Karácsony - Struise Tsjeeses Reserva BBA (Bourbon Barrel Aged) 2011

Struise Tsjeeses Reserva BBA (Bourbon Barrel Aged) 2011 (10,0%): Erőtől duzzadó megjelenése bizalmat árasztó, olajos testtel hömpölyög a pohárba a marcipános, vajkaramellás előjelű, zöld almás gyümölcsösség által kikönnyített fuvallatú főzet. Haraphatóan telt kortyokkal örvendeztet, a korábban kóstolt verziók által körberajzoltnál is összeszedettebb keretbe foglalt, a lehető legnagyobb mértékben kiugrásmentes, egyszerre fűszeres és desszertszerű, kellően markáns, férfias karakterű, a whiskey-s érlelés kölcsönözte jótékony keménységet és izgalmakat egyaránt magán viselő főzet. 

A három Tsjeeses darab közül talán a leginkább sziporkázó verzió, a karácsonyi italok legjavát nyújtja e sör. 

(Ratebeer link)

Karácsony - Struise Tsjeeses Reserva PBA (Port Barrel Aged) 2011

Struise Tsjeeses Reserva PBA (Port Barrel Aged) 2011 (10,0%): A Tsjeeses portói hordóban érlelt változataként ha lehet, még szimpatikusabb tulajdonságokkal rendelkezik, mint az alap verzió. A 2011-es évjáratú főzet egy tisztességes kitörést követően opálos borostyán színben érkezik poharába, maradék habja tojásfehér árnyalatú, krémessége hosszasan megmaradó. Illatszerkezetét parfümös hangulat lengi körül, élesztős vezérfonal mentén a jól ismert aszalt gyümölcsös szálak szövődnek egymásba; fajsúlyos tartalom kifejezőeszközei. 

Hihetetlenül sima, kövérkés teste desszertszerűen hat, dióforgács, vajkaramella, likőrök színes forgatagának izgalmait hordozza. Némi fahordós, ódonabb jelleg is megfigyelhető benne, a normál verzióhoz képest egy árnyalattal nagyobb mélység tárul elénk, mégis legalább annyira egyben vannak az ízek, kikezdhetetlen komplexitásról tesz tanúbizonyságot. Egyfajta magas alkoholtartalmú aszalt gyümölcs-dzsúsz, aminek minden egyes porcikája a végletekig érett, letisztult és ámulatba ejtő. 

(Ratebeer link) 

Karácsony - Struise Tsjeeses 2010

Struise Tsjeeses 2010 (10,0%): Méz színben pompázó főzet igen intenzív, bombabiztos aromákkal, amik között a karamell, alma, aszalt sárgabarack, likőrös élesztő karaktere uralja a légteret. Hatalmas teste van, mely diós-aszalványos quadrupelek, szirupos imperial stoutok hangulatát egyaránt magán hordozza. Nemes és érett, tökéletesen egymásba forrt ízjegyek minden figyelmet magára vonó parádéja, kortyai szinte szétrobbannak a szánkban, a teljes befogadhatóság kereteit majdhogynem szétfeszítik.
Mézzel csurgatott mogyoró-és diófélék, aszalt sárgabarack, csipetnyi szegfűszeg fűszeressége, élettel teli maláta, határozott komló és ízében csupán jelzés értékűen megnyilvánuló, mégis tekintélyes mennyiségű alkohol mesterien megkomponált játéka, valódi karácsonyi remekmű. 

(Ratebeer link) 

Karácsony - De Ranke Père Noël

De Ranke Père Noël (7,0%): Teaszínű külleme marcipános élesztő illatával tarkított, szivacsos szerkezetű habja tört fehér árnyalatban hosszasan megmarad egy vékonyka gyűrű formájában. Komlótól lüktető ízjegyei halvány mézességbe burkolóznak, sejtelmességbe tekert teste csalódást semmi esetre sem okozó belga alapokra épül, csavaros utóíze által többféle igényt is nagyszerűen kielégít. 

