La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #18

La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #18 (10,0%): Izgalmas darabok márpedig klasszikus főzdék falai közül is előléphetnek, a La Trappe Quadrupel Oak Aged-sorozat darabjai a legjobb példák erre. A 18-as számot viselő főzet muskotály-, brandy- és oloroso-, valamint újonnan égetett fahordó felhasználásával készült, a kombináció eredményeképpen pedig egy meglepetésektől mentes, kirobbanó ízvilágú trappista született. 

A korábban tapasztaltaknak megfelelően habja ennek a típusnak sincs, belekóstolva majd azt is megállapíthatjuk, hogy lényegében szénsavtartalma sem. Rezes-barnás színe azonban varázslatos illatokat rejt; ahogyan az az érlelt verzióknál lenni szokott, a sör karakterisztikája az aromák terén vékony alapként húzódik meg, melyre ez esetben csodás virágos, mézes, likőrös és aszalványos réteg kerül. A virágok között bámulatos módon fedezhető fel a rózsa és liliom képe is, rendkívül lágy és gyengéden tartalmas a szerkezet. 

Kortyai teltek, desszertszerűek, datolyás és mazsolás, szintén mézes és vaníliás, enyhén füstös, dohányleveles jegyek hordozói. Ennyi összetevőtől sem súlyosak azonban, az italnak minden perce élvezhető, mi több, megunhatatlan. Egyszerűen remek ez a példány is, nem véletlen, hogy a Ratebeer oldalán a kategória 50 legjobbja között jelenleg 8 (!) darab La Trappe Quadrupel Oak Aged verzió szerepel. 

(Ratebeer link)

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel BA Slyrs

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel BA Slyrs (10,9%): A legutóbb kóstolt Cocoa Shake-hez képest teljesen más dimenziókat nyit meg a német Slyrs single malt hordóban érlelt Beer Geek példány, ami túlzás nélkül az egyik legkülönlegesebb imperial stout, amit valaha ittam. Tökéletesen letisztult teste festői módon suhan ki az üvegből, tükörsima textúráján nem sok hab képződik. 

Illatai egyszerűen ámulatba ejtően sokszínűek, a kezdeti whisky-s, tőzeges-orvosságos jegyeket hamarosan felülírja egy semmihez nem nem foghatóan bársonyos csokoládés, mézes-süteményes aura. Az ízjegyei aztán fantasztikus eleganciával komponálják egybe az előző benyomásokat, hosszan tartó kortyai izgalmas mondanivalóval ruházzák fel az étcsokoládé, finom kakaópor szivárványos egyvelegét. Minőség és exkluzivitás sugárzik belőle, az eddigi legelegánsabb darab a Beer Geek sorozatból. 

(Ratebeer link) 

De Molen Tsarina Esra Reserva

De Molen Tsarina Esra Reserva (11,0%): A "hordóérlelt De Molen" szóösszetétel az én olvasatomban csaknem a tökéletesség szinonimája, már ami a söröket illeti, s ha az ember egy olyan üveget tart a kezében, amelynek szavatossági ideje lejártát a 2040. évben határozza meg a gyártó, azt is biztosra vehetjük, hogy a falak között szunnyadó ital megérdemli a különleges bánásmódot. Valójában csak kitartás kérdése, mely életszakaszában kívánjuk összeismertetni magunkat a 11,9%-os imperial porterrel, én azonban kissé kiábrándító módon már újszülött korában felkerestem a csodafőzetet. 

Tényleg nagy baklövés ez a részemről, mivel már az illatából is sugárzik a hosszan eltarthatóság jellege, szinte ordít az érlelésért, kissé elébe menve a dolgoknak elmondhatom, hogy minden egyes porcikája a szebb kor megérésére hivatott. Türelmetlenségemnek hála tehát már a gyártás évében letesztelhettem, s legyen bármennyire is fiatal az ital, összességében lehengerelt a karaktere. 

Sötétlő színe közepesnek tetsző textúrát csillant meg, már ha a kategória mértékegységét vesszük alapul, habja keskeny és fahéjszínű, aromái pedig bámulatosan teltek. Sülthúsos fűszeresség, hamus füstösség, orvosságos keserűség, édes és sós jegyek vad kavalkádja, ahol a kiemelkedő komponensek a forró csokoládé, túlérett meggy, bőr és vanília, sós karamell képében jelennek meg. Szirupos, lényegében szénsavtartalom nélküli textúra, sziporkázó savanykásság, füsttel kevert, befőttes édesség és nagy formátumú, kanalazhatóan testes ízjegyek. Utánozhatatlanul tartalmas ital, szinte elképzelhetetlen, mit hozna ki belőle még pár év(tized). 

