Mikkeller/Three Floyds Boogoop

Mikkeller/Three Floyds Boogoop (10,4%): Igazi csemegeként tartottam számon a már hetek óta kényszerpályán álló szállítmány egy igen különleges darabját, a dán Mikkeller és az amerikai Three Floyds koprodukciójaként létrejött Boogoop nevű főzetet, mely egyfajta kuriózumként a hajdinaborok családjába sorolható be. Az ehhez a megállapításhoz - hozzám hasonlóan - nem eléggé szakavatott érzékszervek elsőként egy imperial IPA kedvező tulajdonságait vélnék felfedezni mind illatában, mind ízében, narancsos-rezes színe pedig ugyancsak egy testesebb IPA sajátosságait hordozza magán egy faragható habkölteménnyel életre hívva. 

Gyömölcsecetes savanykássággal kevert mézes, karamelles-kekszes aromák hívogatnak intenzív, virágos akác illatukkal, amihez nem kevésbé szimpatikus, ám annál intenzívebb, fehérszőlős, már-már boros, süteményes édességgel vegyülő zamatok csatlakoznak. Igen kiegyensúlyozott komponensek harmóniájának lehetünk tanúi, melyeket mintegy kihangsúlyozva, 80 IBU-val vágtáz előre a komló harapós, ezerszínű árnyalata, hogy némi tekintélyt szerezzen a mindaddig bájosan terpeszkedő kavalkádnak: rabul ejtő alkotás. 

A két főzde együttműködésének gyümölcsei a barley wine típus mentén helyezkednek el, a felhasznált gabona fajtájától függően beszélhetünk még egyébként rizsborról, búzaborról, rozsborról, vagy akár zabborról is a főzdék kínálatából. 

(Ratebeer link) 

Brewdog Dogma

Brewdog Dogma (7,8%): Így utólag el kell ismernem, elég nagy hibát követtem el, amikor egy ilyen sokat ígérő sör felnyitásának is a megfázásból történő kilábalás előtt, voltaképpen a sörkóstolás esetén legalábbis erősen javallott szaglás és ízlelés képességétől némiképp megfosztva vágtam neki. Egy-egy szerencsésebb pillanatban sikerült ugyan elcsípnem egy kakaóbabos, tiramisus fuvallatot, összességében azonban a fantáziámra hagyatkoztam a belőle áradó illatok intenzitásának felmérésénél. 

Ízében természetesen a méz és némi teás, enyhén savanykás és halványan kólás jellegen kívül nem sikerült kivennem a különleges összetevők jelenlétét, mely azonban nem jelenti azt, hogy a betegség hiányában tűélesen visszaköszönt volna mondjuk a mák és kóladió emlékképe, már csak azért sem, mert ez utóbbinak az ízét illetően könnyen átverhető lennék az érzékszerveim által, gondolva itt a tapasztalataim teljes hiányára e téren. Ettől függetlenül azonban könnyedén behelyettesíthetőek a képbe, mert az még ilyen hátrányból indulva is kiderült, mennyire összetett és izgalmas jelenség formálódna ki végül, ha a feltételek adottak lennének hozzá. Telt és gazdag malátás alapok egy kevés mézzel megbolondítva, valamint egy fűszeres csavar a tetején, ami remekül nyitva hagyja a lehetőségek kapuját, így azt kell mondanom, hogy egyszer még mindenképpen ki kellene próbálni már csak a hitelesség kedvéért is, ami az itt leírtak valóságtartalmát illeti. 

(Ratebeer link)

Flying Dog Wildeman Farmhouse IPA

Flying Dog Wildeman Farmhouse IPA (7,5%): Nem mondhatnám, hogy a saison stílusú sörök életre szóló cimboráim, már csak azért sem, mert idegenekkel nem kötök egyhamar barátságot. Azt azonban elmondhatom, hogy a végeredmény tekintetében ez az akadály egyre inkább elhárulni látszik, ugyanis rendkívül szimpatikus vonásokkal bíró típusról van szó, mely már csak azért is könnyedén belopta magát a szívembe, mert a stílus-kollaboráció másik tagja, nevezetesen az IPA igencsak kedves a számomra. 

Ebben a főzetben pedig határozottan elkülöníthető az utóbbi családra jellemző jegyek összessége, melyekben a komló trópusi gyümölcsös, citrusos, grapefruitos jellege viszi a prímet, amihez minden bizonnyal a saison fanyarul élesztős, metszően éles jellegének hangsúlyos karaktere társul. Üde jellege már az illatában is megmutatkozik, mely frissen nyírt fű, friss széna aromáját idézi, annak ellenére is, hogy a kóstolás pillanatában is erős megfázással küszködök. 

Ennek megfelelően nem kifejezetten a téli hónapok itala, gazdagsága azonban könnyedén előtérbe helyezhető szomjoltó jellegével szemben. 

(Ratebeer link)

Dieu du Ciel Péché Mortel

Dieu du Ciel Péché Mortel (9,5%): Korábban sok jót olvastam már róla, és a sörrajongók szavazatai is előrevetítették, hogy egy nem mindennapi darabról van szó. Be kell vallanom töredelmesen, hogy vannak olyan pillanatok, amikor egy főzetet akkor tekintek módfelett jónak, ha minél inkább elrugaszkodik a hagyományos értelemben vett sör fogalmától, anélkül azonban, hogy az alapvető és lényegi tényezőket nélkülöznünk kellene.

Ha a sör kiválóságának fokmérőjét az előzőekben említett tulajdonságok meglétében véljük megállapítani, a világ egyik legjobb söréről beszélhetünk. Mind illat, mind íz tekintetében jobban hasonlít egy jó erős feketéhez, ez az extravagancia azonban cseppet sem válik hátrányára. Véleményem szerint még a Beer Geek Breakfastnél is aromásabb, íze pedig legalább annyira karcos, mint a Kujoé. 

Az üres kávé jelleg hamarosan kiegészül ízgazdag komponensekkel, melyek betöltik szánknak minden egyes szegletét, és izgalmas összetettséget varázsolnak. A túlérett cseresznye és intenzív pörkölés, tiramisus édesség, komlós keserűség lebilincselő harmóniában olvadnak össze, így téve abszolút megszívlelendővé az elcsépelt útmutatást, mely szerint lassanként kortyolva, minden cseppjét kiélvezve értékelhető igazán. Nem mintha egy hasonló kaliberű sörrel lehetne másként is bánni. Az mindenesetre biztos, hogy nálam top kategóriás alkotás. 

(Ratebeer link)