(Ratebeer link)

Karácsony - St. Bernardus Christmas Ale

St. Bernardus Christmas Ale (10,0%): Igazi karácsonyi hangulatot árasztó főzet mind csomagolásában, mind elegáns megjelenésében, megnyerő illataiban. Elragadó szerecsendiós, szegfűszeges, éles kontúrú aromák kelnek útra, a vibráló ízjegyek hírnökei ezek. Magabiztosan hordozza megannyi fűszer, kandiscukor, vérpezsdítő vörösbor hangulatát, élénk teste a magas alkoholfok ellenére is józanítóan hat. Klasszikus ünnepi hangvételű alkotás, annak minden tökéletességével együtt. 

(Ratebeer link) 

Karácsony - Ridgeway Criminally Bad Elf

Ridgeway Criminally Bad Elf (10,5%): Borostyán testén alig észrevehető hab képződik, a karácsonyi manók italának újabb darabja nem sokat bíbelődik a kifinomultsággal. Likőrös, mézes illatai nem sok jót sejtetnek az édesszájútól távol állók számára, meglehetősen visszafogott teltségű szerkezete lényegében minden mélységet nélkülöz, különféle cifra bevezetés és elgondolkodtató komplexitás helyett rögvest arcul csap minket az ingatag lábakon álló maláta-alap által cipelt tonnányi édesítőanyag jelenléte. 

Az édességnek sajnos nemigen tesz jót, ha nincs mögötte tartalom, ezt a tételt ez esetben csak az ünnepi hangulat elnéző meghittsége írhatja felül azzal, hogy mindinkább a sör bohókás jellegét domborítja ki. Mézes-narancsos kakaóporhoz borókabogyós fűszerezettség társul, édessége lehengerlő, a szirupos kortyok azonban befogadásra találhatnak minden téli hangulatra szomjazó torkon. 

(Ratebeer link) 

Karácsony - Cazeau Tournay de Noël

Cazeau Tournay de Noël (8,2%): Nagyszerű mézeskalács aromákkal nyit, tükörsima borostyán testén tört fehér tejszínhab húzódik. Nyugodt, kiegyensúlyozott kortyait aszalt sárgabarack, csipetnyi fahéj, ízgazdag maláta és sziporkázó élesztő teszik igazán meghitté. Selymesen csúszik, miközben apró fűszerbombák pukkadoznak útját színesítve, az összkép karcmentes, csodásan sima. Remekül kiegyensúlyozott, és mégis kellően tartalmas alkotás. 

(Ratebeer link)

Karácsony - Zinnebir Christmas

Zinnebir Christmas (7,8%): Karamelles, almás, malátás és fűszeres, gyantás illatok kapaszkodnak össze igen félénken, a tél hangulatát sejtelmesen közvetítve. Malátaközpontú alapokon kekszes édességet sző körbe a belga élesztő klasszikus stílusú fátyla, majd erőteljes bélyegét a komlós, fűszeres jegyek társasága nyomja rá az élénk kompozícióra. Utóíze szintén komlótól, fás és gyantás hangulatoktól vezérelt, ilyen irányú hangulatunkban magát a főzetet is könnyedén tekinthetjük ünnepekre kalibráltnak. 

(Ratebeer link) 

Karácsony - Kasteel Winter

Kasteel Winter (11,0%): Az ünnepekre történő ráhangolódás jegyében nyúltam a sokat ígérő Kasteel Winter után, utólag elismerően rázhatok kezet magammal: nem volt rossz választás.

Egyszerű, de megnyerő címkéje elegáns sugallatát adja a téli időszak beköszöntének, ha már a környezeti tényezők kegyetlen enyhesége folytán ebből vajmi keveset vehetünk is észre. Rubinvörös reflexeket megcsillantó sötét gesztenye testét nagy szemű szénsavbuborékok pezsdítik, habot szinte alig csikarva ki magukból. 

Tűzhelyen főtt, barnacukros kávéban ázott vajas kenyérbél illatnyalábjai kúsznak fel szaglójáratainkba, megédesítve a terepet a vásári nyalánkságok befogadásához. Medvecukor, mazsola, a főzde barna remekeinek alapjaira épülő masszív vörösboros test, amelyhez sietve, de nem minden átmenet nélkül csatlakozik a kávés selyemcukros ünnepi burkolat. 

