Mikkeller Black (18,1%): Vérbeli imperial stout-illata van, földes, erősen pörkölt kávés jellegzetességeket csillant meg egy leheletnyi édességgel megfűszerezve, melyek a meglepően tartós habpaplan alól kandikálnak ki. Érezhető még egy kevés gyógynövényes aroma is, valamint egy vékony alkoholos fátyol, összességében egy tömény masszivitás az, amit az illata produkál.
Íze olyannyira továbbviszi ezt a robusztus karaktert, hogy minden egyes korty gránátként robban szét a szánkban. Incselkedő édességgel nyit, kellemes és sima, visszafogottan szénsavas test körvonalazódik, melyek aztán átadják helyüket egy gyógynövényes élű, sáros és karcos jellegnek, amit egy már-már epésen keserű végíz ural, mely ellentmondást nem tűrően, ordítva közeledik, hogy aztán elmosson minden, addig érezhető jellemvonást. Az alkohol természetesen ott trónol minden egyes szegletében az italnak, de nem olyan mértékben, mint az várható lenne egy 18%-os sör esetén.
Izgalmas, jól összerakott alkotás, de nyilvánvalóan nem egy mindennapi fogyasztásra javasolt főzet ez.
Íze olyannyira továbbviszi ezt a robusztus karaktert, hogy minden egyes korty gránátként robban szét a szánkban. Incselkedő édességgel nyit, kellemes és sima, visszafogottan szénsavas test körvonalazódik, melyek aztán átadják helyüket egy gyógynövényes élű, sáros és karcos jellegnek, amit egy már-már epésen keserű végíz ural, mely ellentmondást nem tűrően, ordítva közeledik, hogy aztán elmosson minden, addig érezhető jellemvonást. Az alkohol természetesen ott trónol minden egyes szegletében az italnak, de nem olyan mértékben, mint az várható lenne egy 18%-os sör esetén.
Izgalmas, jól összerakott alkotás, de nyilvánvalóan nem egy mindennapi fogyasztásra javasolt főzet ez.
