De Molen Moord & Brand Rum Barrel Aged

De Molen Moord & Brand Rum Barrel Aged (10,8%): Az az állítás, hogy a De Molen mesterei tagadhatatlanul értenek a hordóérleléssel cifrázott vehemens imperial stoutok előállításához, már korábban sem volt minden alapot nélkülöző a számomra, ez a példány azonban a lehető legékesebb példája annak, ahogyan két különböző ital mesterien olvad egy testbe. Az étcsokoládéba mártott rumos kakaómassza egészen új értelmet nyer e főzet által, bármely oldalról közelítjük is meg azt. 

Soha nem tapasztalt aroma szabadul fel egy sörös palackból, ennél elemibb rum illatot talán csak maga a rum képes kiadni, ha igaz... Az olajos és szirupszerű testnek lényegében már a látványa is bódító, a ragacsos öntet csípős alkohollal társul, a lehető legveszedelmesebb kombináció, amit egy imperial stout produkálni tud. Márpedig aki ezeknek az ízeknek a szeretője, könnyedén helyezheti ezt a főzetet a klasszisok táborába. 
Hangos és tolakodó ízek, édes füstösség, rumos kávé négy cukorral, az aromák parádéja... Ennek ellenére nem fordul át giccsesbe, vagy ha mégis, művészien csinálja. Mindaz, amit az ember egy De Molen-különlegességtől elvárhat, megvan ebben a főzetben. Az pedig, amire nem számítanánk, szintén megtalálható benne... 

(Ratebeer link) 

Emelisse Espresso Stout

Emelisse Espresso Stout (9,5%): Egy espresso stout esetében talán nem tűnik túl vakmerő vállalkozásnak határozott elvárásokat támasztani a főzettel szemben, már amennyiben annak általunk elképzelt masszív szerkezetét, robusztus felépítését, kőolajszerű testességét kívánjuk vendégül látni ízlelőbimbóinkon. Nyilván a kávé megjelenési formáinak minden egyes eshetőségére fel vagyunk készülve a kóstolás pillanatait megelőzően, az általunk nagylelkűen előirányzott útvonalhoz képest azonban már a kitöltést követően jelentős eltérést tapasztalhatunk. 

A hasonló tulajdonságokkal felvértezett főzetekhez viszonyítva meglehetősen vékonynak tűnő test mindezek ellenére egyre markánsabb illatokat áraszt: karamella, étcsokoládé, könnyed pirítottság, bőr és gyümölcs-aszalványok kórusa tölti be a teret. A vizuális élmény keltette kételyt hamar feloldja ízének teljessége, melyben lényegében megvan minden, amit egy efféle típusú sörtől elvárhat az ember. 

Olajos textúrája gyengéd hálóként terül el a komponensek masszív súlya alatt, melyek között leginkább a sötét tónusú aromák diadalmaskodnak; az étcsokoládé, a kávészemek pörkölt karaktere, a keserédes, hosszan elnyúló ízek komor játéka... 

Szívet melengető hangvétellel zárul az előadás, mely amellett, hogy igen fajsúlyos mondanivalót tartalmaz, egyszersmind könnyen emészthetőnek tűnő, amolyan csendes gyilkos karakterű. 

(Ratebeer link) 

Nøgne Ø Imperial Stout

Nøgne Ø Imperial Stout (9,0%): Hosszú idő elteltét követően az első imperial stout, melyre sikerült rátennem a kezem, ami már csak azért is elszomorító, mivel a kedvenc típusomról van szó. Azt hiszem, az ismételt ráhangolódáshoz ennél jobbat nem is igen választhattam volna. Üdvözlendő az is, hogy egy eddig még ki nem próbált főzde egyik mannájáról van szó, amit éppen ezért még a melegebb idő beköszönte előtt igyekeztem is minél hamarabb letesztelni (a kóstolás 2014-ben történt). 

Az amerikai imperial stoutok holdudvarában egyre megbecsültebb helyet foglalnak el nálam a skandináv térség alkotásai is, hála a dán Mikkeller-féle vonulat áldásos hatásának, mely alapján elmondhatom, hogy ezekre a főzetekre egyre inkább, mint etalonra tekintek. A mostani norvég darab iránti, előző logikából kiinduló bizakodásom azonban majdhogynem a szükségtelennel lesz egyenlő, ha vetek egy pillantást a sörrajongók szavazatai által kialakított elhelyezkedésére a stílus képviselői között. 

Az illatok, melyek ezután következnek, végleg eldöntik a kérdést, miután büszkén hirdetik: a műfaj egyik ékkövével állunk szemben. Ódon, mégis elegáns aromák ezek, fás és olvasztott étcsokoládés, kávés és pillecukros hangulatok adnak találkozót egymásnak. Bársonyos, krémesen lágy kortyai simogatóan hatnak, letaglózó erejéről bizsergető, lélekmelengető hatása tesz tanúbizonyságot. Amolyan palackból szabadult szellemként éli meg az elkövetkezendő perceket, kegyeinkért küzdve, minden porcikájával a kedvünkben járva, mégis a leghalványabb kételyt sem ébresztve bennünk annak tekintetében, hogy ki is az úr ez idő alatt. 

(Ratebeer link)