Intenzív, nem sokat teketóriázó ízvilág, erőteljes üdvözlése ez az év vége eljövetelének. 

(Ratebeer link) 

Flensburger Dunkel

Flensburger Dunkel (4,8%): Rézszínű főzet gyorsan tovatűnő habbal és malátás, pirított aromákkal. Mérsékelten testes, és élesen, de nem csípősen szénsavas, íze pedig összeszedetten malátás, kissé medvecukros, kakaóporos és karamellás kezdetű, majd csiklandozó savanykásság lép a színre, végül pedig egy pirított éllel, amolyan kávés lecsengéssel búcsúzik. Egy őszinte dunkel, nagyjából olyan, amilyenre számítani lehetett. 

(Ratebeer link)

Founders All Day IPA

Founders All Day IPA (4,7%): A Founders főzde harmadik, általam beszerzett darabja ez az ivó-IPA, mely közepesen áttetsző, aranyszínű sör képében mutatkozik meg egy hamar tovatűnő, kissé szappanos habbal megkoronázva. 
A rendkívül jól ismert illatok sorában a fenyőfák gyanta-áztatta tűleveleivel teletűzdelt mangó és citrusfélék aromája dübörög elő a pohárból, tűéles képet adva leendő fogyasztója számára önmagáról az ízjegyek tekintetében is. Közepes teltséggel, pezsgő élénkséggel, csipkedős buborékokkal támadnak a nehézsúlyú komlóaromák, amik természetesen vitathatatlanul a főszereplői a darabnak, a sajátságok, melyek ezen felül speciálissá teszik a remekül megkomponált előadást, a kissé fanyar, savanykás, egyszersmind krémesen malátás jegyek meglétében és a tökéletesen kiegyensúlyozott, a műfajjal még csak ismerkedők számára is könnyen emészthető lecsengésben keresendők. 

(Ratebeer link) 

Sierra Nevada Tumbler Autumn Brown Ale

Sierra Nevada Tumbler Autumn Brown Ale (5,5%): Mahagóni színe és csontszínű habja igazán kellemes kompozíciót nyújt, nem beszélve az üveg idilli címkéjéről, melyek már önmagukban is remek kelléknek bizonyulnak egy késő novemberi este hangulatának leképezéséhez. 
A falevelek és gallyak szárazságát az illatában kissé feloldja az élesztő és a csokoládés maláta egyvelege, majd ízében ismét visszaköszön minden, ami őszi. Fanyar gyümölcsök, némi dió-mogyoró, keserű csokoládé és házilag eszkábált karamella ízjegyeit fújdogálja ide-oda a szél, miközben az élesztő fátyla lengi be komoran az ízvilágot. 
Hangulatában valóban remekül passzol egy szürke őszi délutánhoz, íze legalábbis nem fog szivárványbombaként robbanva kizökkenteni minket a merengés perceiből. 

(Ratebeer link)

Bristol Beer Factory Blackcurrants and Liquorice

Bristol Beer Factory Blackcurrants and Liquorice (5,0%): Koromfekete, olajos testű ital egy tejszínszerű, bézs színű habfátyollal a tetején, ami idővel kissé összeesik ugyan, de mindvégig megmarad krémes, vékony fedélként a sörön. Illata fanyar, enyhe vadon termett gyümölcsös árnyalattal, amit egy pörkölt malátás, kávés aroma ölel körül. 

A szavatossági idő leteltét követően joggal merül fel a kérdés, hogy az adott pillanatban érezhető jellemvonásokat a sör természetének, vagy az idő vasfogának számlájára írjuk inkább, mindenesetre az illatában is tetten érhető savanykás jelleg határozottan szerephez jut az ízében is. Az ecetes, savas környezet érvényesülni hagy némi bogyós gyümölcsös, ha úgy tetszik fekete ribizlis hatást is, melyet összességében egyre kevésbé találunk erőltetett hasonlatnak, az idő múlásával leginkább ezzel az összetevővel kikövezett pályán haladnak a sör ízbéli jellemvonásai. 

