Amager Fru Frederiksen

Amager Fru Frederiksen (7,0%): Frederiksen asszony hitvesével korábban már volt szerencsém összefutni, és az úriember olyan szimpatikus benyomást tett rám a találkozás alkalmával, hogy már akkor erős késztetést éreztem arra, hogy megismerkedjek a nejével is, remélve, hogy a házastársak ebben az esetben sok mindenben hasonlítanak. 

A főzet kitöltve sötétbarna, leginkább fekete, kávészínű és ahhoz hasonló sűrűségű ital képét mutatja, melyre egy puha, vastag habfedél telepszik hosszú-hosszú percekre. A habkorona süllyedésével csipkés krémréteg fodrozza a tejszínes, cappuccinós, rumos-kekszes, kakaós illatfolyamot, melyet a maláta és az élesztő telt karaktere mélyít. Ez a teltség az egyes kortyok során is megmutatkozik, apró szemű szénsavbuborékokkal sűrűn teletűzdelt, bársonyos teste olajosan csúszik, útja mentén hamu, pörkölt kávé karcos sziluettje tűnik fel, amit süteménytésztás zamatok, vanília, keksz és rengeteg maláta gömbölyded ízjegyei kerekítenek le és töltenek meg tartalommal. Kiváló stout. 

(Ratebeer link) 

AleSmith Nut Brown English-Style Ale

AleSmith Nut Brown English-Style Ale (5,0%): A világhírű főzde termékskálájának második, általam kóstolt darabja ez a brown ale, mely az angol hagyományok jegyében fogant. Sötét gesztenyebarna, mély mahagóni színe már önmagában kellemes jelenséggé teszi, anélkül, hogy fölé hajolnánk, és megillatoznánk édes és természetesen nyers, malátától vezetett, kakaófelhős aromáit. Közepes szénsavtartalom és testesség keretei között szétáradó csokoládé zamata, kakaós ostya, mogyoró képe kerekedik ki, majd adja át helyét egy pirított kenyérhéjas, lágyan kesernyés lecsengésnek. 

Minden bizonnyal az egyébként a szívemhez talán valamelyest kevésbé közel álló műfaj egyik kiemelkedő példája. 

(Ratebeer link)

Hopfanatic Alulu

Hopfanatic Alulu (5,0%): Ötletes, magyar üvegeken kissé szokatlan módon a sör elkészítésébe fektetett munkaórákat a küllem terén is megcsillantani látszó címke, mely végre nem azt az általánosnak mondható futószalag-dizájn benyomást kelti, amikor egy relatíve jól sikerült főzet piacra dobása előtt a kézműves mester az ajtóból még gyorsan visszaszalad a "Paint" programhoz címkét tervezni. A külcsín tehát jópofa, pattintsuk is fel azt a kupakot... 

Mondanom sem kell, a felnyitás közbeni momentumok a kókuszillat megtestesülési formáinak latolgatásáról szólnak. Fakó színe - mely valamilyen világos trópusi gyümölcs-dzsúszhoz hasonlatos - és habszerkezete, illetve annak hiánya nem igazán visz közelebb a megoldáshoz, mint ahogy illata sem, melyben a friss komlóé a főszerep. 

Kellően éles, kissé kenyértésztás, élesztővel kevert aromakomló illata tölti be a teret, a kókusz halvány jellege viszont minduntalan ott bujkál a háttérben. Társaságuk egy igazán érdekes kompozíciót alkot, amiben a grapefruitos, tobozos élességet lágyan vajazza meg és simítja el a kókuszolaj puha egzotikussága. 

Ízében is legalább ennyire sejtelmes ez a játékosság, még véletlenül sem erőltetett a kókusz jelenléte, az csupán az egyértelmű, markáns, de nem nyomasztó komlóuralomtól hangos kortyok közepe táján sejlik fel, mintegy szerényen beleolvadva az összhatásba. Mindent egybevetve egy tetszetős újdonságként jellemezném. 

(Ratebeer link) 

Mikkeller Monks Elixir

Mikkeller Monks Elixir (10,0%): Jól ismert jellemvonásokkal örvendezteti meg tesztelőjét, melyek közül színében a mély rubinvörös reflexek csillogását, illatában a gyümölcsös maláta, gyerekrágó, és egészen sajátságos módon frissen nyírt fű édes aromája vegyül, már jó előre azt az érzetet keltve a rajongókban, hogy a Mikkeller mesterei egyszerűen nem tudnak hibázni, bármihez is fogjanak, eleve sikerre van ítélve vállalkozásuk.

