2014 augusztusában történt, hogy alkalmam volt eljutni a legtöbb sörszerető pályafutása megkerülhetetlen állomásának számító belga sörök hazájába. Utamat természetesen mesés dubbelek, tripelek, quadrupelek szegélyezték, egy-két legendásnak számító helyen pedig pár perces kitérőként nemzetközi vizekre eveztem a belga folyamban történő fürdőzés utáni megpihenés jegyében. Ezekről a főzetekről ejtek pár szót az alábbi sorokban.
Üveges sörök
St. Bernardus Tripel (8,0%): Fátyolos színe édes malátás, s egyszerre fanyar, citrusos illatokat rejt. Vibráló ízeit a gabonásan telt malátás alapokon kiteljesedő élesztős, citromfüves, pikánsan alkoholos és határozottan kesernyés szálak hímzik ki. Egyfajta középmérték a tripelek világában, legalábbis számomra, amennyiben a szimplán tökéletes és a szerényen izgalmas tengelyek alkotta koordináta-rendszerben szemlélődünk.
St. Feuillien Brune (8,5%): Ánizsos karakterű, kissé likőrös beütésű illatai egy rendkívül savas, szinte már csípősen élénk főzetet takarnak, melynek stílusjegyei között az édesgyökérszerű zamatok, medvecukros jelleg és egy nagy adag, mazsolásan malátás karakter érhető tetten. Jómagam a nyugodtabb dubbelekért jobban odavagyok, bár a főzet vadsággal teli jelleme is elismerésre méltó értékeket rejt.
De la Senne Jambe-de-Bois (8,0%): Élettel teli aromák, opálos küllem, az élesztős-gabonás iskolák legelemibb tanításait magán hordozó főzet. Igen vehemens, fűszeres és pezsgő jellegű sör, szimpatikus egyensúlyban tálalva azokat a komponenseket, amik egy ehhez fogható italt arra predesztinálnak, hogy kifogástalan tripel legyen.
Struise St. Amatus - Oostvleteren 12 (10,5%): Cappuccino habja alatt mahagóni színéhez vörösboros, kávés és mazsolás illatok társulnak. Telt jegyei tonnás súllyal nehezednek a nyelvünkre, egy igazi íztemplomot jelenítve meg, melynek klasszisa halandók számára szinte befogadhatatlanul összetett. Selymes kortyait diós likőrösség szegélyezi, barnacukros malátaszirup indul meg magasztos útjára. Utóíze egyenes folytatása az élményeknek, maximálisan összhangban van az egész kompozíció. Kiváló ital, a csend ízei ezek...
Dupont Avec les Bons Voeux (9,5%): Bár azt nem állítanám, hogy a tripel, mint stílus áll hozzám a legközelebb az összes típus közül, ez a darab teljes mértékben levett a lábamról tökéletességének bájával. Méz színben pompázik, krémes habot gerjeszt, fenséges szegfűszeges, vaníliás illatokkal ajándékoz meg gabonás aromája; igazán karakteres, valóban lenyűgöző megtestesülése egy már unalomig ismert stílusnak. Bár csípősen élénk, pezsgően szénsavas, nem túl terpeszkedő, szerethető a karakter, amely teret enged az élesztő cifrázta, selymesen malátás, tejszínesen krémes ízvilágnak. Számomra ilyen a tökéletes tripel.
Stillwater of Love & Regret (7,2%): Karamellszínű főzetünk klasszikusan elegáns grafikával megáldott címkéjű üvegből érkezik a pohárba, majd ugyanilyen stílusú megjelenésével ejti ámulatba gyanútlan fogyasztóját, még azelőtt, hogy varázslatos illatait felfedné. Vadvirágok, vadon termő gyümölcsök, kökény, borsmenta, kamilla, levendula aromája fogad minket, mely utóbbiak jelenléte éppen azért olyan valóságos, mert személyükben a főzet valódi ízesítőit üdvözölhetjük. Ehhez csatlakozik aztán egy élesztős lepel, hogy némileg árnyalja az amúgy sem fakó összképet; kész remekmű az illatszerkezet, nincs mit szépíteni. Egészen visszafogott szénsavtartalma épp csak egy leheletnyit élénkíti meg az illatok által megfestett ízkompozíciót, amiben bámulatos módon elevenedik meg a kamilla, levendula virágos íze egy almás, diós, fahéjas, karácsonyi fűszeres keretben. A belga sajátosságokról nem is beszélve, melyek a mélységét adják a főzetnek. Bravúros újragondolása ez egy klasszikus stílusnak.