Ha elvonatkoztatunk a szavatossági kérdéskörtől, és az ízhatás terén tapasztalt körülményeket a hozzáadott komponensek számlájára írjuk, úgy egy rendkívül érdekes karakter megtestesülésének lehetünk tanúi, melyben a leginkább az utóízében érvényesülő fekete ribizli jelenléte remek ellensúlyt alkot a kávés-malátás, pirított ízjegyekkel szemben. Az összetevők között hivatkozott édesgyökér sajátosságai számomra tökéletesen ismeretlenek, az angol szó medvecukorként történő azonosításának helytállóságával szemben pedig az ánizsos felhangok hiánya ébreszt kétséget, így ezen alkotóelemről hitelesen nyilatkozni nem igazán tudok. Valamit azonban biztosan hozzáad a főzet tartalmához, mert egyébként egy érdekes, tetszetősen újszerű ízvilág mutatkozik meg benne. 

(Ratebeer link) 

Carlsberg Elephant

Carlsberg Elephant (7,5%): Mézszínű és tükör-tiszta lagerünk keskeny habfedelet növesztve fejlődik fel, miközben büszkén állítja magáról, hogy a német Reinheitsgebot előírásai alapján került előállításra, s mint leginkább pozitív tulajdonságát, nem árt, ha ezt eszünkbe is véssük, hogy kóstolása során legyen mit a javára írnunk.
Kristálytiszta teste légies és mézédes maláta illatát adja vissza, íze sima, meglehetősen visszafogott szénsavtartalmú, desszertszerű lager jellemvonásaival bír. A magasabb százalékú alkohol jelenléte nem marad teljes mértékben észrevétlen, az ital törzsét is ez jelenti. Kissé kuszának hat, amint a malátás-alkoholos édességhez némi testességet próbálunk társítani, majd az utóízében a komló későn reagáló jelenléte próbál felülkerekedni a kommersz szeszességen.
Egy próbát mindenképpen megér, de különösebb jellemvonások után kutatni az alkoholszázalékban megnyilvánuló erején kívül voltaképpen hiábavaló próbálkozásnak tűnik. Ebbéli tulajdonságában igencsak hasonlít a Bavaria korábban kóstolt főzetéhez, lényegében ennek a típusnak is hasonló az értékrendje. 

(Ratebeer link) 

Amager The Sinner Series Pride

Amager The Sinner Series Pride (10,0%): A bűnösök bandájának egy újabb tagjaként a falánk American Pale Ale után a "Büszkeség" megtestesítője egy vérmes imperial stout az Amagertől. Éjfekete, teljesen átlátszatlan színe mögött egy sűrű, tartalmas illatokat árasztó ital húzódik, amiben a különféle aszalványokkal tarkított étcsokoládé és kakaó némi faháncs ódon aromáival vegyül. Vastag, telt ízei élményszámba mennek, a kirobbanó gazdagságot a maláta mázsás súlyának és desszertszerű jellemvonásainak változatos karaktere adja, amit szigorúan csillapít a szivarfüstös, tábortüzes komolyság, valamint a komló harapós, hosszú életű keserűsége. 

(Ratebeer link) 

De Molen Larie & Apekool

De Molen Larie & Apekool (11,0%): Az meglehet, hogy szerencsésen választok, de ha egy gyártó kínálatában olyan darabok lelhetők fel, mint az eddig a De Molentől kóstolt sörkülönlegességek, lényegében nem is érdekel, ha nem minden üvege ennyire fantasztikus. Bár voltaképpen akár azt is el tudom képzelni, hogy mindegyik az.

