Kecskeméti Sörfesztivál 2012

Bohemia Regent Prezident: Aranyló színű, friss, komló illatú, üdítő és telt ízű, vastag komlós utóízű egy árnyalatnyi gyantás, élesztős réteggel. 

Serforrás Paracelsus: Fúrott kutak vizének illata érezhető erőteljes vas aromával, ízében emellett határozottan érvényesül a különféle maláták alkotta gabonás, füves savanykásság némi félérett gyümölcsös zamattal kiegészülve.

 

Keserű Méz: Jellegzetes, fűszeres illatok, citromfű és szegfűbors gazdag aromái töltik be a teret, melyet egy közepesen testes, üdén komlós, frissítően kesernyés, tiszta íz követ. 

Sörapu Narancsos-mézes Gyömbérsöre: Könnyed illattal nyit, narancshús természetes aromája csatlakozik a borostyán szín nyújtotta vizuális élményhez. Belekóstolva a narancs és gyömbér éles aromája tisztán kivehető, a méz édességét azonban kissé háttérbe szorítja az a fűszeresség, amit az összetevők pezsdítő fanyarsága biztosít. Kellemes és ízléses sör. 

Barcagi Dupla Bak: Az ideálisnál alacsonyabb hőmérsékleten történő fogyasztásnak ez a sör is áldozatául esett, a duplabakokra jellemző sajátosságok így e tényezőnek betudhatóan, vagy attól függetlenül, de - számomra legalábbis - kissé homályosan és erőtlenül érzékeltették jelenlétüket. Testes, telt ízű, enyhén pörkölt maláta aromájú főzet egy vékony élesztős karakterrel, a gyümölcsök és karamell másoknál bekövetkezett megjelenése azonban nálam elmaradt.

Hammurapi Gold +18: Illata alapján már nem nagyon érhet minket csalódás, az ugyanis remek. Az IPA-hoz hasonló, gyümölcsös és gyantás komlóaromák markáns jelenlétét egy rendkívül gazdag és összetett, masszív test követi, melyben leginkább a keserédes zamatok, az olajos komló, telt ízű maláta játsszák a főszerepet, mindezt egy egészen jól elbújtatott alkohol háttértámogatásával. 

Félegyházi Búzasör: Nagyszerű meglepetés volt az íze: csupa természetesség, telt, gömbölyded, gabonás aroma, melyben tisztán kivehető a búza jelenléte, és melyet kellemesen élesít kissé a koriander csípőskés fűszeressége.

 

Félegyházi Meggysör: Erről elég, ha annyit írok, a típus nevében szereplő szavak egyike sem kérdőjelezhető meg kóstolása során, bár az utótag megtestesülése természetesen szinte csak jelzés értékkel bír. A meggy aromája azonban felettébb természetes hatású és összességében rendkívül finom.

 

Serforrás IPA: Világos aranyszínű, élénk ital a vártnál valamivel kisebb testességgel, valamint átütő komló aromával, természetesen annak gyantás vonulatát előtérbe helyezve, lekerekített, nyugodt ízjegyekkel felvértezve.

 

Paulaner Hefe-Weissbier Dunkel: Vajkaramella színben pompázó főzet első osztályú élesztős, banánturmixos illattal, üde, mégis telt, savanykás, selymesen malátás ízzel. 

Krušovice Mušketýr: Aranyszínű, meglehetősen zárkózott, visszafogott, kenyérhéjszerű illattal rendelkező, közepesen testes, kissé vizes, enyhén élesztős ízvilágú sör. 

Paulaner Hefe-Weissbier: Barna színű testvéréhez hasonlóan kiváló tulajdonságokkal bíró, narancslekvár színű főzet, mely a búzasörök malátás teltségét és üde gyümölcsösségét egyaránt megcsillogtatja. Fantasztikusan harmonikus, szinte már tökéletes alkotás.

 

Žatec Strong: Borostyán színű, gyantás illatú és ízű, telt karakterű, olajos testű finomság egy szárított gyümölcsös, kissé almás jelleggel, valamint egy jól kivehető pirított éllel.

 

Postřižinské Tmavý Ležák: Finoman pörkölt maláta és egy csipetnyi kávé jelenléte egy közepes testben, halványan édeskés ízzel, majd egy enyhén savanykás, komlós zárással. Kiegyensúlyozott barna sör. 

 

Březňák Tmavé Výčepní: Kissé vizes jellegű, enyhébb szénsav-és alkoholtartalmú, valamint egy visszafogott, pirított magvas karakterű, összességében kellemes ízvilágú barna sör.

 

Serforrás Korty: Aszú és sör házasságának testet öltése egy elismerésre méltó módon kivitelezett formában, melyben mindkét fél erényei megcsillanhatnak anélkül, hogy ez a másik kárára válna. Számomra legalábbis az aszú jelenléte nem volt túlságosan terpeszkedő, bár nem is egy fátyolszerű testként lebegett az alapok felett, az elhatárolódás mindenesetre igen határozott és hétköznapi módon történt. A bor és sör egyidejű kapcsolatában való igen szegényes jártasságom mégis azt mondatja velem, hogy összességében egy jól sikerült innovációhoz volt szerencsém. 