Vicaris Generaal (8,8%): Ezerféle színben tündöklő illatai között leginkább a kékszőlő, szilva, mazsola, rumos dió, sült gesztenye aromája az, amit a krémes habpaplan alól a rendelkezésünkre bocsát. Mustos, borszerű jegyek, amikkel az ízlelés során is találkozhatunk. Krémes állagú, testes, ideális szénsavtartalmú ital, ízei között a likőrös, aszalt gyümölcsös, harapható élesztős alapvetésekkel, pirított karácsonyi nyalánkságok képeivel. Nagyszerű dubbel, a kategóriában véleményem szerint mindenképpen top 10-es alkotás.
Troubadour Obscura (8,5%): Tejszínes krémhab, presszókávés, diós illatok, selymes állagú, csordultig telt test. Egy belgian strong ale, dubbel és imperial stout határán bravúrosan egyensúlyozó főzet azok rumos diós, mazsolás, étcsokoládés hangulataival. Gazdagsága valósággal gyönyörködtető.
Verhaeghe Duchesse De Bourgogne (6,2%): A legszárazabb pezsgők, almaecet és must aromája; előjelei egy igazi fanyar élménynek. Szájat összehúzóan savanyú, ecetes jellegű ale, erjedt és élénk ízei minden egyes szegletet betöltenek. Éretlen gyümölcsök karaktere húzódik meg minden egyes korty mögött, pezsgő jellege még inkább felerősíti a fanyar vonásokat. A végletek itala, valakinek vagy ízlik, vagy nem, de semmiképpen nem hagy minket benyomásmentesen. Egy újabb strigula a sour ale-ek szereplőinek számához.
Maui Brewing Sobrehumano Palena’ole (6,0%): Karamellszínű főzet, két gyártó együttműködésének gyümölcse a szó legszorosabb értelmében is, amennyiben a felhasznált alapanyagokat tekintjük. Azok ugyanis michigani meggy és hawaii passiógyümölcs képében jelentkeznek. Savanykás illatokat hordoz, üde, egyben igen mély, érett aromák. Komlóval kevert meggy és alma, savas gyümölcsök zamatai rajzolódnak ki, majd egy szép adag virágos jelleg ölt testet ízében; meglehetősen komplex jelenség. Frissítő, laktató, könnyed nyári desszerthez fogható főzet.
Struise Westoek XX (8,0%): Marcipános, mazsolás illatokba burkolózik, krémes és kissé fanyar kezdéssel indít. Számomra ideális mértékben szénsavas, illetve pont, hogy a nélküli, íze pedig erjedt hangulatokkal teli, éretlen gyümölcsös, édes malátás, mandulás-marcipános; összetetten finom.
Grottenbier Bruin (6,7%): Az utánozhatatlan rágógumis aromák után hasonlóan csintalan zamatokkal tölti el kóstolóját; az élénkebb fajtából való, így élesebb változatban tűnnek fel a mazsolás, kenyérhéjas, szögletesen malátás árnyalatok a dubbelek egy vibrálóbb, mégis kiegyensúlyozott változatát nyújtva.
Troubadour Westkust (9,2%): Csak dicsérni tudom ezt a főzdét, a korábban kóstolt két sörről is ódákat zengenék, s ez a típus, ha lehet, még kevésbé okoz meglepetést ízét illetően. A komlóra épülő, angolszász stílust nagyszerűen képviseli, egyszersmind tagadhatatlanul belga alkotás. Quadrupeles aromái nagyszerűen hordozzák magukon a marcipános, gyantás, túlérett gyümölcsök, füge és mazsola illatait. Speciális és rendkívüli módon szerethető black ipa, melynek íze tartalmas, likőrben úszó aszalt gyümölcsök, tűlevelű komló vonalait viseli, élesztőtől duzzadó kortyai kirobbanóan teltek. Marcipános lágyságát egy szigorú komlós zárás tereli más irányba, feledhetetlen élménnyel gazdagítva fogyasztóját.