Amellett, hogy az egyes sörök közötti sikeres különbségtételhez nem éri meg analfabétának lenni, a címkék uniformizált dizájnja meglehetősen sokrétű információt tartogat az arra fogékonyak számára, a palackozás dátumától a keserűség fokán át egészen az ital színskálán elfoglalt pozíciójának mértékegységben kifejezett helyzetéig. A "beltartalom, és nem a külsősegek a lényeg"-típusú marketingszöveg ez esetben nem csak vaktöltény, ha ilyen minőségű és hasonló kaliberű sörök esetén hallanám e szavakat, valószínűleg hitelesnek is hangzanának. De talán térjünk is rá a lényegre, ami a viaszkupak alatt rejtőzik. 

Telt, kávés színű teste tejszerűen csordogál a pohárba, tetején pedig a szénsavmolekulák összefogódzkodását követően szégyenlős habgyűrű képződik. Annyit azonban leszögezhetek, hogy ehhez fogható illattal ezidáig nem sok tesztalany büszkélkedhetett, már az kellemes perceket okozhat, ha a pohárban forgatva megpróbáljuk behatárolni az aromák természetét. Az elsőként felbukkanó finomszemcsés réteg tejszínes kakaó, kókusz-és faforgács, finom fűrészpor és vanília aromáját hordozza magán, alatta pedig egy árnyalattal markánsabb, kávés, enyhén füstös és fahordós karakter tűnik elő. Folyamatában érezve hozzám hasonlóan még a leginkább hozzá nem értő orr is whisky megtestesülését véli felfedezni, ami egyszerűen lenyűgöző. 

Szénsavmentes jellege szinte elvárás egy hasonló formátumú ital esetén, a kortyokat már azok kezdeti pályája során is gazdagnak, informatívnak és összetettnek érezzük. Való igaz, itt minden egyes fázisnak története van, kezdve a nyelvünk hegyén vibráló lekerekített és ártalmatlan szénsavmolekulák által bevezetett likőrösen édes és testes keretben felvonultatott folyékony étcsokoládé, kávé-, vanília- és kakaóbab jelenlététől a fás, amolyan grillezés során keletkezett hamuszerű karcoktól a kőkemény, füstös, whisky-s jegyekkel utóízében. Top 10-es alkotás. 

(Ratebeer link) 

Flying Dog Pearl Necklace

Flying Dog Pearl Necklace (5,5%): Ha már különleges sörök, és jó pár korábbi tesztalany, a lehetőség felmerülésével elérkezettnek láttam az időt egy osztrigával ízesített sör elfogyasztásához a Flying Dog főzde hathatós közreműködésével. Színre és illatra egy angol-ír típusú stout jegyeit hordozza magán, fekete testén szivacsos habfedél pihen meg egy keveset, alóla pedig pörkölt gabonák szalmás szárazsága kandikál ki.

Belekóstolva aztán tovább szövődik a stoutos karakter összetettsége, ahogy a vékony étcsokoládés és enyhe kávés komponensek a korty elején és közben selymesen olvadnak össze a lágy testben. A herkentyűs hangulat leginkább a végjáték során, az utóízében érhető tetten, amint az osztriga megfoghatatlan karaktere sejtelmesen krémesíti, füstöli, sózza, vajazza meg a stoutos alapokat, ahogyan éppen a fantáziánk szeretné. Ezt a folyamatot tehát leginkább a specialitás tudatának ténye színesíti meg ennyire, az viszont kétségtelen, hogy a különleges összetevő diszkrét bája óhatatlanul is sajátja e főzetnek. 

Minden bizonnyal nagyszerű kísérője lehet a tengeri ételeknek, leginkább persze a főszereplő fonálkopoltyúsnak, attól azonban távol állok, hogy ezt gyakorlati tapasztalatokkal igazoljam. Jómagam megelégszek a ténnyel, hogy a jó öreg Flying Dog egy újabb gyöngyszemét kortyolgatom éppen. 

(Ratebeer link) 

De Molen Spanning & Sensatie

De Molen Spanning & Sensatie (9,8%): Krémes habbevonat alatt olajosan sűrű, klasszikusan elegáns küllemű ital lapul, ami amellett, hogy az imperial stoutok szimpatikus családjába sorolható be, egyéb, újszerűsége folytán elismerést kiváltó tulajdonságokkal is rendelkezik. A különleges összetevők között a kakaó, chili paprika és a tengeri só jelenléte említendő, melyek a pikantéria és az elrugaszkodottság határán egyensúlyozva a biztosítókötelet mégis az előbbi térfélen rögzítik. 