(Ratebeer link) 

Mikkeller Beer Geek Cocoa Shake

Mikkeller Beer Geek Cocoa Shake (12,1%): A Mikkeller Beer Geek sorozat darabjaival kis túlzással már ezer éve tartó barátságban vagyok, ezek a gyöngyszemek eddig még nemigen okoztak csalódást, vélhetően ez a kamrában lapuló további három verzió esetében is így lesz. A sokat sejtető nevű Cocoa Shake lett az első közülük, melyet kedvem támadt felnyitni, s bár természetesen lehengerlő ízélményt produkált, a felejthetetlenül egyedi jellemvonások, robbanékony természet kissé visszafogottabb formában volt jelen a megszokottnál. 

A korábbi darabok által kikövezett úton haladva arra gondoltam, hogy a desszertszerű jelleg csak egy bizonyos pontig domborítható ki élvezhető módon, s bár ez a Beer Geek Dessertnél megtörtént, a Cocoa Shake talán majd túlszárnyalja valahogyan. Nem így történt, vagy legalábbis a sorozat adta lehetőségekkel nem a cukrászati remekművek hangulata mentén él igazán. 

Természetes kókuszos aroma ki-kiszűrődik, igen elegáns, korántsem gejl, vagy eltúlzott módon, leginkább étcsokoládéval bevont kókuszos desszert remekül megfestett képe rajzolódik ki. Ehhez elég erőteljes mézaroma is csatlakozik, a kókuszos lepel azonban mindvégig megmarad, mindvégig sejtelmes és lágy körvonalakkal. 

Csodásak az illatok és nagyszerűek az egyes kortyok is mind textúra-, mind ízvilág terén. Az előbbi már akkor borítékolható volt, amikor nesztelenül osont a pohárba az olajos lenyomatú ital. Kellően mély, komplex ízjegyek jellemzik, sűrű étcsokoládé és robusztus kávé, füst, kókusz és vanília alkoholtól melengetett komponensei formálódnak meg, majd egy hosszan elnyúló, szintén kávés és kakaós sötétséggel kevert, morcosan komlós zárás teszi kerekké a főzet karakterét. 

Kétségtelen, hogy bohóbb, extrém jellemvonásokra számítottam a felnyitást megelőzően, mely természetesen mit sem vont le a sör élvezeti értékéből. Elegáns köntösbe bújtatott extravaganciája meglepő, ugyanakkor szimpatikus; nagy kaliberű főzetről van szó, akárcsak a korábban kóstolt darabok esetében. 

(Ratebeer link) 

Mikkeller Brian BA Bourbon

Mikkeller Brian BA Bourbon (12,3%): A súlyosabb Mikkeller főzetekkel sohasem volt még probléma, a futószalag-koncepciótól gyakorta fertőzöttnek tűnő, a bátrabbak által pedig a valószínűtlenül sokféle darab megjelenése közötti villanásnyi időre tekintettel akár még koncepciótlansággal is vádolható dán vándorfőzde ebben a tekintetben nem tudott még csalódást okozni. A karakteres típusok a Mikkeller mestereinek kezei között valóban nagymérvű stílus hordozóivá válnak, így esett, hogy a Brian elnevezésű imperial porter bourbon hordókba téve, majd onnan kikerülve szinte szétfeszíti a stílus adta kereteket. 

okolszíne nem enged bebocsátást semmiféle fénynyalábnak, kitöltéskor már láthatóvá válik, milyen olajos, sűrű és agresszívan sima a textúra. A bourbon vaníliás-kókuszos pácban ázott tölgyfahordós karaktere rögvest felüti a fejét a levegőben, a kissé pirított, sötét malátás hangulatokkal egymásba fonódva mesteri kompozíciót alkotnak. Amikor pedig a vanília-, és csokoládé fagylalt keverékére bőkezűen juttatott fekete cseresznyés szirup lebilincselő karaktere kirajzolódik az ízvilágban, elismerően csettinthet minden édesszájú imperial porter-rajongó. 