Ebbéli meggyőződésünket sikeresen erősítik meg a következő percek tapasztalásai is, melynek során felfedezhetjük ízének kiteljesedését, a krémes, tejszínes maláta alapjain nyugvó, átütő alkoholérzet nélküli, mégis likőrös jegyekre épülő mogyoró, dió pirított pelyheivel megszórt aszaltgyümölcs-fantázia kivirágzását. 

A keretekhez képest a komlóra is megfelelő hangsúly helyeződik, reflektorfénybe természetesen mégis a maláta teltsége, a gabonás-gyümölcsös bársonyosság kerül. Hőfokának emelkedésével, hosszabb pihentetéssel némiképp előretör egy alkoholos fátyol is, ebből a szempontból is idézve a belga quadrupelek markáns tulajdonságait. 

Jól sikerült összeállítása ízeknek, illatoknak, kellemes hangulatoknak. 

(Ratebeer link) 

Sierra Nevada Northern Hemisphere Harvest

Sierra Nevada Northern Hemisphere Harvest (6,7%): Rézszínű ital vastag, hosszan megmaradó, kenhetően krémes habtetővel, már a szemnek is élvezet a vele való találkozás. A címke szövegének tanúsága szerint azt a főzetet tarthatjuk a kezünkben, ami az első amerikai sör volt, melynek elkészítéséhez száz százalékban frissen szedett, úgynevezett "nedves" komlót használt fel a sörfőzőmester. 

Ennek eredményeképpen egy kiegyensúlyozott, szépen fejlődő, elegáns illatokkal rendelkező, fenyőrügyes, füves-szénás, keserédes aromájú ital képe kerekedik ki egy karcsú, mikroszkopikus szemű szénsavbuborékokkal tarkított testben. Gömbölyded ízjegyei simogatják nyelvünket, üde jellege friss hozzávalók jelenlétét sejteti. Utóízében az aromás komlóé a főszerep, amely nem túl intenzív, vagy éppen karcos formában, jó modorú karakterrel hosszasan búcsúzik.

(Ratebeer link) 

Sierra Nevada Narwhal Imperial Stout

Sierra Nevada Narwhal Imperial Stout (10,2%): Éjfekete színű, átlátszatlan testére kakaó barna hab telepszik, szakaszosan előtörő illatai között mogyoró, rumos kávé aromája lengi be az étert. Az olajostól némiképp ritkább textúrájúnak tűnik első szemrevételezésre, belekóstolva azonban mennyei testesség, krémes állag bontakozik ki. Már-már szirupos jellegben öltenek testet a pörkölt maláta, kakaó és sötét csokoládé ízjegyei, selymes egymásba karolásuk intenzív összhatást produkál, melyhez az alkohol likőrös jellege szolgál nyomatékként. Egészen fantasztikus imperial stout. 

(Ratebeer link) 

Evil Twin Disco Beer

Evil Twin Disco Beer (10,5%): Mély virágméz, narancslekvár színű, szivacsos habkoronájú főzet egy félelmetes, az eddig megismert keretek közé bár beilleszthető, mégis egészen újszerű aromával, mely maga az erő és dinamizmus nazális megtestesülése. Krémesen lágy és gyümölcsösen üde, érett és virágos, egy valódi aromabomba. 

Mangó, grapefruit, papaya, szegfű és fenyőgyanta vibráló sokszínűsége ejti zavarba tapasztalóját, hogy aztán egészen új dimenziókat nyisson meg az ízlelés terén. Fehérboros szárazságáról, fanyarságáról és savas jellemvonásairól Chardonnay hordóban történő érlelésére asszociálhatunk; eleganciája megkérdőjelezhetetlen. A tanninos jelleg, a nyelvünk felületén lepelként elterülő molekulák halmazának ízhatása egyébként az idő előrehaladtával egyre inkább uralja a szőlődűlős terepet; az IPA-s jellegből adódó trópusi gyümölcsösség és a komló virágos, gyantás vonásai teszik lebilincselően összetetté a képet. 

Izgalmas alkotás, valódi dán csemege. 

