Meantime Chocolate Porter

Meantime Chocolate Porter (6,5%): Arisztokratikus küllem, lágy illat, letisztult, kifinomult, klasszikus íz. Szerencsére azonban nem vagyok kötve a karakterszámhoz, és marketingmenedzser sem szorít fegyvert a tarkómhoz e sorok írása közben, így a címszavakat tartalommal megtöltve kezdetnek talán írhatnék a nyilvánvaló komponensek, mint a finomra őrölt, porcukros kakaópor, majd meglepően puha étcsokoládé, folyékony vanília, krémes maláta jelenlétéről, mely összetevők egy gömbölyű és olvadós szénsavmolekulákkal megszellőztetett, mértani pontossággal beállított testben foglalják el helyüket. 

Ha hasonlítgatni szeretném, megemlíthetném továbbá a Double Chocolate Stout nevét, melynek újdonság erejével ható, és lényegében ennek eredményeképpen előálló ízesített sör jellegét e főzetben már felülírja egy klasszikushoz közelítő ital képe egy cseppnyi pikantériával megbolondítva. Ez utóbbit természetesen itt is a valódi csokoládé jelenléte jelenti, melynek eredményeképpen rögtön a visszafogott desszertsörök, mint szubjektív kategória egyik legelegánsabb képviselőjével találjuk magunkat szemben. 

(Ratebeer link) 

Struise Black Damnation III - Black Mes

Struise Black Damnation III - Black Mes (13,0%): A sör háttértörténetéről annyit, hogy a Black Damnation IV-hez hasonlóan a fantasztikus Black Albert alapjaira épül ez a legendás alkotás is, melynek elkészítése során a legalább két évig érlelt royal imperial stoutot a Caol Ila gyár "The Distillers Edition" típusú whiskyjén nemesítik tovább. Ez utóbbi eljárás biztosította jellemvonások talán nem annyira kiismerhetően, de mindenképpen tetten érhetően szerepelnek mind illatában, mind ízében, a súlyos fahordós, testes vörösboros, majd markánsabb alkoholokat idéző hangulat legalábbis remekül kirajzolódik. 

Mennyei, az eddigi sörös pályafutásom során tapasztalt illatok közül a legintenzívebb aszalt gyümölcsös aromák fejlődnek fel egy süteménytöltelékes, baracklekváros, eperdzsemes díszítéssel, melyekhez szépen sorban csatlakoznak a vaníliás-kókuszos, majd egyre mélyülő konyakos, likőrös illatjegyek, mindez egy erőteljes füstös, hamuszerű, faháncsos lepelbe foglalva. Az összetett karakter kiteljesedése időben egy szemvillanás alatt következik be, izgalmas sokszínűsége mégis jól elkülöníthető, önmagukban is lebilincselő komponenseket tartalmaz. 

Pokolszínű teste elsőként egy apró szemű és sűrű szövésű, bizsergető szénsavhálóval kapaszkodik meg nyelvünkön, amiben leghamarabb túlérett cseresznye, pirosgyümölcsökből készült befőttek és trópusi aszalványok zamata akad fenn, melyek útközben egy leheletnyi alkohol befecskendezésével teljesednek ki, hogy a korty végén a főzet sötétebb arcát is megmutatva némi égett dohányszerű, fekete földes, fás jelleget öltsenek, amint egyre lejjebb és lejjebb haladnak... 

A leírt hatást vizuális síkon bézsszínű, kisujjnyi vastag habja erősíti, amint a kortyolások során a pohár falára felkapaszkodva komótosan csúszik vissza az ezerszínű test mázsás súlya által. Az idő ez esetben nem feszíti szét a művészien megkomponált egységet, leghatásosabb funkciójaként a kisimult testben felfedezhető, ízjegyeket felerősítő jellegét vélhetjük felfedezni. 

(Ratebeer link) 

Harviestoun Ola Dubh 30 Special Reserve

Harviestoun Ola Dubh 30 Special Reserve (8,0%): A Harviestoun főzde Old Engine Oil nevű főzetének alapjaira épülő, Highland Park Whisky érleléséhez használt hordók sajátosságaival átitatott darabokat felvonultató Ola Dubh sorozatának csupán egy árnyalattal hétköznapibb tagjához korábban már volt szerencsém. A 18 éves whisky lakhelyeként szolgáló tölgyfahordót jelen esetben 30 évesre cserélték, így növelve a visítóan elegáns Ola Dubh 30 exkluzivitását. 

Azzal, hogy az előzmények fényében a whisky-szerű jellemvonások visszaköszönnek a sörben, lényegében semmit nem mondtam. Biztosan vannak, akik mind illatában, mind ízében közelebb állónak érzik ahhoz a típushoz típushoz, mint különleges söritalhoz. Jómagam - nem lévén nagy whisky-fogyasztó - természetesen ragaszkodnék inkább a sörspecialitásként történő besorolásához, az előzőek viszont kellő mértékben illusztrálják azt, mennyire szükségtelen a sör lényegi elemeit latolgatni. 

Illata nagymértékben hasonlít az Ola Dubh 18-ra, a több fázisban felépülő pörkölt magvas, égetett péksüteményes, hamus ösvényt sós aszalt szilva nyomai szegélyezik, mígnem elérkezünk egy vaníliás, acetonosan alkoholos, vérbeli whisky aromához. A kortyok pályája már nem írható le ennyire összetetten, kezdetben kissé üres, voltaképpen szénsav nélküli, majd egy fokozatosan élesedő, pörkölt malátás, diós-vaníliás ízvilág lép a színre, hogy utóízében az érett, tölgyfahordós, nemesen alkoholos, nagyfokúan whiskys hangulat áradjon szét. 

Lebilincselő jelenség, amint a vártnál talán kevésbé, csupán közepesen testes, kólához hasonlatos színű és átlátszóságú ital a kóstolás során meglepetésszerűen komplex, olajos és krémes ízjegyeit is feltárja, összességében egy csavaros, összetéveszthetetlen és semmiképpen nem felejthető karaktert alkotva. 

(Ratebeer link)