Egyszerre édes és savanykás, füstös és csípős, kirobbanóan telt főzet, amelyben a masszív ízjegyek színe-java képviselteti magát. Az lábjegyzetként talán még említést érdemel, hogy az alkoholfok mértéke kortyolása közben szinte észrevehetetlen, de ez egy ilyen kaliberű sörnél nem igazán tér el a megszokottól, ha nem így lenne, az nagyobb hírértékkel bírna. Feltétlenül ott a helye a top 50-ben. 

(Ratebeer link) 

North Coast Old Stock Ale

North Coast Old Stock Ale (11,9%): Klasszikus karakter hordozója, réz színű főzetünk minden ízében a hagyományok itala. A vékonyka habgyűrű már az alkoholfok mértékének tudatában sem meglepő, eleve örömteli, hogy egyáltalán van. Fűszeres illatai gyógynövénylikőrök karakterét villantják meg, akácméz és fahordó, bogyós gyümölcsök téli hangulata járja át a levegőt. Cukrozott paradicsomlés, fenyőgyantás, komló és maláta súlyától roskadozó ízvilága tagadhatatlan brit mondanivaló megnyilvánulása; pikáns jegyei klasszikusan elegáns, sokszínű és izgalmas tartalom kinyilatkoztatásai. Csakúgy, mint maga a műfaj, az Old Stock Ale is izgalmas és semmihez nem fogható, igazi különlegesség. 

(Ratebeer link) 

North Coast Old Rasputin Russian Imperial Stout

North Coast Old Rasputin Russian Imperial Stout (9,0%): Az amerikai imperial stout-kínálat egyik legnépszerűbb darabjaként az Old Rasputin valószínűleg legalább annyira könnyen beszerezhető, mint amennyire széles körű elismertségnek örvend a tengerentúlon. Ez utóbbi tényező megalapozottságát egy egyenesen New Yorkból érkezett üveg megszerzését követően nekem is alkalmam nyílt leellenőrizni (még 2015-ben), s az előzetes kalkulációim az első korty után beigazolódni látszottak. 

Azok pedig leginkább arra az egyszerűnek tűnő alapra épültek, miszerint egy ennyire közkedvelt főzet nem lehet túlzottan végletes, s bár a legtöbb esetben a legexkluzívabb, egyedi karakterrel felruházott italok is magas pontszámok birtokosai, páratlan jellegükből adódóan rendszerint éppen az arra fogékony és áldozatkész közönség kamrájában landolnak. 

Ez esetben egy olyan sörről van szó, amelyet a Ratebeer oldalán több, mint 4000-en teszteltek, pontszáma mégis jóval az átlagon felüli. Ehhez véleményem szerint az alábbi összetevők szükségeltetnek. Kifogástalan, éjfekete testére tejszínesen lágy hab kerüljön, illata egyszerre legyen friss és krémes, pajkosan édeskés, mégis sötét, pörkölt kávés, fekete földes hangulatú. Belekortyolva aztán keljen életre az előzőleg megfestett kompozíció, hamuvá lett akácfa, vaníliás kávé, karamell és barnakenyér pirított stílusú vonalai rajzolódjanak ki jól megfontolt, nyugodt tempóban. 

A hidegebb idő beköszöntével ismét a súlyosabb főzeteké a terep, ehhez nagyszerű bevezetőül szolgált a North Coast főzete. Közepes teste bár nem a vehemencia melegágya, összeszedettsége tagadhatatlan. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kamrában jelenleg legalább ilyen jó sörök várakoznak, így a vérmesebb darabok előfutáraként igazi aperitifként szolgált egy kuriózumokkal teli étlapon. 

(Ratebeer link) 

Hop Valley Alphadelic IPA

Hop Valley Alphadelic IPA (6,7%): Teaszínű főzet Springfieldből, mely egyértelműen a komlóközpontúságra helyezi a hangsúlyt, amikor a komló szerelmesei által a komló szerelmesei részére főzött sörről tesz említést a címkéjén. E tárgyban valóban nem beszél mellé a főzde csapata, olyannyira nem, hogy az orrba vágó, kidagadó izmú komlóaromák szinte szétfeszítik a pohár falát. 

