Westbrook Mexican Cake Imperial Stout (10,5%): Évfordulós sörök. Ha a szerencse úgy hozta, egyet-kettőt magam is kipróbálhattam közülük. Némely esetben a főzőmesterek az ünnepi mondanivalót az extremitások talaján kívánták megformálni, máskor inkább a kiforrott, hagyományosabb módon, mégis művészien megkomponált szerkezet adta az emlékezetes darabok kivételességét. A Westbrook Mexican Cake-je esetében inkább az előbbi példa érvényesül, amikor is a hangulat megteremtését a kakaó-, és vaníliabab, fahéj és habanero paprika jelenlétére bízta a dél-karolinai főzőbrigád.
A komponensek szinte megkívánják, hogy olyan testben lakozzanak, mint amilyen ezé a főzeté: bársonyosan siklik a pohárba a kávészínű szerkezet, olajos lenyomatokat hagyva annak falán. Piszkosan szikrázó illatai vad mulatozásba kezdenek, mézes-kakaós-vaníliás töltények durrognak, pikantériája a levegőt is átjárja. A cseppnyi füstösség, melyet a paprika élénk karaktere biztosít, vészjóslóan borul a tivornyázó aromavilágra, innen már csak egy pár pillanat és kiderül, hogyan valósul meg mindez az ízek koordináta-rendszerében.
Füstösen szilvás, alkoholban ázott fügés, koncentrált aszalványos nyitánya igen intenzív, a szánkban megtartva a vanília is csatlakozik a maga dimenzióival, szinte tapintható a jelenléte, majd lassan megérezve, hogy valami durvábbnak kell történnie ennél, lenyelve tör belőle elő a csípős mondandó, immár az iménti ízjegyekkel keveredve, a szájzugunkat felperzselő módon éled fel a füstös hamu alól a tűz.
Pár korty után úgy véljük, a 0,65 literes kiszerelés nem a megfelelő keret egy efféle élmény pozitív kicsengésének megőrzéséhez, s idővel mintha szétesni látszana a szerkezet a más síkokon mozgó fahéjas, vaníliás és paprikás rétegek elcsúszása okán. Később azonban valahogy összeáll, kisimul, megnyugszik a vad folyam, és a csípős hangvétel bár nem csitul, elfogadhatóvá válik a toleránsabb ízlésűek számára. Egyszerre talán kicsit sok, azonban ha megfelelő hangulatban kapja el az embert, mindvégig rabul tudja ejteni.