Parfümöket idéző, friss összetevők jelenlététől hangos, fűszeres-cukorkás illatát követően egy végletekig letisztult imperial stout alapjaira épülve a milliméteres szénsavbuborékokkal cifrázott bevezető kortyok a várható kávés-desszertszerű, süteményes ízvilág feltérképezését segítik, ami olyannyira komplex, hogy némiképp keveselljük az időt, ami egy 0,33 literes főzet elfogyasztására rendelkezésünkre áll. A csokoládéfolyamszerű édességet remekül balanszírozza a kortyok során folyamatosan jelenlévő sülthúsos-fűszerkérges, sós ellensúly, majd az összképet vibrálóvá teszi egy csipetnyi csípős, a nyelvünk tövén és a szájpadláson munkálkodó paprikás aroma. 

Ismét egy meggyőző, mindenféle erőltetettségtől mentes, innovatív erejű főzet a holland gyártótól, ami anélkül próbál meg egyedi lenni, hogy közben az eleganciát, a klasszikus vonalakat feláldozná az újszerűség oltárán. 

(Ratebeer link) 

De Molen Tsarina Esra Imperial Porter

De Molen Tsarina Esra Imperial Porter (11,0%): Igen csekély, szinte csak a kitöltés pillanataiban jelenlévő, majd egy vékony gyűrű formájában megmaradó habbal, és kólaszínű testtel rendelkező imperial porter a De Molentől, mely utóbbi pár jellemvonás már eleve stabil alapot ad a bizakodásra. 

Tömött, nehéz illatokkal mutatkozik be a pörkölés során előálló valamennyi létező aromával és egy masszív rumos kávés, vaníliás öntettel. Kissé átlátszó, kevésbé testes főzeteket idéző színe legnagyobb meglepetésünkre egy haraphatóan testes, krémesen lágy szénsavtartalommal megélénkített, fahordóban érlelt kávéturmix benyomását kelti, majd további képzavarokhoz alapot kínálva egy istállós jegyekkel megbolondított, túlsúlyos sour ale és feszes imperial stout házasságának gyümölcse kel életre. 

Ennyire izgalmas porterrel még nemigen találkoztam, bár ez esetben talán még kevésbé érzem sajátomnak a stout és a porter 'imperial' jellegének megkülönböztetésére vonatkozó képességet. Egyszerre komor, sült húsos és egyéb szaftos-ételes, valamint likőrös, diófagylalt-szerű, alkoholos-tejkészítményes sörkülönlegesség, amiért igazán megéri pénzt áldozni. 

(Ratebeer link) 

Amager The Sinner Series Sloth

Amager The Sinner Series Sloth (6,0%): A mostanában szinte az amerikai darabok iránti rajongáshoz fogható szimpátiámat élvező dán főzetek egy újabb példányaként az Amager Bryghus Sloth nevű sörét volt alkalmam kipróbálni, melynek során a címkén szereplő tájékoztatás birtokában különösebb katarzis nélkül, mégis elégedetten kortyolgattam az italt. 

Az információk alapján ugyanis egyféle maláta és komló felhasználásával létrehozott american pale ale-ről van szó, aminek színe egy opálosabb pilzenié, illata a jól megszokott, nemesen egyszerű fenyőgyantás, óvatosan gyümölcsös, leginkább mangós, bodzás aromahenger, íze pedig egy kissé éles, csípőskés szénsavkombiné alatt megbúvó karcsú malátás, és komoly, néhol hagymalekváros, néhol füves, halványan grapefruitos aromakomló uralta karakterű. Pont olyan, amilyennek egy komló-orientált ivósörnek lennie kell, kellőképpen könnyed, mégsem súlytalan, tartalmas és hosszú utóéletű ital. 

(Ratebeer link)