Szegfűs, mangós kavalkád robban be a légtérbe, hogy hamarosan az ízvilágban is leképeződjenek azok a jegyek, amelyek a közepes intenzitásból elemi erővé kifejlődő kesernyét tartalommal töltik meg. A száraz végkicsengésű komponensek között egy lengén krémes köntösbe bújtatott gyümölcsös jelleg is ott munkálkodik, a komló vad végkifejlete azonban uralja a terepet. Nem ész nélküli, öncélú komlóorientáltság, egyben van ugyanis a szerkezet, mégis elsősorban azoknak ajánlott, akik gyengéd érzelmekkel viseltetnek a keserű hangulatok iránt. 

(Ratebeer link) 

Wychwood Hobgoblin

Wychwood Hobgoblin (5,2%): Miután már hazánkban is elérhetővé vált, nem volt más lehetőség, nekem is ki kellett próbálnom a Wychwood Hobgoblin nevű főzetét. Borostyán színű testén tört fehér hab terpeszkedik, krémes és puha, jólesik a szemnek. Szokványosan malátás, almásan édeskés, krétaporos-nemespenészes aromák szűrődnek ki, amolyan brit stílusú illatok ezek. 

Íze hasonlóan ismerős élményekkel gazdagít, telt és karakteres, gabonás-égetett cukros hangvétel, mely csemegeszerűen hat, haraphatóan tartalmas ital benyomását kelti. Jólesik nagyokat kortyolni belőle, ehhez ideális mértékű szénsavtartalom szolgáltat megfelelő alapokat. Utóízében megnyerő módon lép elő a komló karcos karaktere, a garatunk tájékán hosszasan időzik a visszafogott, de mégsem csak jelzés értékkel bíró, az összkép szerves részét képező kesernye. 

(Ratebeer link) 

Grimbergen Double Ambrée

Grimbergen Double Ambrée (6,5%): Rubinvörös árnyalatokat csillantgató, mahagóni színű dubbelünk könnyű hozzáférhetőségével hívta fel magára a figyelmet egy átlagos áruházi bevásárlás alkalmával; az előzőek mellett ezt is a szimpatikus vonások közé sorolhatjuk, csakúgy, mint a megnyugtató karakterű, tejszínesen krémes habréteget, amelynek lenyomata tartalmas jelleget hirdetve marad meg a pohár falán. 

Rágógumis, szilvás és ánizsos aromái szintén megfelelő előjelei egy kellemes ízvilágnak, ami többé-kevésbé, de legalábbis az elvárt mértékben meg is valósul. Az előző benyomások dzsemes, vadvirágos-gyógynövényes, vékonyan mentolos karakterben elevenednek meg, krémesen sima, közepesen telt kortyait hosszan elnyúló utóíz, karakteresen komlós zárás követi, s a mérsékelt intenzitású, kissé vizes test összességében kedvező benyomásokkal gazdagítja mérsékelt elvárásokkal közelítő fogyasztóját. 

(Ratebeer link) 

Szent András Magyar Vándor

Szent András Magyar Vándor (5,6%): Méz színű, hangzatos tipológiájú ale&lager hibridünk szerény méretű habot generál, kartondobozos, növényes-földes aromák ütik fel fejüket alóla. Szánkban megforgatva enyhén vizes, vékonyka malátás alapokon álló, leginkább lager-jellegét kidomborító főzet puha ceruzával megrajzolt képe rajzolódik ki, melyet jólesően élénk és voltaképpen minőségi összetevőkkel ellátott jellege tenne elnéző énünk számára szerethetővé. 

(Ratebeer link) 

Szent András Black Rose

Szent András Black Rose (9,0%): Újabb békésszentandrási főzet a láthatáron, ez esetben egy duplabak személyében. Sötétbarna, kólaszínű testén vajszínű, vékony gyűrű formájában megmaradó hab képződik, mely alól malátaközpontú, enyhén füstös, óvatosan gyümölcsös illatjegyek bukkannak fel. Közepes teltség, laza szerkezetű maláta pehelysúlya, kissé kilógó alkoholláb, melyektől azonban mégsem olyan nehéz eltekintetni, s ebben az esetben egy kiadós levegőztetést követően kereknek ható benyomást tesz fogyasztójára a duplabakok irányába tett magyar szárnypróbálgatások egyik legismertebb képviselője. 