Flying Dog Double Dog

Flying Dog Double Dog (11,5%): Megszokott, sötétebb rézszín és tekintélyt parancsoló illat, mely utóbbi az üvegben szunnyadó és annak címkéjén - az elkövetkezendő ízélménnyel történő barátkozás elősegítése érdekében is - szereplő szörnyeteg jelenlétének egy igen erőteljes bizonyítékát szolgáltatja. Kemény, gyantás jellegű aromák indulnak útjukra egy elegáns, élesztős, likőrös éllel, melyet pirított magvak és maláta lágy karaktere tompít. Ezek után a legkevésbé sem meglepő módon következik az az olajos, izmos testű, gyümölcsösen üde bevezetés, mely remekül nyit utat a főszereplő vad ámokfutásának, a komló gyantás és grapefruitos vonulatai közötti vibrálásnak, majd a végszóként minden alkalommal ugyanazzal a könyörtelenséggel lesújtó masszív keserűségnek. Miután melegszik egy keveset, ezt a csípős kesernyét egyre nyíltabban követi egy nyelvzsibbasztgató alkoholosság, ezzel is fokozva fajsúlyos jellegét a sörnek. Első osztályú csemege a keményebb sörök kedvelőinek. 

(Ratebeer link) 

De Dolle Oerbier

De Dolle Oerbier (9,0%): Igazán elismerésre méltó jellemvonásokra lehetünk figyelmesek már rögtön az elején, habja ugyanis maga az örökkévalóság, az illatáradat pedig, mely fogad minket, elképesztően gazdag és fenséges. Az élesztős, pirított magvas alapokon nyugvó aromák marcipános, datolyás, kandiscukros színezetű kavalkádot képeznek az édeskés és savanykás benyomások alkotta skálán egyensúlyozva, leginkább azonban az édesség irányába tolódva. A szánkban tartva elsőként szilvához hasonló vonások rajzolódnak ki, majd félérett alma savassága lép a színre, végül pedig - az illatát tekintve kissé talán meglepő módon - borhoz foghatóan száraz, kissé fanyar és csak enyhén szénsavas ízvilágban lehet részünk, mely minden részletében maga az elegancia. Izgalmas és stílusos, a figyelmet teljes mértékben magára vonó főzet. 

(Ratebeer link) 

Szögedi Nyári Boszorkány - Szögedi Red Devil

Szögedi Nyári Boszorkány (5,6%): Barna sör vöröses beütéssel és nyílt, nem túl sejtelmes, malátás aromával. Kissé vizes, testetlen benyomást kelt, íze pedig gyerekkorom "Autós" nevű csokoládéjára emlékeztet, mely étbevonómasszába mártott kókuszos szelet volt, és amely ennél fogva kissé rendszeridegenként hat a sörben. Az ehhez hasonló ízjegyek mellett egy vékony, pörkölt réteg bontakozik ki egy alkoholos háttértámogatással és egy égetett cukros, karamelles utóízzel. Az egyes komponensek összesimulása azonban nemigen következik be, azok ugyanis mintha külön életet élnének, s bár az idő jót tesz neki, ez a fajta csiszolatlanság mindenképpen negatívumként említendő. Összességében mégis egy szimpatikus darab, így az űrtartalom mértéke sem igazán jelentkezett problémaként. 

(Ratebeer link)

Szögedi Red Devil (5,6%): Vöröses, gyümölcsteához hasonló színe megnyerő, vastag és krémes habja pedig elismerésre méltóan sokáig kitart. Illata malátás, kissé visszafogott. Élénk, enyhén édeskés, malátás a kezdet, majd kissé savanykás ízek következnek, egy halványan pirított, kenyérhéj jellegű karakterrel. Az alkohol ez esetben is melengető, nem a nyelvünk tövét bizsergetve terpeszkedik el azonban, az ízjegyek némiképp eredményesebben takarják. A Szögedi Sörfőzde előző termékéhez képest valamivel testesebb benyomást kelt, megítélésem szerint pedig valamelyest természetesebb hatást árasztó, némiképp összeszedettebb darab. 

(Ratebeer link)

Erdinger Dunkel

Erdinger Dunkel (5,6%): Vörösesbarna színű, opálos főzet egy piszkosfehér habbal a tetején, mely puha és krémes, továbbá bizalomgerjesztő látványt produkál. Illata hasonlatos egy belga apátsági dubbelhez: telt, élesztős, enyhén pörkölt, gabonában gazdag. Közepesen testes, mégis laktató, kissé fémes ízzel, sűrű és apró szemű szénsavbuborékokkal, némiképp azonban visszafogottabb (de korántsem egysíkú) jelleggel, mint amit illata alapján vártunk. Az idő múlásával egyre inkább előjön a búzasörös savanykásság is, karakterét pedig tovább erősíti a kezdetektől jelenlévő, enyhe pörköltsége, valamint halvány alkoholossága, melyek alapján nem teljesen szokványos, de mindenképpen elismerésre méltó búzasörhöz lehet szerencsénk. 

(Ratebeer link)