(Ratebeer link) 

The Bruery Autumn Maple

The Bruery Autumn Maple (10,0%): Rendkívül elegáns küllemű üvegéből egy teaszínű, opálos testű főzet tör elő ujjnyi vastag habfedővel a tetején. Illata olyannyira komplex, hogy szinte minden egyes szimatolásnál más jegyekkel szembesülünk, melyek közül azonban a sütőtökhöz hasonlatos, és a leírás alapján yam gyökér hozzáadásával elért aromák szállnak fel először, majd kellő távolságból ebben a keretben tűnik fel némi fahéjas, süteménytésztás, sütőtök-pités jelleg, amihez közelebb hajolva csatlakozik, aztán fölénybe is kerül a belga élesztő összetéveszthetetlenül markáns, uralkodó karaktere. 

Visszafogott szánsavtartalmához telt és gömbölyded ízjegyek csatlakoznak, melyek az előzőekben leírt koordináta-rendszer mentén kelnek életre. A fahéj, vanília, szegfűbors, juharszirup egyvelege izgalmas kavalkádot alkot, melyek krémes összeolvadásának, fűszeres csípősségének kiteljesedését a belga élesztő szigorú arculata fogja vissza kissé. 

Az a fajta különlegesség, aminek fogyasztása közben egyszerre fájlaljuk a mennyiség vészes fogyatkozását és várjuk az elkövetkező kortyok adta lehetőséget izgalmas mondanivalójának megfejtésére. 

(Ratebeer link) 

Drake's Drakonic Imperial Stout

Drake's Drakonic Imperial Stout (8,75%): Gyönyörű, fekete színű köntösét napbarnított habkorona ékesíti, mely alól egy remek pörkölt malátás, kávébabos, étcsokoládés, karamellás, néhol kissé aszalt gyümölcsös aroma száll fel. Mivel imperial stoutról beszélünk, ízének jellemvonásai közül mindenképpen kiemelhető, hogy azok egy átlagosnál nagyobb mértékben szénsavas, sőt kimondottan élénk, kevéssé szirupos, közepes testben teljesednek ki. 

Mogyoró és kávé pajkos egyvelegét pörkölt maláta, hamu, faháncs súlya nehezíti a megszokott módon, és mindamellett, hogy egy rendkívül kiegyensúlyozott és voltaképpen hibátlan stout megtestesülésének lehetünk tanúi, a vehemensebb hatásokhoz szokott ízlelőbimbók talán hajlamosak lesznek könnyedebbnek titulálni ezt a főzetet annál, mint amire korábban számítani lehetett amerikai darabok által szolgáltatott példák alapján.
(Ratebeer link)

Founders Curmudgeon Old Ale

Founders Curmudgeon Old Ale (9,8%): A Founders old ale stílusban készült főzete színében borostyán, illatában szivárványszínű. Az egyik kedvenc illatszerkezetem alapjaira épül, melyben megnyugtató egyveleget alkot egy bársonyos, marcipános édesség, kevés vanília pár csepp alkohollal, intenzív vajkaramella és egy árnyalatnyi tölgyfahordós aroma sejtelmes kombinációja; a felépítményt mindenesetre az illatos komló és telt maláta alkotta váz tartja egyben. 

Visszafogott szénsavtartalmú, selymes testében cseppet sem meglepően visszaköszön az előbbi kép, ízhatás tekintetében mintegy két részre osztva az élményt, melynek első felében a malátás krémesség csemegeszerű ízjegyeket produkáló, a sziruposság határát el nem érő jellegét csodálhatjuk meg, ezt követi aztán a karcos, de tartalommal teli utóíz, melyet a komló élesítő hatásának köszönhetünk. 

Voltaképpen ez esetben is felismerni véljük egy barley wine anya és india pale ale apa házasságának gyümölcsét személyében, a két stílust egyaránt kedvelőket tehát semmiképpen nem érheti csalódás fogyasztása során. 

(Ratebeer link)

Birra del Borgo Impirial Staut

Birra del Borgo Impirial Staut (10,0%): A Birra del Borgo főzde által a római Johnny's Off License nevű italárusító hely részére készített imperial stoutot ottjártamkor ajándékozta nekem a csak szuperlatívuszokkal jellemezhető bolt vezetője, melyet ezúton is hálásan köszönök. Az ital maga egyébként 2007-ben főzetett, ezt követően pedig régóta érlelődött a bolt egy csendesebb zugában. Réteges illatok, krémes, vanlíiás-mogyorós jegyek és likőrök jelenléte jellemzi, melyek alapjául egy vaskos kávé aroma szolgál. Kissé elmosódott ízében mintha korábban összekapcsolódott komponensek kötelékeit rágta volna meg az idő vasfoga, az alapvetően pörkölt malátás és lényegében kielégítően összetett alapízhez kissé elkülönülve kapcsolódik egy enyhén kitüremkedő alkoholos ködfátyol... Összességében egy élvezhető és szerethető karakter, testességének mértéke azonban némileg talán ellenére van az érlelhetőségnek. 