(Ratebeer link) 

Szent András Betyár Király

Szent András Betyár Király (6,0%): Nem viseltetvén feltétlen odaadással a magyar sörfőzés termékei iránt, meglehetősen ritkán kerül a kezem ügyébe tesztelésre alkalmasnak tartott honi főzet, kerüljön az ki akár egy kézművesnek mondott főzde falai közül is. Nem arról van szó, hogy úri ízlésem képtelen lenne elviselni ezeket a darabokat, sokkal inkább a blog vezérfonalának tartott elismerésre méltó főzetek felkutatásának motívumától állna távol a semmitmondó, üres karakterek leírására erőltetett szószedetet eszkábálni. 

S bár a minőség mellett a különleges darabok bemutatása szintén specialitása az oldalnak, korábban is születtek ettől eltérő irányvonalat képviselő cikkek, s a soron következő alanyok ugyancsak híján vannak az exkluzivitás jellegének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes mértékben idegenként hatnak egy - többnyire - mértékadó főzeteket felvonultató oldalon, a Békésszentandrási főzde gyümölcsös köntösbe bújtatott söre véleményem szerint ugyanis megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. 

Kitöltve kólaszínű test kerül a pohárba, vékonyka habbal érkezve. Illatában remekül érvényesülnek a meggyes-marcipános, szétérett cseresznyés, diós-befőttes jegyek, eddig teljesen rendben is van a szerkezet. Az összességében boros jelleg az ízében is dominál, édes keretben találnak egymásra a fekete-gyümölcsös komponensek, melyek leginkább igen alacsony hőmérsékleten vannak elemükben, már ami a szerkezet koherenciáját illeti. Kissé vékonyka azonban a test, az utóíze pedig nem egyenes vonalú folytatása az alapkarakternek, laza kötéssel kapcsolódnak egymáshoz a némiképpen eltompult ízjegyek. Ez azonban élvezeti értékét nem csorbítja számottevő mértékben, szimpatikus itóka képe rajzolódik ki iszogatása közben.

(Ratebeer link) 

Mikkeller Beer Geek Bacon

Mikkeller Beer Geek Bacon (7,5%): A Mikkeller Beer Geek-sorozatának füstös hangulatú tagja kólaszínű testet ölt egy hamar tovatűnő bézs színű habkalappal, mely alól kezdetben szertelen módon, kissé rendezetlenül törnek elő a füsttel borított, erjedt gyümölcsökkel is megpakolt széntárolóból kiáradó hangulatok, majd a levegővel történő keveredés jótékony hatásaként kisimulnak az illatjegyek, megnyugszanak a pár perce még zabolázhatatlannak hitt komponensek, s egy tőzeges, óhatatlanul is sült szalonnás képet körvonalazó aromaszerkezet tárul elénk. 

A füstösség jellege élelmiszer-ipari kereteket ölt, avatatlan érzékszervek a legkevésbé gondolnak sörre az ízlelgetés percei során, nehéz étkezések hozzávalói elevenednek meg lelki szemeink előtt. A füstös aromák mérsékelten testes szerkezetben kelnek aztán új életre, átlényegült formában lehet szerencsénk a fanyar és sós komponensek orvosságos-tőzeges pörköltségű játékához. A fekete, kávés hangulatok persze mindvégig ott ólálkodnak a környéken, az olajos burkolat így sötét, ám sziporkázó tartalmat ölel keblére. Izgalmas karakter, melynek specialitása a sokadik korty ellenére sem válik nyomasztóvá, jól kifaragott modora mindvégig fenntartja az érdeklődésünket. 

(Ratebeer link) 

De Molen Bommen & Granaten

De Molen Bommen & Granaten (15,2%): A 2013-as palack felnyitását követően vaskos, súlyos aromák cammognak ki komótosan korábbi lakhelyükről, a hab nélküli főzet rezes árnyalatú, gesztenye beütésű, vörösesbarna színben állapodik meg a pohárban, melynek fala a mázsás súlyok alatt épphogy repedezni nem kezd. Igazi brit stílusú aromahenger szirupos, mézes, barna tésztájú kekszes illatjegyekkel, likőrös fátyolfelhővel, tekintélyt parancsoló keménységgel. Keserédes zamatai gyógynövénylikőrös fürdőben hemperegnek, tonnányi maláta súlya alatt roskadoznak, némi sós karamella emlékképét hordozzák, majd tartalommal teli, kerekded keserűség képében intenek búcsút. Kirobbanóan telt, mégis klasszikus vonalvezetésű ízvilága igen megnyerő; a szinte már kiugróan magas, mégis alig észrevehető alkoholtartalom és az érlelődésre való nagyfokú hajlandóság nem mindennapi sörré teszik a De Molen barley wine-ját. 