Struise Pannepot Reserva 2009 (10,0%): Sötétbarna teste fölött csinos bézs színű habköntös húzódik, csodás külleme magával ragadó. Időnk azonban alig van csodálkozni, illatai ugyanis hamarosan még magasabbra teszik a mércét. Lenyűgöző aromáira számíthatunk ugyan, mégsem lehetünk felkészülve egy ehhez hasonló kavalkádra: cseresznyebefőtt, rumos meggy, csokoládéjégkrém, tölgyfás füstösség; maga a csoda... Ezt követően pedig már nincs megállás; tejszínes alapokon csúsznak a fűszeres kávés, konyakmeggyes, krémes süteményes zamatok, likőrös fürdőt vesznek a vaníliás-kókuszos ízjegyek, majd egy perzselő zárás pecsételi meg az összbenyomást. Ez utóbbi persze nem az alkoholfok testet öltésére értendő, mert az teljesen beleolvad a környezetbe, szinte észrevétlen marad. A Struise ezt egyébként is mesterfokon űzi. Ezt a főzetet lényegében bármely típus királyának kikiálthatnám, ez esetben legyen a 'belgian strong ale' kategória mindenkori dobogósa.
Csapolt sörök
High Water Hop Logic: Imperial IPA a javából, annak minden vad eleganciájával, megnyerő stílusával, utánozhatatlanul amerikai jellegével. Selymesen csúszik, bársonyos kortyaiban gömbölyű, gyantás ízjegyek keverednek trópusi gyümölcsök zamataival, mindezt igen letisztult csomagolásban tálalva. A keserűség foka nem uralkodik el, az ízletes aromáké a főszerep, melyek kirobbanóan teltek, izgalmasan sokszínűek.
Dupont Monk’s Stout: Pörkölt maláta sugárzik illatából, száraz ízei pedig tovább nyújtják a pirított benyomásokat, melyekhez aztán egy óvatos kékszőlős, mazsolás árnyalat is csatlakozik idővel. Érdekes, hogy a belga jelleg szinte teljes mértékben felülíródik az egyébként minden tekintetben kiváló italban.
Troubadour Magma: Igazi meglepetéssel szolgál már az illata is, az ugyanis a legkarakteresebb amerikai ipákat idézi gyantás hangjaival, zömök és kerek aromáival. Szirupos íze ugyancsak magával ragadóan tengerentúli, őszibarack kompótos, trópusi gyümölcs-koktélos zamatai mézédesen terjednek szét a szánkban. Egy árnyalatnyi élesztős lepel alatt teljesedik ki a műalkotás, melyből a markáns, ám üde kesernyésség sem maradhat el zárásképpen.
Hornbeer Caribbean Rumstout: Sóskávé illata, rumos étcsokoládé aromája szökik a légtérbe a kakaó-barna habpaplan alól, ízében pedig visszaköszön a rum csípős éle, ami a földes, kávébabos kesernyésséget öleli körül. Megnyerő kompozíció, remek dán imperial stout.
Maredsous 8: Vörösesbarna színe fölött pihe-puha habfödő csücsül, míg aromája a jól bevált fügés, mazsolás, belga élesztős jegyeket ontja. Parányi buborékokkal alaposan teletűzdelt teste összességében közepes teltségű, azt a szénsavmolekulák könnyítik ki leginkább. Ízében ugyancsak ismerős zamatokat üdvözölhetünk, malátás-élesztős központúság köré szilva, mazsola, barnakenyér és karamell karaktere rétegződik. Mérsékelt vérű, a belga sörök iránti tisztelet nélkül azt mondhatnánk, hogy szinte unalmasan kifinomult alkotás, amely azonban pont azokra a pillanatokra nyújt remek megoldást, amikor meglepetésektől mentes, klasszikus ízekkel szeretnénk találkozni.