(Ratebeer link) 

Green Flash Double Stout

Green Flash Double Stout (8,8%): A Green Flash főzde egyik klasszikusaként mi mást is mondhatnék erről az isteni söritalról, mint hogy egy hasonló kaliberű főzet elfogyasztásának gasztronómiai értéke egy stout-szerető sörfogyasztó számára szinte felbecsülhetetlen. Az imperial stoutok agresszivitásának terhétől megszabadítva e letisztult, mégis izgalmasan sokszínű 'black ale', vagy éppen foreign stout olyan parádéra képes, mely mentes minden nehézkességtől, és erőltetettségtől; fantasztikus egyvelege ez energiának és harmóniának. 

Egyfajta tömény csokoládéfolyamként mindazt a kakaós krémességet és kávés pörköltséget magában rejti, melyet előzetes elvárásaink körvonalaznak, lágy vonalai, könnyed eleganciája azonban anélkül tölti el megnyugvással hálás receptorainkat, hogy a lendületes, vibráló aromákat fel kellene áldoznunk a kifinomultság oltárán. 

A lágy illatok és sima ízek kedvelői számára ideális választás lehet. 

(Ratebeer link) 

Dark Horse Scotty Karate Scotch Ale

Dark Horse Scotty Karate Scotch Ale (9,75%): Élesztő-maradványoktól zavaros, sötét borostyán színű ital egy rendkívüli illatfergeteggel, melyben az olvasztott cukros, mézes-diós aromák egy nagy adag, belga stílusú élesztős keretben találnak magukra. A kelt tésztás, süteményes zamatok ezt követően is megmaradnak, ízét pedig tovább színesíti aszalt gyümölcsös, kissé likőrös, alkoholban áztatott karaktere. Figyelemre méltóan testes, mély és komplex szerkezetű, a belga quadrupelek és angol old ale-ek jellemvonásait egyaránt magán viselő főzet. 

(Ratebeer link)

Paulaner Hefe-Weissbier Naturtrüb

Paulaner Hefe-Weissbier Naturtrüb (5,5%): Tömött habja halványan opálos színű testet fed, melyből gabonás és gyümölcsös, elsősorban természetesen érett banános, enyhén vaníliás illatok szállnak alá. Íze sima, letisztult, búzasörökhöz képest mérsékelt szénsavtartalmú, kerek ízjegyekből álló, lágyan malátás és élesztős, könnyen fogyasztható jelleget kölcsönöz a sörnek. Kifogástalanul stabil, minden szakasza nemesen egyszerű és tökéletes, remekbe szabott búzasör. 

(Ratebeer link)

Clown Shoes Eagle Claw Fist

Clown Shoes Eagle Claw Fist (8,0%): Borostyán színű teste és vastag, fehér habja mögött édes, szirupos trópusi gyümölcsök illata húzódik meg, ananász-, mangó-, grapefruit koktél gyantával meglocsolt aromái szállnak fel komótosan. Masszív, karamellás maláta testén a felsorolt gyümölcsök és fenyő szolgálnak díszítőelemként, mogyorós, kekszes teltség, majd virágos-komlós zárás szolgál tökéletes ballasztként a remekül kiegyensúlyozott ízvilágban. 

(Ratebeer link)

Evil Twin Even More Jesus

Evil Twin Even More Jesus (12,0%): Az Evil Twin főzde sörei közül ez az egyszerű, mégis megkapó, feliratos címkével rendelkező ital volt az első, amit alkalmam nyílt megkóstolni. Van valami az Evil Twin üvegeinek dizájnjában, ami ügyesen képes tolmácsolni a benne lakozó tartalmat; annak ellenére, hogy talán nem a legfantáziadúsabb alkotások közül valók, a képi anyagok hangulata igen sokat sejtetően mutat a várható ízvilág irányába. 

A karaktert tehát így üvegen keresztül is hozzám közel állónak éreztem, mely meggyőződésemben tovább erősített az az egymásra halmozott, masszív lábakon álló fekete aromafergeteg, amely fátyolszerű, ragacsos spirálként jut el szagló receptorainkhoz. Sűrű, olajosan krémes állaga megnyugtatóan kellemes környezetet biztosít annak a fenevadnak, ami belekóstolva támad fel hosszú álmából. 