(Ratebeer link) 

BrewDog Pumpkinhead

BrewDog Pumpkinhead (5,1%): A BrewDog sörei iránt az utóbbi időben meglehetősen mérsékelt érdeklődést mutatok, a márka ugyanis már egy jó ideje a semmitmondó és az unalmastól negatív irányban mérföldekre lévő címkéket felvonultató, valamint a visszafogott ízeket kissé mesterkélt marketingszöveggel erősíteni kívánó főzde megtestesítője is lehetne, amennyiben erős kritikát szeretnék megfogalmazni velük szemben. 

Való igaz, hogy a kezdetben forradalmi vonások - az európai sörfronton beálló körülményekből is adódóan - manapság kevéssé jellemzik a srácok munkáit, ez azonban a legjobb, amit elmondhatunk róluk, ugyanis a jelenlegi kiélezett versenykörülmények között számomra legalábbis értelmezhetetlen módon úgy ítélték meg, hogy a minden tekintetben uralkodó jellegtelenség a legmegfelelőbb kifejezőeszköz a dizájn tekintetében, mely körülmény sajnos sokszor a beltartalom esetén is nem egyszer felfedezhetővé válik (mint ahogy az az igazán produktív márkák esetében gyakorta előfordul). 

Kétségtelen, hogy manapság is számtalan kiváló főzet köthető a főzde nevéhez, annál kevesebbszer adódik azonban mód arra, hogy az egyes főzetek lapos külleme az érdeklődés legapróbb szikráját is felkeltse a részemről. Így esett, hogy a konformista dizájntól némiképp eltérő és ezzel lényegében még az előzőekben felvázolt vakítóan szürke koncepciót is elvető kinézete, valamint a hazánkban még korántsem mindenhol jelenlévő sütőtökös hangoltsága miatt egy 2015. októberi napon a megvásárlása mellett döntöttem. 

Illata a specialitás sugallatát rejti, leginkább a szerecsendió, szegfűszeg és csillagánizs fűszeressége hordozza a sütőtökös piték általam nem ismert karakterét. Kellemesen lágy aromahalmaz, melyet kissé vizes és testetlen, leginkább az utóízében kiteljesedő ízvilág követ. A borostyán szín alatt gyógynövényes, mentolos és az előzőekben felsorolt fűszerek jelenlétével megtöltött, vékonyka lábakon álló sütőtökös szerkezet lapul, amely kissé visszafogott stílusban, mégis megnyerő módon csillantja meg az odaát talán jobban értelmezhető Halloween-hangulatot. 

(Ratebeer link) 

Jolly Pumpkin Oro de Calabaza

Jolly Pumpkin Oro de Calabaza (8,0%): Mézszínű testére egy vékony szelet habréteg kerül, átlátszó, vékonyka aranyszálakkal szőtt textúrája alól almaboros, banános-vaníliás, leginkább fanyar hangulatú illatnyalábok bújnak elő, eléggé határozott iránymutatást adva a továbbiak tekintetében. A vadélesztős jelleg a főzde sajátossága, így nem tűnik megalapozatlan vállalkozásnak némi savanykás jellegre felkészülni az ízét illetően. 

A száraz fehérboros nyitány kirobbanó ízvilágot tár fel; éretlen gyümölcsök, köszméte és alma savassága keni meg a receptorokat, pezsgős élénkség, borsos pikánsság, élesztős fanyarság teljesíti ki az összképet. Vad, de nem megzabolázhatatlan, a savanyúság teret enged egyéb, a belga karakter hordozóinak tekinthető jegyeknek, így a küllemre vékonynak ható test telt ízű gabona karakterét is megvillantja, meggymagos-marcipános körvonalak rajzolódnak ki, a szárazság mértéke azonban mégis edzettebb, a műfajjal nem most ismerkedő ízlelőbimbókért kiált. 

