebeer link)

Warsteiner Premium Verum

Kóstolás időpontja: 2011.12.18

Warsteiner Premium Verum (4,8%): Halványsárga színű, pilseni típusú sör krémes, ám rövid életű habbal. Illatában jól elkülöníthető a komló és a maláta kettőse. Ízében is a komló érvényesül főképpen, azonban nem annyira intenzíven, inkább tompább éllel, mely komlóérzet idővel egyre inkább visszafogottabb lesz és malátásan édeskéssé válik a zamata. Az összbenyomás kedvező volt, ideális azokhoz a pillanatokhoz, melyeknél a sör azok kísérőjeként szolgál, és nem próbál meg minden figyelmet magára vonni. Frissítő gyanánt pedig szinte tökéletes.
(Ratebeer link)

Affligem Tripel - Anchor Liberty Ale - Fuller's 1845 - Fuller's London Porter

Kóstolás időpontja: 2011.12.17

Affligem Tripel (9,5%): Felnyitásakor zubogó hab jelzi az aranyszínű főzet élénk jellegét. Illata kezdetben nem sokat árul el sörünkről, legalábbis semmi olyat, ami a megszokottól eltérő zamatokra engedne következtetni. Ez az ízlelés során sem változik meg különösebben, élesztős, fűszeres jellegű ital képe rajzolódik ki némi narancshéj aromájával megbolondítva. Összességében egy tökéletesen lekerekített ízjegyekkel rendelkező sörről van szó.

(Ratebeer link)

Anchor Liberty Ale (5,9%): Elsőosztályú amerikai főzet rejtőzik a palackban, mely letisztult formavilágú, elegáns megjelenésével hívja fel magára a figyelmet. Illata valami egészen különleges, hosszasan sorolhatók a tapasztalt aromák, egy kissé mindegyik kiérezhető belőle, mégis szinte megfejthetetlen. Enyhén mézes, akácvirágos, gyantás és komlós, kellemesen szúrós és üdítően élénk. Pezsdítőek az első kortyok is, könnyed citrusosság és a komló határozott jelenléte árad belőle, mely frissítő jelleg mindvégig megmarad. Különleges alkotás.

(Ratebeer link)

Fuller's 1845 (6,3%): Vörösesbarna színű ital kemény habbal és pörkölt illatokkal. Kakaós, étcsokoládés, tejkaramellás és némi földimogyorós, pirított karakterű ízjegyeinek sokasága nagyszerű harmóniában áll össze egy kerek egésszé. Az idő múlásával egyre jobban kitárulkozik, így téve intenzívebbé és gömbölyűvé a felsorakoztatott ízeket, melyek sorát a komló támogató jelenléte zárja.

(Ratebeer link)

Fuller's London Porter (5,4%): Egészen mély, feketébe hajló vörösesbarna színű, pörkölt aromájú főzet. Ez az erőteljes pörkölésű maláta és a kávés, étcsokoládés ízjegyek határozzák meg alapvetően karakterét egy intenzív kesernyével kiegészülve, mely megtelepszik a nyelvünkön. Megnyugtatóan harmonikus sör, méltó lezárása egy kellemes estének. 

(Ratebeer link)

Leffe Radieuse - Maredsous 10 - Delirium Nocturnum - Robinson's Old Tom

Kóstolás időpontja: 2011.12.16

Leffe Radieuse (8,5%): Habja krémes és hosszan megmaradó, egy fél centiméter vastag réteg szinte a végsőkig kitart. Aszalt gyümölcsös, élesztős illata van, ízében azonban ezeknél hangsúlyosabban van jelen egy könnyed kesernyésség némi fűszerességgel. Az alkohol már az elején tiszteletét teszi egy kellemesen melengető hatást kiváltva. Idővel a komló visszahúzódik, és csaknem felülkerekednek benne az édeskés ízjegyek. Egyébiránt a megszokott belga ale karakter érvényesül, külön kiemelni nem igazán tudnék semmit.

(Ratebeer link)

Maredsous 10 (10,0%): Narancsos színű testére méltóságteljesen telepszik rá sűrű habja. Élénk, pezsgő jellegű főzet, mely legfőképpen savanykás ízjegyeket hordoz magában egy jó adag élesztősséggel karöltve, az alkohol pedig olyannyira a háttérben marad, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire erős főzettel van dolgunk.

(Ratebeer link)

Delirium Nocturnum (8,5%): Gazdag, összetett és karakteres, rendkívül kifinomult ízvilággal rendelkező főzet, melynek zamatai fantasztikus harmóniában olvadnak össze. Az ízjegyek kiemelésére éppen ezért nem is fordítottam túlzott figyelmet, igazi erényeként leginkább a merengésre késztető, gondolatainkat kisimító kiegyensúlyozottságát említeném. 

(Ratebeer link)

Robinson's Old Tom (8,5%): Egyedi és igen tetszetős küllemmel rendelkező, igényes megjelenésű sör. Kellemesen édeskés, pörkölt, karamelles, a duplabakokra jellemző illat és egy erőteljes, borszerű test jellemzi aszalt, fanyar gyümölcsökkel és határozott, komlós lecsengéssel. Harmóniája és arisztokratikus eleganciája rabul ejti érzékszerveinket. 

(Ratebeer link)