Kakaóbablé porcukorral meghintve, némi vaníliával és karamellel ízesítve a lehető legösszetettebb és intelligensen strukturált karakterrel... Csodálatos ízorgia. Nem hiába örvend széleskörű és elismerő figyelemnek a nemzetközi közönség részéről. 

(Ratebeer link)

Mikkeller Beer Geek Vanilla Shake

Mikkeller Beer Geek Vanilla Shake (13,0%): Be kell, hogy valljam, a szirupszerű, motorolaj-stoutok mostanra a kedvenc szereplőimmé váltak a sörpaletta színes világában, és jelen típusról mindezt már akkor sejteni véltem, mikor leemeltem a polcról egy elképesztően felszerelkezett római sörboltban. 

A kupakjától megszabadítva a benne lakozó aromák vad rohanásba kezdenek széthintve a levegőben bársonyos vanília, erős étcsokoládé és platónyi kávébab illatát. Ilyen masszív jegyekkel ritkán találkozhatunk, ezért élvezzük ki jól a pillanatot. Szinte harapható tőlük a levegő, tapintható a jelenlétük az éterben. 

Amennyiben ezt követően egy olajos, krémes textúrájú, elkészített kávéhoz hasonlatos, félúton mégis vaníliaturmixba váltó, desszertszerű hatásra számítunk, nem járunk messze az igazságtól. Ahhoz csupán annyi tartozik még, amit a selymes fűszerezettség az imént felvázolt kombinációhoz hozzátesz... Varázslatos harmónia, szűnni nem akaró intenzitás, ámulatba ejtően bársonyos összhatás. 

Az egyik legjobb sör, amit valaha ittam, viszont annak, aki idegenkedik a kellőképpen kifinomult és elegáns szerkezetben megvalósuló, ámbár tagadhatatlanul édes ízektől, semmi esetre sem lesz a szíve csücske. Bár ez a mondat egy ilyen kaliberű sör vonatkozásában még így leírva is szentségtörésnek hangzik... 

(Ratebeer link)

Dogfish Head Raison D'Étre

Dogfish Head Raison D'Étre (8,0%): A Dogfish Head újabb gyöngyszemének mély mahagóni színe belga quadrupelek illatát idézi, voltaképpen egy igazi piknikkosár kandiscukros fügével, mazsolával, kékszőlővel és keksszel. Az előbbiek folyékony kivitele is igen megnyerő, a keret pedig, melyben testet ölt a komponensek szövetsége, elképesztően sima, krémes és árnyalt. Maláta, barnacukor, csonthéjas termések és túlérett banános ízek egyvelege, melyek olyannyira elegánsan simulnak össze egy likőrös halmazba, hogy egy cseppet sem tűnik émelyítőnek, eltúlzottnak a végeredmény. 

Valódi specialitás, ami magán hordozza a vörösborok jellemvonásait is, összességében azonban mégis a belga erős ale-ek családjába tartozik, a műfajteremtő darabok némelyikétől egy fokkal talán még kifinomultabb karakterrel. 

(Ratebeer link)

Amager Hr. Frederiksen

Amager Hr. Frederiksen (10,5%): Az Amager sörfőzde zászlóshajójaként ismert főzet, mely a sörközpontú oldalak pontszámai alapján hazája mezőnyében igen előkelő helyet foglal el, de illusztris vendégnek számít bármilyen nemzetiségű sörkedvelő nyelőcsövén. Kiadós, zömök aromák szállíingóznak komótosan, kávé és étcsokoládé fenséges és masszív illatát hordozva magukon. Testes, karakteres ízvilágát az előzőekben felsorolt komponenseken kívül karamella, pörkölt aromák tömkelege, elegánsan krémes zamatok alkotják az alkohol behemót érzete nélkül. A szívemnek oly kedves amerikai típusú imperial stout ízhatását produkálja, mely számomra a típus alfája és omegája, annak azonban egy lágyabb, kevésbé vad változatát nyújtja. Királyi ízek egyvelege...

(Ratebeer link) 

Brewfist Spaceman

Brewfist Spaceman (7,0%): Átütő illatokkal indít, erdei bogyós, gyantás aromák hívogatnak kóstolásra, amit végül mangós, déli gyümölcsös zamatokkal hálálnak meg. Telt ízű, a száj minden egyes szegletét betöltő karakter, mely egyébként nem túl vad, vagy elementáris erejű, inkább lenyűgözően elegáns, kifinomult ízharmóniát eredményező jellegű. Elismerésre méltó olasz india pale ale. 

(Ratebeer link)