(Ratebeer link) 

De Ranke Noir De Dottignies

De Ranke Noir De Dottignies (9,0%): Újabb belgian strong ale akadt a kezem ügyébe a Noir de Dottignies személyében, amely külleme és aromái tekintetében a típus mintapéldánya is lehetne, amennyiben a mahagóni, homályos testre telepedő, krémes és tojáshéj színű, örökkévalóság alatt elolvadó habpárna alól felszálló banános-rágógumis, pajkosan élesztős aromafelhőt meghatározó jellegzetességnek tekintjük a műfaj esetében.

Márpedig nyilvánvalóan jól megszokott jellemvonások ezek, így valamelyest az ízével kapcsolatban is határozott elképzeléseink lehetnek már anélkül is, hogy ténylegesen belekóstolnánk az italba. Természetesen a malátás édesség és belgás élesztősség csapásiránya mentén haladunk ezután is, a kevéske alkohollal meglocsolt dió és mazsola zserbós jellege eközben pedig a már szintén jól ismert, mégis élményszámba menő arculattal ruházza fel a számomra igen kedves alapszerkezetet. 

A végére jön még egy kevés komló is, ami ugyan kissé megélesíti a karaktert, a lágy és kerekded jegyek borszerű testessége azonban mindvégig megtartja az italt az emelkedettebb hangvételű belga főzetek magasztos terepén. 

(Ratebeer link) 

North Coast Brother Thelonious

North Coast Brother Thelonious (9,4%): A helyzet úgy alakult, hogy a nagybecsű italt éppen egy jellegtelen sörféleség elfogyasztását követően nyitottam fel, hogy az ízlelőbimbóim elhagyhassák tetszhalott állapotukat, s így utólag belátom, ez remek döntés volt. Mahagóni színének vizslatása már önmagában kielégítő élményt nyújt, s ha ehhez hozzávesszük az autentikusnak tekinthető, meggybefőttes, fanyar marcipános, öregedő gyümölcsök hangulatából eszkábált ódon illathalmazt, az eredmény borítékolható. 
Borszerű zamatai lenyűgöző teltséget biztosítanak a kortyoknak, valóban utánozhatatlan a szerkezet, melyet a meggymagos-élesztős karakter, a fekete cseresznyés maláta remekül eltalált mértékben édeskés, szirupos textúrájú teste, valamint az alkohol háttérben megbúvó, mindenféle szájösszehúzó hatást nélkülöző jellege biztosít az italnak. 
Levezetésképpen némi sós karamella, kevés fekete ribizli és egy árnyalatnyi komlós kesernye körvonalai sejlenek fel és teszik még színesebbé a pillanatok alatt megkedvelhető ízvilágot. Valódi belga karakterisztika, hibátlan ízjegyek, kifogástalan kaliforniai főzet. 

(Ratebeer link) 

2018 legjobb főzetei

2018 ezúttal sem feltétlenül a mennyiség terén volt kiemelkedő - bár az utóbbi pár év statisztikái alapján magamhoz képest a legtöbb sört idén pontoztam -, a minőség tekintetében azonban nem igazán volt okom panaszra. Különösen az év végét sikerült meghúzni, pattantak a koronazárak, repültek a pezsgős dugók azokról a palackokról is, amelyeket akár már évek óta őrizgetek a kamra jótékony félhomályában. Ezúttal nem ismertem könyörületet, s karácsony után szinte csak nagyvadakat ejtettem el. Azt talán mondanom sem kell, hogy különösen ez utóbbi sörök kivétel nélkül imperial stoutok voltak, mint ahogyan az egész 2018-as esztendőt a motorolaj-származékok egyeduralma jellemezte. 

A hagyományok mentén haladva az általam ez évben legjobbnak vélt sörök számára ezúttal is két csoportot hoztam létre, melyek közül az egyik kategória jellege most sem volt éppen kérdés, mennyiségi tényezők következtében pedig a második halmaz megalkotását sem előzte meg hosszas fejtörés. Ez utóbbi kaszt nemes egyszerűséggel az imperial stoutokon kívül eső, minden egyéb sörkülönlegesség gyűjtőhelyeként szolgál az idei összesítésben is. Ez a lista bővült ki aztán egy-egy jelölttel, miután az előzőek szerinti felosztással igencsak megnövekedett a merítési lehetőség. Különösen az imperial stoutok esetében igaz ez az állítás, hiszen az idei év felhozatalából 10 sört kiválasztani már-már megugorhatatlan vállalkozásnak tűnt, kis híján bele is tört a bicskám. Olyan darabok is kiestek így, amelyeket bármikor nyugodt szívvel ajánlanék bárkinek, s néha, valamiféle belső indíttatásból pár magasabb pontszámot kapott főzet is alulmaradt a takarékosabban pontozott vetélytársaival szemben. 

