De Molen Cuvée #3

De Molen Cuvée #3 (11,4%): Varázslatos imperial stouttal örvendeztet a De Molen a Cuvée #3 személyében, nem akármilyen főzet ez, ugyanis többféle hordóérlelt remekmű elegye az egyedi formátumú ital. Miután a feltüntetett szavatossági időtartam megjelölésére vetünk egy pillantást, már nagyjából sejtjük, miféle mélységek várnak ránk az elkövetkezendő percekben, egyszersmind lelkiismeretünkkel is szembe kell néznünk, amiért mohóságunk következtében a 2040-ig eltartható főzetet idejekorán meg óhajtottuk ízlelni. 

A kólaszínű test elegáns könnyedséggel suhan ki a palackból, meglepő módon visszafogottnak tűnik az ital súlya. Elég azonban egy szippantás, hogy az aromákkal szembesülve hatalmába kerítsen minket az a vaskos és szövevényes illatszerkezet, amely a legbrutálisabb imperial stoutok sajátja. Faháncs, fahordó, alkoholban ázott faforgács elemi erejű illata töri az utat a kávés, csokoládés görgeteg előtt, melyeket azonban a diós sütemények vaskos, jól kivehető aromája hajt előre. Az érett, cseresznyés-diós jegyek szinte kicsattannak a levegőben, ez a kompozíció már önmagában megér egy misét, a testességre vonatkozó kételyeinket pedig rögvest eloszlatja. 

Az ekkora formátumú aromák csakis nagy kaliberű italhoz párosulhatnak. Nincs ez másként ebben az esetben sem, a lehető legsúlyosabb zamatok fogadnak minket hamarosan; a krémes, csokoládés, desszertszerű jegyekhez enyhe tőzeges, orvosságos whiskys, semmiképpen nem finomkodó rumos hangulatok társulnak, mindez egy bársonyosan lágy, kirobbanóan telt, alkoholok pazar versenyfutásától villódzó szerkezetben. Az egyetlen negatív benyomást természetesen a túlságosan korai elfogyasztás keltette érzések okozták, mely nyilvánvalóan korántsem az ital nemlétező hibáit, semmint fogyasztója hiányosságait tükrözik, az ugyanis egyenesen elképzelhetetlennek tűnik, mire lenne képes ez a sör pár évtized múlva. 

(Ratebeer link) 

Hoppin’ Frog DORIS The Destroyer

Hoppin’ Frog DORIS The Destroyer (10,5%): Tökéletesen fekete, olajos, halk léptű főzet kerül elő az üvegből, barna habot produkálva, mely rögvest tova is tűnik. A kinézete semmihez nem fogható, talán csak a legjobb imperial stoutok külleméhez, valóban minden igényt kielégít, csakis a legjobbat sejteti. Tömör, vaskos illatok, pörkölt maláta, étcsokoládé és kávé, hamu és faháncs, meggymagos-marcipános vonulatok vágnak orrba minket. 
Karaktere a végletekig kiforrott, kirobbanóan telt, izgalmas és kikezdhetetlen szerkezetű. A markáns, malátás alapokon pörkölt, füstös hangulatok telepszenek meg, majd a konstrukció egyre csak nő, terebélyesedik, kávélikőrös jegyekkel vegyül, étcsokoládés bársonyossággal, kakaós lágysággal keveredik, miközben egyre mélyebbé is válik a szerkezet. A végszó pedig tovább nyújtja az élvezeteket, a komló hosszan tartó, hamus, fekete keserűsége másodpercekig uralja a terepet az utóízében. 
Remekbe szabott főzet, akárcsak Boris nevű testvére, itt azonban a komlós zárás adta karakter speciális jelleggel ruházza fel a nagyvérű imperial stoutot. 

(Ratebeer link) 

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel (Cognac Edition)

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel (Cognac Edition) (10,9%): Már amennyire egy konyakos hordóban érlelt imperial stout klasszikusnak tekinthető, olyannyira illik ez a jelző a Beer Geek Brunch Weasel Cognac Edition-re. Olajos textúra, sima futású, szurokfekete test egy villanásnyi kakaóbarna habbal, nem okoz túl nagy meglepetést. 

Likőrös, konyakos elemek, medvecukros, malátafergeteges aromák, majd lágy, ideális szénsavkeretbe ágyazott kávés, sötét mondanivalójú étcsokoládés ízek következnek. Nagy formátumú, kissé füstös és paprikásan pikáns kortyok, melyek száraz lecsengéssel búcsúznak, nem feltétlenül az észveszejtő hangulatok, inkább a megfontolt, elegáns és letisztult jegyek hordozói. 

(Ratebeer link)