Idén is nagy segítségemre volt, egyben hosszas időzésre csábított a 2018-as évem Ratebeer által készített statisztikája, amely a fentieket megerősítve mutatja, hogy ha az imperial stoutok a Kilimandzsáró, a stoutok és porterek kasztja maga a Csomolungma a sörfogyasztási szokásaim diagramikus ábrázolásában. 

https://www.ratebeer.com/my-year-in-beer/138566/ 

És akkor következzen a két lista, amely ugyan bennem a fogpiszkálóra faragott kocsirúd benyomását kelti, idén még próbálok önuralmat gyakorolni, s nem felduzzasztani a létszám már oly megszokott kereteit. 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 

Founders Barrel Aged CBS (Canadian Breakfast Stout) (11,7% - imperial stout - USA) 

Three Floyds Dark Lord Russian Imperial Stout (15,0% - imperial stout - USA) 

Cigar City Marshal Zhukov's Imperial Stout - Vanilla Hazelnut (11,2% - imperial stout - USA) 

La Pirata Black Block Bourbon Barrel Aged (13,0% - imperial stout - Spanyolország) 

Struise Brouwers Black Damnation XXVI - Froggie (13,0% - imperial stout - Belgium) 

Kees Caramel Fudge Stout (Bourbon BA) (11,5% - imperial stout - Hollandia) 

Omnipollo / 3 Sons Gideon's Pancake Stack (12,5% - imperial stout - Svédország) 

Lervig / Hoppin' Frog Sippin' Into Darkness Barrel Aged (12,0% - imperial stout - Norvégia) 

De Molen Hel & Verdoemenis Bourbon BA (11,0% - imperial stout - Hollandia) 

Dark Horse Bourbon Barrel Plead the 5th Imperial Stout (11,0% - imperial stout - USA) 

Oskar Blues Ten FIDY - Bourbon Barrel Aged (12,9% - imperial stout - USA) 

TOP 10+1 EGYÉB 

Evil Twin Imperial Biscotti Break Bourbon Maple Syrup Barrel Aged (11,5% - imperial porter - USA) 

Widawa 5th Anniversary Imperial Baltic Porter Bourbon BA (11,0% - baltic porter - Lengyelország) 

Põhjala Cellar Series - Sajand (12,3% - baltic porter - Észtország)

De Molen Bommen & Granaten (Rioja Barrel Aged w/ Brett) (11,9% - barley wine - Hollandia) 

Jan Olbracht Rzemieślniczy Kord Whiskey Barrel Aged (12,0% - quadrupel - Lengyelország) 

Lervig Barley Wine 2017 BA Bourbon (12,9% - barley wine - Norvégia) 

Hertog Jan Grand Prestige Vatgerijpt - 2018 - Bourbon (11,4% - quadrupel - Hollandia) 

Lost Abbey Dead Man's Game (14,0% - belgian strong ale - USA) 

De Molen / Hair of the Dog Binkie Claws (2018) Woodford Reserve BA (11,4% - barley wine - Hollandia) 

De Molen Hutje & Mutje Woodford Reserve Barrel Aged (13,0% - english strong ale - Hollandia) 

Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy mostanra már-már rituálészerűen kiválasszak egyet-egyet az általam legtöbbre tartott, vagy söreivel a legnagyobb élményt nyújtó főzdék közül, s rámutassak azokra az európai és amerikai alkotásokra, amelyek előtt a legnagyobb ívben hajtottam fejet a 2018. évben.

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE

Cigar City Brewing

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

Brouwerij De Molen

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET

Founders Barrel Aged CBS (Canadian Breakfast Stout)

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

Struise Brouwers Black Damnation XXVI - Froggie

Végezetül pedig engedtessék meg, hogy minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag, kellemes sörélményektől hemzsegő, boldog új évet kívánjak, s megköszönjem az egész éves figyelmet és érdeklődést, amelyet jövőre is igyekezni fogok fenntartani a sörözés mézízű oltárán történő áldozásokkal.